Számos, a hitet szemléletesen magyarázó és erősítő könyv van forgalomban, a legnagyszerűbb ilyen mindazonáltal a Biblia - a hit könyve. Amellett, hogy kézikönyvszerűen bemutatja, hogyan működik a hit, meg is adja azt a hitet, amit működtetnünk kell. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." (Róm 10,17)
Most jön azonban a paradoxon. Azt is olvassuk, hogy „Nem használt nékik a hallott beszéd (az Ige), mivel nem párosították hittel azok, akik hallották." (Zsid 4,2) Az Ige olvasásához tehát hit kell, ahhoz azonban, hogy hitünk legyen, az Igére van szükségünk. Ez azonban csak látszólag paradoxon, és egyáltalán nem feloldhatatlan. Mindazok életébe, akik megnyitják szívüket, beáramlik a hit. A cinikusok lehetnek cinikusak, a szellemi törvényszerűség azonban az, hogy hit hozza létre a hitet, ahogy a Róma 1,17 is megfogalmazza: „hitből hitbe".
Ugyanezt az elvet Jézus így magyarázta: „Akinek van, annak adatik és bővölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van." (Mt 13,12) A hitetlenség szelleme elsavanyítja a földet, kiöli belőle az Ige magját.
Menjünk azonban egy lépéssel tovább. Jóllehet a hit ajándék, de mi vagyunk felelősek, ha nem tudunk szert tenni rá. Rajtunk múlik a kérdés: hinni vagy nem hinni? Nekünk kell választanunk! A hitetlenség nem elsősorban intellektuális, hanem inkább érzelmi kérdés, egyfajta szívbéli magatartás. Valójában senki nem tudja Istent logikus módon megcáfolni, sem azt kimutatni, hogy Őbenne bízni helytelen dolog volna, de „nem mindenkié a hit". Ezek akarattal döntenek úgy, hogy nem hisznek - „alkalmatlan és gonosz emberek" (2Tesz 3,2). Hiszen tudnának hinni, mivel „az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét" (Róm 12,3)! Mindez jellem, nem pedig érvelőképesség kérdése. A hitetlenség bűn, ezért van az, hogy „aki nem hisz, immár elkárhozott". A bűnös ember hit által menekülhet meg, jóllehet a bűnös természet alapvető jellemzője éppen a hit elleni lázadás. „Legyen hitetek Istenben!" - parancsolta Jézus, méghozzá azoknak, akiknek már van.
A hit Istentől van, olyan ajándék, melyet már születéskor megkapunk, mint a látó- vagy hallóképességünket. Ez is egyfajta képességünk, vagy egy szemléletes hasonlattal: kéz, mellyel kinyúlva elvehetjük, amit Isten készített számunkra. Ha hagyjuk elveszni ezt a képességünket, azaz hagyjuk leszáradni ezt a kezet, semmi jóra nem tudunk szert tenni. Kárhozott vesztesek maradunk. A világ nagyon meghatározza az embert. Reggel elmegyünk otthonról, egész nap dolgozunk, csak este érünk haza, elolvassuk az újságot, megnézzük a tévét, és egész idő alatt vajon mennyi olyan hatás ér, ami bátorítja Istenbe vetett hitünket? Rendszerint semennyi - egy árva szó sem! Ellenkezőleg, szinte elmerülünk a kételkedés és bűn tengerében. A világ hatalmas agymosó-gépezetként folyamatosan igyekszik szétzúzni Istenbe vetett hitünket. Szellemi megcsonkításunkra törekszik, hitünk karját kívánja amputálni. Lassan teljesen „kicivilizálódunk" az Istentől kapott egyszerű természetünkből!
Ide kívánkozik egy fontos figyelmeztetés. A hit nem egy, az érdeklődők által szabadon választható elfoglaltság, mint a kertészkedés vagy a fényképészet. Vagy hiszünk, vagy elveszünk! A hit egyetemes emberi kötelezettség és egyben felelősség is. Ez egyértelműen kiviláglik a király menyegzőjéről szóló példázatból. Minden vendég esküvői ruhába, azaz hitbe öltözve érkezett. Egyikük azonban nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy bárki másnál szebben tud felöltözni, így saját - alighanem maga készítette - ruháit öltötte fel. Kipenderítették! (Mt 22,1-14)
Isten országában az elfogadott öltözet a hit. „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni." Ez a személy gőgös felsőbbrendűség-érzéstől vezéreltetve nem volt hajlandó felvenni az Isten adta hit öltözetét. Isten országában azonban nem emberi érdemek alapján történik az elbírálás. Belépési engedélyt, vízumot és útlevelet csak a hívők kaphatnak. A tudományos képesítés oda nem érvényes.
A Mennybe való belépés nem a teológiai végzettséggel rendelkezők monopóliuma, sőt nem is azoké, akik „soha életükben nem raboltak bankot", hanem kizárólag azoké, akik a hit egyszerű kitűzőjével érkeznek.
