A.W. Tozer - Örökkévalóságra teremtve

És hogy Õ általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Õ keresztjének vére által; Õ általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.

Kol. 1:20.

Férfiak és nők Isten nélkül tehetetlen és reménytelen emberi lények. Jól tesszük, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy a bűn olyan az emberi természetre, mint a rák az emberi testre! Ki vitatja, hogy a bűn tönkretett minket? A  bűn lehúzott minket a mélybe, és így halandó lett a testünk, de Isten soha nem akarta, hogy így legyen.
A férfiak és a nők mentegetőznek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a mi emberi társadalmunkat teljesen körülvette három ősi átok: Minden elmúlik, időbeli és átmeneti!

Ezért a Szent Szellem hűségesen suttogja és emlékeztet, hogy az Istennek a Felkentje, az örökkévalóságból eljött testben, a Mindenható közöttünk élt, hogy megmentsen minket és ténylegesen az örökkévalóságban legyünk!
Ezt tudjuk tenni: fordítsuk az arcunkat az Örökkévaló felé, kérve, hogy "Isten könyörülj rajtam, bűnösön", hogy végre Isten szándéka szerint az elsődleges helyen legyünk!

Mindenható Isten és Örök Atya, segíts nekem utazásom alatt, hogy az előttem álló időszakot új szemmel láthassam. Tedd lehetővé számomra, hogy az életet a Te fenséged és az örökkévalóság szempontjából láthassam.

Reinhard Bonnke - Hit 4.

A hit meghatározása

A hit sajnálatos módon absztrakt vallási kifejezéssé vált. A hittel kapcsolatos kifejezések a Szentírásban viszont mind egy olyan alapszóból származnak, mely hűséget jelent, megbízhatóságot a kapcsolatokban, arra utal, hogy valaki egy másik személy megbízhatósága és becsületessége alapján cselekszik. A hit ilyen értelemben nem más, mint Isten szavahihetőségének elfogadása - „hű az, aki ígéretet tett". (Zsid 10,23)

Jól jegyezzük meg a következőt: az igazi hit nem bizonyos dolgok megtörténtére irányul, hanem személyes bizalom Istenben. Hinni annyit jelent, hogy dolgainkat Őrá hagyjuk, és Benne bízva kilépünk.

A Biblia egyik központi vezérigéje, hogy „bízzatok az Úrban", méghozzá azzal a magatartással, hogy ha megöl is engem, bízni fogok benne" (Jób 13,15- az angol fordítás alapján). Jézus ilyen szintű bizalmat feltételezett mikor azt a híres és paradoxonnak ható kijelentést tette hogy „...megölnek némelyeket ti közületek. És gyűlöle­tesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejetek­nek egy hajszála sem vész el." (Lk 21,16-18)

Alábbi megjegyzéseink az igaz hitről hasznosak lehetnek:

- A hit nemcsak ortodoxiát jelent, nem pusztán tantételekhez való pozitív viszonyulást, mert ezen a téren lehetünk abszolút korrektek akkor is, ha az Istenbe vetett igaz bizalomnak nyoma sincs a szívünkben.

- Ha valaki megpróbál alkudozni Istennel, és így imádkozik: „Hinni fogok benned Istenem, ha erre az imára válaszolsz" - az illetőnek fogalma sincs az egészről. Ez messze jár a bizalomtól!

- Isten nem mindig azt teszi, amit szerintünk tennie kellene, de pontosan ezért kell bíznunk Benne. Ha Ő mindig minden imát megválaszolna, a hitre nem volna szükség.

- Gyakran kérdezzük, hogy „Miért?" de hát ki vagyok én, hogy az Őbelé vetett bizalmam feltételeként azt akarjam tudni, hogy Isten miért tesz, vagy miért nem tesz valamit? Miféle bizalom az ilyen? Annyira feltételek­hez kötött, hogy ha jól megnézzük, igazából nem is hit!

- Isten nem fogadja el a bizalommal kapcsolatban támasztott feltételeinket. Komolyan gondolhatjuk, hogy Ő a mi kicsinyes elménk okoskodásaihoz fog alkalmazkodni, csak azért, hogy a végén nehogy ne higgyünk neki?

- Ha nem hiszel, abból neked származik károd, nem Neki.

- A hit maga nem mérhető, csak a hittel végrehajtan­dó feladat.

Fejezetünk mindeddig a hittel általánosságban foglalkozott. Erre azért volt szükség, hogy világos alapokon tárgyalhassuk a nagyobb hit, azaz a hit ajándéka témáját. A hit megszerzése a Biblia fő témája, és erről szóló tanítása éppúgy vonatkozik a hit ajándékára, mint a hit összes többi formájára. A Zsidó 11 felsorolja azokat a „régieket", akik jó bizonyságot nyertek - mindnyájan egyetlen dolgon, a hiten keresztül, ők a tanúink, más szóval nézőközönségünk (a magyar fordításban: bizony­ságaink) - amint a hit előttünk levő küzdőterét megfutjuk.

David Yonggi Cho - Dániel könyve 31.

Ítélet az Antikrisztus fölött (7,9-12)

"9 Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égõ tûz;
10 Tûzfolyam foly és jõ vala ki az õ színe felõl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának elõtte; ítélõk ülének le, és könyvek nyittatának meg.
11 Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az õ teste elvesze, és tûzbe vetteték megégetésre.

12 A többi állatoktól is elvéteték az õ hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik" (de kegyelemből életük meghosszabbíttatott egy meghatározott ideig)."

Ahogy a tíz szarv korszaka lejár a látomásban, a kis szarv, azaz az Antikrisztus elleni ítélet következik. Dániel látta, amint Istennek, azaz a Napok Kezdetének ítélő szé­két elhelyezik. Akik szolgáltak neki, azok az angyalok, akik pedig előtte álltak, azok Jézus Krisztus menyasszonyai: a feltámadott és mennybe felvitetett szentek.

A Biblia tovább részletezi, amint Dániel látomásában a bírák elfoglalják helyüket, és kinyitják a könyveket. Arról az ítéletről van itt szó, mely közvetlenül a nyomorúság korszaka után következik, amelyről Jézus is prófétált. (Lásd Mt 24, 21). Attól a pillanattól kezdve, hogy az Anti­krisztus véghezviszi Európa egyesítését, a nyomorúság korszaka fog elkezdődni, és az Antikrisztus fog uralkodni hét évig.

Összevetve ezt a részt a Jelenések könyve idevágó részleteivel, látásom szerint a nyomorúság korszakának végén Krisztus és a hozzá hű szentek leszállnak a mennyből. Ekkor, közvetlenül az armageddoni csata után Krisztus foglyul ejti az Antikrisztust, és az őt szolgáló ha­mis prófétát. Miután elítéli őket, a tűzzel és kénkővel égő tóba vettetnek.

Ez az ítélet, melyet Dániel kétezer-hatszáz évvel ezelőtt látott, a Jelenések 19-ben is előkerül. Eszerint ek­kor minden személy és nemzet is, mely a fenevad bélye­gét magára vette, szintén megítéltetik. Van azonban egy megszabott sorrendje az ítélet egyes mozzanatainak, ahogy a János Jelenések 19. és 20. fejezetéből megtud­hatjuk.

Először az Antikrisztust és a hamis prófétát fogják el és vetik a tűzzel és kénkővel égő tóba.
Másodszor a tíz ország fenevadjait fosztják meg ha­talmuktól, de élni hagyják őket egy időre, míg az ezer évig tartó királyság el nem kezdődik. Akkor őket is elítélik, és a pokolba vetik, ahol ezer évig fognak maradni.
Harmadszor, az ezer év végén az Isten nagy fehér trónja előtti ítélet veszi kezdetét. Ekkor a halottak fel fog­nak támadni, hogy végleg elítéltessenek és a tűzzel és kénkővel égő tóba vettessenek.

Krisztus örökkévaló királysága (13-14)

"13 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhõiben mint valami emberfia jõve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék õt.
14 És ada néki hatalmat, dicsõséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az õ hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik."

Mikor Jézus itt járt a földön, gyakran nevezte magát Ember Fiának. Itt Dániel azt mondja: „Az égnek felhőiben mint valami Ember Fia jőve.” Az a valaki, akit Dániel Em­ber Fiának látott maga Jézus Krisztus volt.

Az égnek felhői nemcsak a dicsőséget, hanem a soka­ságot is jelentik. Ennek megfelelően ebben a jelenetben Jézus nemcsak dicsőségben jön el a mennyből, hanem menyasszonyainak, azaz szentjei sokaságának kíséreté­ben. Ez azután az ítélet után lesz, amikor Jézus Krisztus átveszi az ezeréves királyságot Atyjától.

Eljön a nap, mikor Istennel leszünk, az Ő örököseiként. A Biblia így ír erről: „Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örö­köstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan Vele együtt szen­vedünk, hogy Vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róm 8, 16-17)

Krisztusban örökkévaló uralmat nyerünk, az ő király­sága pedig örökkévaló királyság lesz. Az Úr Jézus nevé­ben azért imádkozom, hogy egyikőtök se maradjon ki eb­ből az áldásból, hogy örököse lehessen ennek az uralko­dásnak és királyságnak.

Zsoltárok Könyve 41.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.
3. Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.
4. Az Örökkévaló támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőhelyét megforgattad betegségében.
5. Én azt .mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6. Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?
7. És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utcára, elmondja.
8. Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:
9. Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!
10. Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.
11. De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.
12. Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.
13. Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.
14. Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Hálás hozzáállás 5.

A kegyelem királyi széke

Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez [Istennek a bűnösökkel szembeni meg nem érdemelt jóindulatának trónjához], hogy irgalmasságot nyerjünk [a hibáinkért] és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül [megfelelő és alkalmas időben érkező segítségül, ami akkor érkezik, amikor szükségünk van rá].
Zsidó 4:15-16

Hát nem csodálatos, hogy már nem a Törvény alatt kell élnünk, állandó küszködés és szenvedés közepette, hogy tökéletesek legyünk és ezt az állapotot meg is tudjuk tartani, mert enélkül nem lehetnénk biztosak abban, hogy Isten meghallgatja imáinkat és kegyelmes lesz hozzánk? Hát nem csodálatos dolog az, hogy félelem nélkül, magabiztosan járulhatunk Isten kegyelmének (felénk irányuló meg nem érdemelt jóindulatának) királyi székéhez, és részesülhetünk az Ő kegyelmében és könyörületességében, amikor szükségünk van rá?

Számtalanszor élveztem már ezt a csodálatos kiváltságot. Sok olyan dolgot tett Isten, ami radikálisan megváltoztatta az életemet. Egy ilyen dolog a Szent Szellem keresztség volt. A másik az volt, amikor a kéréssel és elfogadással kapcsolatos igehelyekről adott kijelentéseket nekem, amelyeket az első fejezetben már ismertettem, és röviden utalok majd a későbbiek során is.

Kérdezd Istent

Honnét vannak háborúk (viszályok, ellenségeskedések) és harcok (viták és veszekedések) közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Kívántok valamit [ami másoknak van], és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg [A gyűlölet nem más, mint gyilkosság, mivel a szíveteket érinti]; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek [megelégedettség, öröm, boldogság, amire vágytok], mert nem kéritek.
Jakab 4:1-2

Miért érezzük magunknak ilyen boldogtalannak és szerencsétlennek? Miért leszünk frusztráltak? Miért nem jövünk ki egymással? Miért bosszankodunk folyton, miért vagyunk állandóan nyugtalanok? Miért nem örömben és békességben járunk? A válasz teljesen egyértelmű. Ez azért van, mert az életünket nem szántuk oda teljes mértékben a kegyelem és könyörületesség Szellemének.

Tudjuk, hogy valamennyien újjászülethetünk és megkeresztelkedhetünk a Szent Szellemben, ennek ellenére olyan szerencsétlennek érezzük magunkat. Már láttuk, hogy sem az üdvösség, sem a Szent Szellem keresztség önmagában nem garantálja, hogy győztesek leszünk. Vannak más dolgok is, amiket meg kell tanulnunk és az életünkben alkalmaznunk annak érdekében, hogy győzedelmes életet élhessünk. Ezek közül az egyik legfontosabb az Úrtól való teljes függés.

A Jakab levél fenti verse rávilágított arra, hogy nemcsak az volt a probléma, hogy nem az Úrtól kértem azt, amire az életemben szükségem volt, hanem az is, hogy az egész Vele való kapcsolatomat a cselekedetekre építettem. Meg kellett tanulnom, hogy úgy jöjjek az Úrhoz, mint egy kisgyermek, teljesen Rá bízva magamat, ahelyett, hogy önállóan, a saját erőmből oldjam meg a problémáimat.

Miután megkaptam ezt a kijelentést arról, hogy rendeljem alá magam az Úrnak, Tőle kérjem mindazt, amire szükségem van, elkezdtem mindenfélét kérni, ami csak eszembe jutott. Ahelyett, hogy kínlódtam és küszködtem volna, rábíztam magam, és kértem. Nem volt túl nagy vagy túl jelentéktelen dolog számomra, mindennel az Úrhoz fordultam, és Őt kértem, hogy rendezze el nekem.

Ha például Dave, a férjem focimeccset akart nézni a tévében, mi a gyerekekkel inkább filmet néztünk volna, ahelyett, hogy háborúzni kezdtem volna vele, átmentem a másik szobába és imádkozni kezdtem: „Atyám, ha az az akaratod, hogy a családunk együtt nézzen filmet, kérlek, segíts, hogy Dave meggondolja magát”. Bíztam abban, hogy az Úr képes megváltoztatni a férjem tervét, ha az nem illett az Ő tervébe. Ha mégsem, akkor hajlandó voltam ezt elfogadni.

A Biblia azt mondja, ha mi magunk akarunk valamit a saját akaratunkból megvalósítani, az Úr nem engedi, hogy sikerrel járjunk. Akadályoz bennünket, szembeszáll velünk – mindaddig, amíg fel nem adjuk az önfejűsködést, megalázzuk magunkat, Hozzá fordulunk és azt mondjuk: „Atyám, nem tudok úrrá lenni ezen a helyzeten: ha azt akarod, hogy meglegyen, Neked Magadnak kell megtenned”.

Ezért mondom, hogy teljesen az Úrtól kell függenünk, igazából át kell adni magunkat az Ő akaratának, nemcsak próbálkozni ezzel a „rábízni magam és kérni” dologgal, mert ez csupán manipuláció lenne annak érdekében, hogy Istentől vagy másoktól megkapjuk azt, amit akarunk. Ez a fajta manipuláció, csakúgy, mint a többi cselekedet csak frusztrációhoz vezet. Az egyetlen módja annak, hogy életünkbe béke és boldogság költözzön az, hogy minden gondunkat az Úrra vetjük, és megkérjük Őt, hogy úgy oldja meg a problémáinkat, ahogyan Ő legjobbnak látja – aztán már csak hinnünk kell abban, hogy meg is teszi. Kérd Istentől azt, amire vágysz, és higgy abban, hogy a legjobbat fogja adni neked.

Fordította: Berényi Irén

John Arnott - Isten szeretete: mindennek az alapja 1.

Két nappal azelőtt ismertem meg. Dávidnak hívták, mint ahogy az el is várható egy izraeli pásztortól. Dávid meglehetősen szkeptikus volt a gyülekezetünkben zajló dolgokkal kapcsolatban, mégis rászánta magát a 14 órás repülőútra, hogy ellátogasson Torontóba.

Isten úgy megérintette, ahogy arról korábban álmodni sem mert. Amikor aznap este az egész gyülekezet előtt néhány kérdést intéztem hozzá, elmondta: „Hat éve szolgálok pásztorként. Végig nagyon nehéz volt, különösen azért, mert Izraelben élek. Rengeteg az ellenállás és a szellemi küzdelem. Már teljesen kiszáradtam és kifáradtam. A kétségbe­esés határán álltam, ezért jöttem ide. Már nem bír­tam tovább."

Egész testében remegett és térdei időnként meg-megcsuklottak, miközben elmesélte, mi történt vele aznap este. „Úgy éreztem, mintha az Atya karjaiba venne, játszana velem, a térdén lovagoltatna. Éreztem a szeretet hullámait." Szemében könnyekkel folytatta: „Azt mondja: szeret és törődik velem".

No.l : szeretet

Dávid aznap este személyesen találkozott a szeretet Istenével. Pontosan erre volt szüksége. Mindnyájunknak leginkább szeretetre van szükségünk, nem igaz? Maga Isten is azt kívánja, hogy szeressük (5Móz 6,5), és a szeretetét be akarja helyezni a szívünkbe.

Jézus a szeretetet nevezte a legfontosabb dolognak a világon, amikor arról kérdezték, melyik a legnagyobb parancsolat.

„Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd fel­ebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
(Mt 22:37-40)

Jézus nem a Tízparancsolat egyikét emelte ki legfontosabbként. Azt jelentette ki, hogy a legnagyszerűbb és legértékesebb dolog, amit csak tehetünk, hogy szeretjük az Urat és szeretjük egymást. A dol­gunk nem más, mint hogy építsük a szeretet birodal­mát. Készen állsz rá, hogy teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből szeresd őt és szeresd az embertársaidat is? De vajon milyen is az, amikor teljes szívvel-lélekkel szeretjük az Urat?

A szolgálat nem helyettesítheti a szerelmet

A nagy kérdés az, hogyan szerethetjük Istent, holott nem látjuk? Hogyan lehetünk képesek szeretni Őt, amikor olyan nehéz érintkezésbe lépni vele intellektuálisan, az elme szintjén, az érzelmekről már nem is beszélve? Úgy vélem, ezt a kihívást gyakran úgy oldjuk föl, hogy Isten szeretetét fölcseréljük Isten szolgálatával.

Valahogy úgy gondolkozunk: „Ha erőmet meg­feszítve munkálkodom Istenért, az nyilván azt jelen­ti, hogy szeretem Őt." Ezt a gondolkodásmódot kultúránk nagyban alátámasztja. Nagyon céltudatos, eredmény orientált emberek vagyunk. Az Úr azon­ban ennél többre gondolt. Amikor Jézus két mondat­ban összefoglalta a törvényt, körülbelül ezt fejezte ki: „Isten mély, érzelem-dús és tartalmas kapcsolatot kíván létesíteni veled, és azt akarja, hogy te is ilyenre törekedj másokkal." A fej-fej kapcsolatokon túl a szív-szív kapcsolatokat tartja kívánatosnak.

Amint ilyen típusú kapcsolatokat kezdünk létesíteni, Isten Országának összes többi eleme a maga helyére kerül, mert azon áll az egész törvény és a próféták, hogy mennyire tudunk szeretni és mennyire vagyunk szerethetőek. A kapcsolat elsőbbséget kell hogy élvezzen a szolgálattal szemben. A jó cselekedeteink önmagukban nem bizonyítékai annak, hogy közeli, szívből fakadó szerelmi kapcsolat­ban élünk Ővele.

Zsoltárok Könyve 40.

1. A karmesternek. Dávidtól zsoltár.
2. Remélve reméltem az Örökkévalót, hozzám hajlott és hallgatta fohászomat;
3. felhozott engem pusztulás verméből, az iszapos sárból, sziklára állította lábamat, megszilárdította lépteimet.
4. És adott szájamba új éneket, dicsérő dalt Istenünknek: majd látják sokan és félnek és bíznak az Örökkévalóban.
5. Boldog a férfi, ki az Örökkévalót tette bizalmává és nem fordult a dacosokhoz és a hazugságra pártolókhoz.
6. Sokat tettél te Örökkévaló, én Istenem: csodáidat és gondolataidat érettünk, lehetetlen előtted fölsorolni; hirdetném, elmondanám – számosabbak, semhogy elbeszélhetném.
7. Vágóáldozatot és lisztáldozatot nem kívántál – füleket vájtál nekem – égő áldozatot és vétekáldozatot nem kértél.
8. akkor azt mondtam: Íme jöttem – könyvtekercsben elém van írva
9. megtenni akaratodat, Istenem, kívánom s tanításod belsőmben van.
10. Hirdettem igazságot nagy gyülekezetben; íme ajkaimat nem tartóztatom; Örökkévaló, te tudod!
11. Igazságodat nem takartam el szívemben, hű voltodat és segedelmedet elmondtam, nem titkoltam el szeretetedet és hűségedet, nagy gyülekezetnek.
12. Te, Örökkévaló, nem tartóztatod irgalmadat tőlem, szereteted és hűséged mindig óvnak engem.
13. Mert körülfogtak engem bajok, hogy számuk sincsen, utolértek engem bűneim s nem bírok látni; számosabbak lettek fejem hajszálainál, és szívem elhagyott.
14. Legyen akaratod, Örökkévaló, megmenteni engem; Örökkévaló, segítségemre siess!
15. Szégyenüljenek meg és gyalázásul legyenek egyaránt, a kik lelkemre törnek, hogy elpusztítsák; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.
16. Iszonyodjanak el szégyenük miatt, kik nekem mondják: Hah, hah!
17. Örvendjenek és örüljenek benned mind a te keresőid, mondják mindig: nagy az Örökkévaló – a kik szeretik segedelmedet!
18. Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, az Úr tudja be nekem; segítségem és szabadítóm vagy, Istenem ne késsél!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Van Istennek női princípiuma is? - Németh Sándor válaszol

Kathryn Kuhlman - Isten ma is képes rá - Előszó

Ha sosem találkozol Kathryn Kuhlmannal, akkor sem fogsz elmulasztani semmit. Ha egy hitgyógyítót keresel, ne olvass tovább! Ha mélyreható teológia után kutatsz, ez a könyv határozottan nem tankönyvnek készült. Új vallást vagy szenzációt akarsz? Akkor biztosan nem tudok segíteni neked. Nincs új vallásom, amit kínálhatnék. Nem vagyok sem jelenkori látnok, sem csodatévő.
Kathryn Kuhlman csupán egy asszony. Senki sem tudja nálam jobban, hogy önmagamban semmi vagyok. Nem én vagyok az, akihez kapcsolódnod kell. Én nem vagyok szabadító. Tehetetlenül állok előtted, és a csodák mégis megtörténnek. De miért – miért?
Csodálkozom, úgy, ahogyan te fogsz csodálkozni, zokogok, ahogyan te zokogsz majd, és örvendezek éppen úgy, ahogyan te fogsz majd, ahogyan ennek a könyvnek a lapjain keresztül elkezdesz bepillantást nyerni a Mindenható Isten fantasztikus szeretetébe, és erejébe, ahogyan az Ő teljhatalmánál fogva cselekszik, és érintéseket ad.

Az emberek jönnek. És kétségbeesésükben válaszokat keresnek.
– Miért vagyok ilyen beteg? – kérdezik az emberek.
– Ha Isten szeret engem, miért vette el a gyermekem?
– Rákos vagyok, és félek a haláltól. Mit tehetnék?
– A férjem depressziós. Az otthonunk és a házasságunk csupa nyomorúság.
– Imádkoztam a gyógyulásomért, és hiszem, hogy Isten képes gyógyítani. Miért nem gyógyultam meg?

Te mit felelnél nekik? Hogyan válaszolhatnék nekik én? Odaadnám az életem – az életem – ha az választ jelentene számukra.
A hatalmas csoda-összejövetelekre Los Angelesben, Pittsburgh-ben, vagy akármelyik városban, emberek ezrei jönnek el, akik azt várják tőlem, hogy tegyem meg a csodát, amire várnak. De nekem egyáltalán semmi közöm nincs ahhoz, ami történik. Ugyanúgy ámulok és izgalomba jövök, ahogyan bárki más, amikor elkezdődik az összejövetel, és Isten megcselekszi az Ő csodáit közöttünk.
A Szent Szellem, a Szentháromság harmadik tagja, erővel jön, és használja az edényt, amely alá van rendelve Neki. Én nem tudom használni a Szent Szellemet, Őneki kell használnia engem. Nem igazán fontos, hogy bárkit is megérintsek, inkább az a lényeg, hogy a Szent Szellem megérinti az életeket, a szíveket, és betölti az egyéneket saját személyével.

Az Isten ereje által egészségessé vált test az Ő szeretetének és irgalmának hatalmas csodája. De minden csodák legnagyobbika a Jézus Krisztus vére által megtisztított szív – a Szent Szellem által újjászületett lélek, amikor valaki Istennek, a Mennyei Atyának a családjába születik bele, ezzel örökössé és társörökössé válik a mi drága Urunkkal és Megváltónkkal, Jézus Krisztussal. Ez az Isten, aki ennyire szeret bennünket – ez a legnagyobb csoda mind közül.
Válaszokat kértek tőlem. Csak egyetlenegy van: Jézus Krisztus. Ő a válasz, függetlenül attól, hogy mi a kérdés.

Ami Kathryn Kuhlmant illeti, én csak az egyik gyermeke vagyok a Mennyei Atyának, Jézus Krisztusnak köszönhetően, és a Szent Szellem nélkül semmi vagyok – semmi. Hogyan segíthetnék, ha csak azzal nem, hogy azt mondom: „Köszönöm Jézus – milliószor is köszönöm!”
Kathryn Kuhlman

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7325&search=isten+ma+is+k%C3%A9pes

Oral Roberts - Isten természetfeletti nyomkövető rendszere 5.

Soha nem fogjuk visszanyerni az Istenért való lendületünket ezen a földön, még ha egy millió évig is élünk itt! Ha ma olvasod a soraimat és elvesztetted az Istennel való jó kapcsolatod, a természetfeletti nyomkövető rendszered meghibásodott, a lendületed leállt és ezt tagadod, akkor nem győzhetsz. VESZÍTENI FOGSZ! Az életedről elképzelt látás eltűnik, és a lelked elveszik örökre, hacsak nem rendezed a dolgokat az Úrral!

De a jó hír az, hogy ha megtérsz, mint Dávid, akkor Isten újra olyanná teszi a lábad, mint a szarvasét és magas helyekre állít téged! Csak Isten tud odaállítani téged! Te magadat nem tudod oda felállítani és egyetlen ember sem tudja azt neked megtenni. Amikor az Úr felállít a magas helyekre, akkor a saját helyedre kerülsz. Ez egy olyan hely Istenben, amely örökkévalóvá válik, és soha nem tépi ki halandó ember! Barátom, a te helyed nem veheti át senki más az egész világon! Nincs senki más, aki el tudja énekelni a dalod, vagy el tudja prédikálni a tanításod vagy megimádkozni a te imád vagy szeretni a férjed vagy éppen a feleséged vagy elvezetni a vállalkozásod vagy betölteni az elhívásod - SENKI CSAKIS TE! Különleges vagy az Úr számára és olyan természetfeletti nyomkövető rendszert helyezett beléd, ami tökéletes - ez pedig a nyelveken szólás magyarázattal. Minden gonosz dolgon át tudunk jutni a természetfeletti nyomkövető rendszerünkön keresztül, mert Jézus Krisztus eljött, hogy helyreállítsa az elveszett nyomkövető rendszerünket, hogy olyanná tegye a lábunkat, mint a szarvasé és hogy a magas helyekre emeljen minket! 

AMIKOR A ZAVAR BEJÖN AZ ÉLETEDBE, AKKOR CSAK TE VAGY ÉS ISTEN EGYEDÜL! Tudom, hogy az Úr elkezdte helyreállítani a nyomkövető rendszerét az életemben azon a végzetes tavaly októberi éjszakán, amikor kétségbeesetten azért küzdöttem, hogy az altatás hatásait lerázzam magamról. Abban a homályosan megvilágított kórházi szobában feküdve, úgy éreztem, mintha egy vastag köd csapdájában lennénk. Alkalmanként elkaptam egy-egy árnyékot, amint a szemem előtt előre és hátrafelé mozgott, ahogy a doktorok és nővérek jöttek mentek és a szavuk hangja halvány, távoli suttogásként sodródott felém. Egyszerre mélyen a tudatában voltam annak, hogy nem számít hány specialista ápol engem, Oral Roberts igazán egyedül volt és ez a valóság sokkoló erőként ütött meg. Amikor a zavar betör az életedbe meteor-erővel, akkor csak te vagy és Isten egyedül! Ahogy a magány szörnyű érzése átsüvített a lelkemen és megtölteni látszott a kórházi termet, körbenéztem a sötétségben és egy szívpumpát, légzőkészüléket, és annyi kábelt láttam, amennyit csak el lehet képzelni rákapcsolva a testemre. A csövek, amik lementek az orromon és a torkomon olyan közel voltak a hangszálaimhoz, hogy még beszélni sem tudtam. Ó, mennyire szerettem volna mondani valamit!

Fordította: Nagy Andrea

Zsoltárok Könyve 39.

1. A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól.
2. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
3. Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megzavarodott;
4. hevült a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
5. Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
6. Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
7. Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
8. Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
9. Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
10. Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te cselekedted.
11. Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
12. Büntetésekkel bűnért fenyítetted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
13. Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
14. Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Szellemi vakság 3.

Az "Új Kor istenei" (God's of a New Age) egy kicsavart mozifilm, amely azt a szívszorító megtévesztést ábrázolja, ahogyan ifjaink ezrei adják át elméjüket és lelküket indián guruknak. Megdöbbent a tisztánlátás teljes hiánya nemzetünk ifjai között. Lehet, hogy ez az eredménye annak, hogy a gyülekezetekből is hiányzik a tisztánlátás? Ézsaiás azt mondta:

"Az őrök mind vakok, nem vesznek észre semmit, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Álmodozva hevernek, szeretnek szunnyadozni. Nagy étvágyú ebek ezek, nem tudnak jóllakni, és ezek a pásztorok nem tudnak figyelni. Mind a maga útján jár, mindegyik a maga nyeresége után, kivétel nélkül." (Ézsaiás 56:10-11).

A megkülönböztetésnek ez a hiánya Isten népe között Jeremiás lelkét is kínozta. Izrael vaksága megterhelte őt, amikor így kiáltott:

"Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul a szívem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a harci riadót! Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorponyváim. Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom? Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek! Csak arra bölcsek, hogy rosszat tegyenek, de jót tenni nem tudnak!" (Jeremiás 4:19-22).

Miért vette el Isten a tisztánlátást népétől? Miért vakította meg szemeiket?
"Paráznaság, bor és must elveszi az észt. Népem a fától kér tanácsot, és a bot ad neki kijelentést. A parázna lelkület tévelygésbe visz, paráználkodnak Istenük tisztelete helyett." (Hóseás 4:11-12).

Olvasd el újra: "A parázna lelkület tévelygésbe visz, paráználkodnak Istenük tisztelete helyett." Isten emberének, ha titkos bűn van az életében, egy engedékeny, élvhajhász ember a szellemben lévő megértését bemocskolja! Vak, minden szellemi bölcsessége és tudása romokban hever.

"Mondom tehát és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett szívük. Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban." (Efezus 4:17-19).

Megkeményedtek, kérges szívűvé váltak, átadták magukat az érzékiségnek - mindenféle tisztátalanságot mohón elkövettek!

Timóteus figyelmeztet, hogy "képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben". (1Timóteus 4:2). Ide tartoznak azok a hívők is, akiket hazug szellemek és démonok tanai megtévesztettek. A kétlelkű szolgálói Istennek nem rendelkeznek tisztánlátással - ehelyett hamis békességük van.

"Ezután összehívta Mózes az egész Izráelt, és ezt mondta nekik... ne legyen ezért közöttetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az Úrtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. Ne legyen közöttetek mérget és ürmöt termő gyökér! Ezért ha valaki hallja ennek az átoknak az igéit, az áldásban bizakodva ezt mondja: jó sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek! Pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt." (5Mózes 29:1,17-18).
Az a szolga, aki ragaszkodik bűneihez, lelkének részleges sötétségében jár, nem csak vak és kritikátlan - sokkal rosszabb, a lázadást szítja!

A gyülekezet mára már telve van a lázadást támogatókkal.
"Akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e Isteneteket, az Urat. Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, az ő parancsait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok! Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia, mert el akart téríteni Istenetektől az Úrtól, aki kihozott benneteket Egyiptom földjéről, és kiváltott a szolgaság házából. El akart tántorítani arról az útról, amelyet megparancsolt neked Istened, az Úr, hogy azon járj, ezért takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!" (5Mózes 13:4-6).

Jeremiás osztozott Isten haragjában a lázadás szolgái ellen. Hananjá békét és bővölködést hirdetett, amikor Isten haragot és ítéletet. Jeremiás ezt mondta neki:
"Nem küldött téged az Úr, te mégis biztattad ezt a népet hazug módon! Azért ezt mondja az Úr: Eltöröllek téged a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert beszéded lázítás volt az Úrral szemben." (Jeremiás 28:15-16).

Isten igaz prófétái Izrael vakságáért a pásztorokat okolták. Jeremiás így mennydörgött:
"Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott." (Jeremiás 10:21)
"Sok pásztor pusztította az én szőlőmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!" (Jeremiás 12:10).
"Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr." (Jeremiás 23:1).
"Elveszett juhnyáj volt az én népem, pásztorai félrevezették őket, a hegyekben bujdostatták őket, hegyről halomra jártak, elfelejtkeztek az ő tanyájukról." (Jeremiás 50:6). Sátán a pásztorokat kergeti!

Ha csak egy pásztort meg tud téveszteni, meg tudja vakítani valamiféle erkölcstelenséggel, megrabolja a szellemi tisztánlátásban, akkor végül Istennek ez az embere lázadást fog szítani a szószékről! Ezt biztosan tudom! Egykor én is egy voltam a lázadást szítók közül. Békességet hirdettem az elváltaknak, mert abban az időben az én házasságom bajban volt. Nem tudtam Isten embereinek rámutatni saját bűneikre, mert lázadás volt az én saját lelkemben.

Minden liberális, érzéki, szép szólamú prédikáció olyan pásztorok szívéből jön, akik megkötözöttek saját bűneik által. Teljes szívükből a megalkuvást hirdetik. Nem tudják őszintén megmutatni Isten népének, hogy mik a bűneik a saját szívükben mélyen eltemetett bűnök miatt.

Halljuk Isten Igéjét:
"Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr." (Jeremiás 23:11).
"... mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre." (Jeremiás 23:15).
"A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítő prófétálásokat." (Jeremiás siralmai 2:14).

A Szent Szellem most is felnevel egy szent maradékot és szolgát, akiket nagymértékű szellemi tisztánlátással ajándékoz meg. Ők fogják Isten maradékát megújult megértésre elvezetni!
Felnövekszik egy Sádok Papság - Akik szentségben szolgának az Úrnak, naponta az Úr asztalánál ülnek, bölcsességgel, igazságossággal telve, tiszta kézzel és bűntelen, megosztatlan szívvel!

Íme, itt van, milyen is lesz ez a szolgálat:
"De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tőlem, ők járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én előttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten. Ők járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nekem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban. És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velök." (Ezékiel 44:15-16,23).
Isten felnevel olyan tisztánlátó pásztorokat, akik megfújják a trombitát, megmutatják Isten népének a bűneiket, bűntelenségbe hívják vissza az embereket Isten igéjével összhangban.

"Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit." (Ézsaiás 58:1)
Isten igaz pásztorai meghallották a megtérésre hívó szót és válaszolnak. Örvendezve olvasom azt a sok levelet, amely az irodánkba érkezik szolgálattevőktől és keresztény munkásoktól, akik megvallják, hogy elbuktak és hideggé váltak tűz és kenet nélkül. Most pedig kétségbeesetten éhezik az igaz szentséget és megtisztulást. Az igazságosság feléledését szeretnék látni a gyülekezeteikben és lakóközösségükben.

A tisztánlátás jele a bűn leleplezése!

Az igazi tisztánlátás arra vezeti az embert, hogy meglássa saját személyes bűnét a szívében és eltávolítsa onnan. Arra is elvezet minket, hogy meglássuk, milyen messzire sodródtunk a bűntelenségtől - és visszavezet a keskeny ösvényre.

"Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót."
"Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem! Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt? Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul. Nem szűnik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét."
"Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától." (Jeremiás 23:16-22).

Ha a zsidók kiválasztottak, akkor a keresztények alacsonyabb rendűek?

A gyógyító mozgalom rövid története 9.

JOHN ALEXANDER DOWIE (1888) Skóciában született, és 6-7 éves korára már elolvasta a Bibli­át. Az isteni gyógyítás mozgalmá­nak vezetői között a leghangosabb és a legradikálisabb személyiség volt. Különösen vehemenciája za­varta a körülötte levő embereket, ezért már szolgálatának kezdetén szembekerült a tradicionális egy­házzal. Ettől a gondolkodásmód­tól való függetlenné válása érdekében Ausztráliába költözött. Ebben az időben Ausztráliában sokan haltak meg váratlanul betegség­ben. Az ismeretlen járvány követ­keztében a temetések szinte min­dennaposak voltak. Dowie éppen borotválkozott, amikor egy halott kislányhoz hívták, aki korábban a gyülekezetébe járt. Dowie félbe­hagyva a borotválkozást azonnal odarohant, berúgta az ajtót, és fél­ig habosan berontott a szobába. Kizavarta a halotti bizonyítványt kiállító orvost, imádkozott, és a halott kislány feltámadt. Ezután megátkozta a betegséget, és abban a járványban több ember nem halt meg azon a vidéken. Dowie korá­nak legnagyobb gyógyító apostola volt, aki a legkeményebb üldözé­seket élte át. Még felrobbantani is megpróbálták.

Ausztráliában sikertelenül in­dult a parlamenti választásokon, és ezt követően Amerikába költö­zött. Két éven át a nyugati partvi­déken vándorolva gyülekezeteket alapított, amelyekből 1890-ben megalapította az Isteni Gyógyítás Szövetségét, amelynek már ekkor 5000 tagja volt. Az Isteni Gyógyítás Szövetsé­gén kívül 1896-ban ő alapította a Keresztény Katolikus Gyülekeze­tet. Célja az volt, hogy ebben az új gyülekezetben intézményesítse az üdvösségről, a gyógyulásról és a szent életmódról szóló tanításokat.

Prédikációit az emberek ezrei hallgatták, és összejövetelein tö­megével hagyták ott mankóikat, fűzőiket, botjaikat és fekvőágyai­kat a meggyógyult emberek. 8000 férőhelyes sátra minden alkalommal zsúfolásig megtelt, hetente több mint 3000 levelet kapott imakérésekkel. A rajta levő kenet által szinte érzéketlenné vált a fizikai szükségekre, fáradhatatlanul dol­gozott, éjszaka is csak egy-két órát aludt.

Hírnevét az is megalapozta, hogy 1894-ben Sadie Cody, a híres Buffalo Bill (eredetileg W. F. Cody ezredes) unokahúga és M. Hicks, Abraham Lincoln unokatestvére az ő imája által gyógyultak meg. Amerikai népszerűségét mutatja, hogy két amerikai elnök is fogad­ta.
Charles Cullis korábbi munkájá­hoz hasonlóan, Dowie is kiterjedt szolgálatot folytatott a társadalom peremére szorultak felé. Gyüleke­zetének tagjai bejárták Chicago szegényebb bérházait, hogy gon­dot viseljenek a szegényekre és az idősekre. Ételt, ruhát, tüzelőt osz­tottak, padlót sikáltak, munkalehetőségeket kerestek.

Miután Dowie összetűzésbe ke­rült Chicago város vezetőivel, 1899. december 31-én a várostól északra vásárolt egy 2600 hektár­nyi földterületet Sion város megépítésének céljára. A város miután felépült, egy utópisztikus társadalom gyakorlati modellje volt, amelyben csak keresztények éltek.

Dowie hatalmas energiával ren­delkező, merész és nagy tekinté­lyű ember volt. Sion városának egyszemélyben a polgármesteri és a pásztori tisztségét is betöltötte. A helyi újságot szerkesztette, sőt vasutat és gyárakat építtetett. Amikor 1905-ben Dowiet paralízises roham érte, Sion város lakossá­ga túlszárnyalta a tízezer főt.

Dowie - szemben a gyógyító mozgalom más tagjaival - gyak­ran és nyilvánosan kritizálta a gyógyításról szóló tanítás más képviselőit, ha valamilyen gyakor­lati vagy teológiai nézeteltérés támadt közöttük. Ellentétei voltak A. J. Gordonnal, A. B. Simpsonnal, R. A. Torryval, Moodieval, azt pedig különösen nem hitte el, hogy egy nőnek olyan gyógyító karizmája lehet, mint Maria Woodworth-Etternek.

Energikussága és üldöztetései összeférhetetlenné tették őt. Nem volt felesége és utódja, végül mindenki elhagyta, és a temetésén csak 400-an voltak jelen. Pedig az ajándéka akkora volt, hogy saját halálos ágyán még megérintett egy beteget és az meggyógyult.

Dowie valóban prófétikus em­ber volt, még a rádióról és a televí­zióról is prófétált. Azonban halála előtt - Branhamhoz hasonlóan - ő is Illésnek gondolta magát. Ennek ellenére hatása a XX. századi gyó­gyító- és pünkösdi mozgalom ve­zető személyiségeire is kisugár­zott.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Zsoltárok Könyve 38.

1. Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül.
2. Örökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
3. Mert nyilaid belém süllyedtek és reám süllyedt a kezed.
4. Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
5. Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherként nagyon is nehezek nekem.
6. Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
7. Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
8. Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
9. Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sóhajtásától.
10. Uram, előtted minden kívánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
11. Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
12. Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
13. ‘Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
14. De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15. Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
16. Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
17. Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fennhéjáztak ellenem.
18. Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
19. Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
20. De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
21. s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
22. Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem. -” Siess segítségemre, Uram, segedelmem!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - Az angyalok miatt - Égi háború 2.

A Sátán királyságának elhelyezkedése

A Sátánt, és azokat az angyalokat, akik csatlakoztak hozzá az Isten elleni lázadásban, kiűzték a mennyből, de még nem vetették le a Földre. Az Efézus 6:12-ben Pál így írja le őket: „…a gonoszság szellemei …, melyek a magasságban [égi helyeken; többes számban] vannak.”

A Kolosszéieknek írt levél 1:16-ban Pál felsorolja a mennyei lények négy fő rendjét, akiket Isten teremtett Krisztus által: királyi székek, uraságok, fejedelemségek, és hatalmasságok. Az Efézusi levél 6:12-ben a két legmagasabb rend, akiket Pál a Sátán lázadásához csatlakozóként említ, a fejedelemségek és hatalmasságok. Ez azt jelzi, hogy sem a királyi székeket, sem az uraságokat nem tudta elcsábítani a Sátán, hogy a lázadásához csatlakozzanak.

A Biblia a nyitó versétől kezdve a Földet egyes számmal, az egeket pedig többes számmal jelöli: „Kezdetben teremté Isten az eget [egeket; többes szám] és a földet [egyes szám]” (1Móz 1:1) A korintosziaknak írt második levél 12:2-ben Pál beszél egy emberről, aki „elragadtatott a harmadik égig”. Nyilvánvaló, hogy nem létezhet harmadik ég, hacsak nincsen első és második ég is.

Pál azt mondja, hogy a harmadik égben ez az ember „elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad [vagy: nem lehetséges] embernek kibeszélnie.” Ez azt jelzi, hogy a harmadik – és legmagasabb – ég a legnagyobb szentség helye, magának Istennek a tényleges lakóhelye. Ha az első ég az egy Földről látszó ég, kell lennie egy „második”, középső égnek valahol a látható ég és a harmadik ég, Isten lakóhelye között.

Dániel három hetes böjtje

A Dániel 10:2-12-ben Dániel elmondja, hogyan adta át magát három hétig a gyásznak és a részleges böjtnek. Akkor egy mennyei lény jelent meg neki és azt mondta: „Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem.”

A későbbiekben, a Dániel 10:13-21-ben Dániel három másik angyali lényre utal: Mihályra, Isten egy arkangyalára, valamint Perzsia fejedelmére és Görögország fejedelmére. Ez utóbbiak a Sátánhoz tartozó angyalok vagy esetleg arkangyalok.

Annak érdekében, hogy a Földön lévő Dánielt elérje, az Isten által küldött angyalnak össze kellett találkoznia és győznie kellett a vele szemben álló sátáni angyalok felett. Ez megerősíti, hogy a Sátán királysága a „magasságban” található – valahol a menny, azaz Isten lakóhelye,valamint a Földről látható ég között. Ez egyúttal feltár néhány imára és szellemi harcra vonatkozó fontos tényt:

1. Ezeknek az eseményeknek a kezdeményezője Dániel volt, a Földről. Az ő imája és böjtje volt az, ami beindította Isten angyalainak tevékenységét a mennyben.

2. Isten lakóhelye, a menny, valamint a Földről látható ég között helyezkedik el a sátáni angyalok királysága. Ezek ellene álltak az angyalnak, akit a harmadik égből (a mennyből, ahol Isten lakik) küldtek Dánielhez.

3. Ezek a sátáni angyalok annyira hatalmasak, hogy Isten angyalának három hétbe telt áttörni az ellenállásukat.

4. Dániel imája elengedhetetlenül fontos szerepet játszott a végső győzelemben.

Amit Dánieltől tanulhatunk

A Dániel imájáról szóló beszámoló fontos tanulságot tartalmaz, ami még hatékonyabbá teheti imáinkat.

1. Imáink mozgásba hozhatják Isten mennyei erőit. Isten néha ránk, földiekre vár, hogy kezdeményezzünk.

2. Ahhoz, hogy imáink elérjék Istent a mennyben, keresztül kell menniük a magasságban lévő sátáni királyságon. Ezért természetfeletti hatalommal kell rendelkezniük. „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.” (1Kor 4:20)

3. Imáinkat ezért dicsérettel és hálaadással kell érvényre juttatni, amelyek „hordozórakétaként” szolgálnak, hogy felvigyék azokat Isten trónja elé. A könyörgéseket, imákat és közbenjárásokat hálaadásal kell kísérni (1Tim 2:1).

4. A böjt növeli szellemi érzékenységünket és természetfeletti erőt ad az imánkhoz. Néhány sátáni erő csak a böjttel kísért imának fog engedni.

Következő levelemben a szellemi védelem, különböző formáival fogok foglalkozni, amelyeket Isten biztosít számunkra a Sátán királyságának lázadó angyalaival szembeni küzdelemben.

A Mester szolgálatában, üdvözlettel!
Derek Prince

Fordította: Marton Katalin

Igazság és a hazugság konfliktusa - Németh Sándor igehirdetése

Igegyűjtemény - Próféciák 7. /I. Sámuel könyve/

2:27-36.
27. Jött az Isten embere Élihez és szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló: Úgy-e megnyilatkoztam atyád háza előtt, mikor Egyiptomban voltak Fáraó házában! 28. Kiválasztottam őt magamnak mind az Izrael törzsei közül papnak, hogy fölmenjen oltáromra, hogy füstölögtessen füstölőszert és viseljen éfódot előttem; s adtam atyád házának Izrael fiainak mind a tűzáldozatait. 29. Miért tiporjátok vágóáldozatomat és lisztáldozatomat, melyet elrendeltem a. szentély számára? Jobban tisztelted fiaidat nálam, hízlalván magatokat Izrael népem minden áldozatának zsengéjéből! 30.Azért, úgymond az Örökkévaló, Izrael Istene, azt mondtam volt, házad és atyád háza majd járnak előttem örökké; de most, úgymond az Örökkévaló, távol legyen az tőlem! Mert tisztelőimet tisztelem, megvetőim pedig megalacsonyulnak. 31. Íme napok jönnek, és levágom karodat és atyád házának karját, hogy öreg ne legyen házadban. 32. És majd látsz vetélytársat a szentélyben mindazzal, amit jót tesz Izraellel; és öreg nem lesz házadban sohasem. 33. De nem mindenkit irtok ki közüled oltárom mellől, szemed elepesztésére és lelked elcsüggesztésére; de házadnak minden szaporulása férfikorban fog meghalni. 34. S ez legyen számodra a jel, mely bekövetkezik két fiadon, Chofnin és Pínechászon: ugyanegy napon halnak meg mindketten. 35.Támasztok majd magamnak hűséges papot, aszerint, amint szívemben és lelkemben van, fog cselekedni; és építek neki hűséges házat, és járni fog az én fölkentem előtt minden időben. 36. És lesz, akárki megmarad házadban, eljön leborulni előtte egy ezüst fillérért és egy cipó kenyérért, és azt mondja: fogadj be engem a papi teendők egyikére, hogy ehessem egy darab kenyeret.

3:1-21.

1. A fiú Sámuel pedig szolgálta az Örökkévalót Éli előtt; az Örökkévaló szava pedig ritka volt ama napokban, látomás nem volt elterjedve. 2. És volt valamely napon, Éli feküdt a helyén, szemei kezdtek elhomályosodni, látni sem tudott; 3. Isten mécsese pedig még nem aludt ki. Sámuel meg feküdt az Örökkévaló templomában, ahol Isten ládája volt. 4. És szólította az Örökkévaló Sámuelt; mondta: Itt vagyok. 5. Odafutott Élihez és mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Mondta: Nem szólítottalak, feküdj le újra; ment és lefeküdt. 6. És ismét szólította az Örökkévaló Sámuelt; erre fölkelt Sámuel, Élihez ment és mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Mondta: Nem szólítottalak fiam, feküdj le újra. 7. Sámuel pedig még nem ismerte az Örökkévalót, még nem nyilatkozott meg neki az Örökkévaló igéje. 8. És ismét szólította az Örökkévaló Sámuelt, harmadszor; erre fölkelt, Élihez ment és mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Ekkor megértette Éli, hogy az Örökkévaló szólítja a fiút. 9. Mondta tehát Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le; és lesz, ha szólít téged, akkor mondjad: beszélj, Örökkévaló, mert hallja a szolgád. És ment Sámuel és lefeküdt helyére. 10. S eljött az Örökkévaló, odaállt és szólította, mint már több ízben: Sámuel, Sámuel. Mondta Sámuel Beszélj, mert hallja a te szolgád. 11. És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Íme, én cselekszem oly dolgot Izraelben, hogy bárki hallja, megcsendül a két füle. 12.Ama napon teljesítem Élin mindazt, amit beszéltem házáról, kezdve és végezve. 13. Kijelentem neki, hogy ítéletet tartok háza fölött örökre, ama bűn miatt, hogy tudta, hogy fiai átkot vonnak magukra, de nem feddte meg őket. 14. Azért tehát megesküdtem Éli házáról: Nem jut engesztelés Éli háza bűnének, sem vágóáldozattal, sem lisztáldozattal, soha sem. 15. És feküdt Sámuel reggelig, akkor kinyitotta az Örökkévaló házának ajtajait; Sámuel pedig félt Élinek megmondani a látomást. 16. És hívta Éli Sámuelt és mondta: Sámuel fiam! Mondta: Itt vagyok. 17. És mondta: Mi az az ige, melyet szólt hozzád? Ne titkold el, kérlek, előttem. Úgy tegyen veled az Isten és úgy folytassa, ha eltitkolsz előttem valamit mind azon igéből, melyet hozzád szólt. 18. Erre megmondta neki Sámuel mind a dolgokat s nem titkolta el előtte. Mondta: Ő az Örökkévaló, ami jónak tetszik szemeiben, azt tegye. 19. Felnőtt Sámuel és az Örökkévaló vele volt és nem ejtett el mind a szavaiból semmit a földre. 20. És megtudta egész Izrael Dántól Beér-Sebáig, hogy hűséges Sámuel mint az Örökkévalónak prófétája. 21. Továbbra is megjelent az Örökkévaló Sílóban, mert megnyilatkozott az Örökkévaló Sámuelnek Sílóban az Örökkévaló igéjével.

IMIT fordítás használatával. Javasolt összevetni a Károli fordítással, a mélyebb elmélkedésre. John F. Walvoord tanulmánya alapján.

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Hálás hozzáállás 4.

Pál köszönőlistája

Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme [könyörületessége, kegye és szellemi áldásai] miatt. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan [értékes] ajándékáért [szavakkal leírhatatlan, ki nem fejezhető, ingyen ajándékáért].
II. Korinthus 9:14-15

Jézushoz hasonlóan Pál is rengeteg dolog miatt adott hálát az Úrnak. Hálát adott Neki azért, mert az emberek elfogadták, hogy Ő Isten szolgája. Hálát adott Istennek társaiért. Köszönetet mondott a gyülekezetekért, amelyeket Ő hozott létre. Köszönetet mondott azokért az emberekért, akik a gyülekezet tagjai lettek. Még azért is hálát adott Istennek, hogy nyelveken szólhat. Különösen fontos volt számára a…”Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.” (II. Korinthus 2:14)

De ahogy a II. Korinthus 9:15-ben olvassuk, hogy amiért Pál különösen hálás volt az Úrnak Krisztus személye mellett a kegyelem volt. Miért? Mert Pál tudta, hogy Isten kegyelme által kapunk minden jó dolgot, amiről úgy határozott, nekünk adományozza.

Neked is, akárcsak nekem, rengeteg dolog miatt kell hálásnak lennünk életünkben. A baj csak az, hogy ezeket teljesen természetesnek vesszük. Ez azért van, mert soha életünkben nem kellett nélkülöznünk azokat. Hozzászoktunk, hogy tiszta ivóvízhez jutunk, van elég ennivalónk, jó ruhában járunk, kényelmes otthonunk van, megfelelő a közlekedés, jó az oktatás, szabadságban, biztonságban élhetünk, és még folytathatnám a sort, miközben teljesen megfeledkezünk arról, emberek milliói nélkülözik ezeket a fantasztikus áldásokat. Ezért vagyok meggyőződve arról, ha hálaadással teli életet élünk, jogosan tesszük. Ebben is Isten támogat minket azzal, hogy folyamatosan tanít bennünket és emlékeztet ezekre az igazságokra, de ebben a folyamatban nekünk is aktívan részt kell vennünk azáltal, hogy új szokásokat alakítunk ki.

A kegyelem és könyörületesség szelleme

Az Úr igéjének terhe [amelyet fel kell emelni] Izráel ellen. Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott: Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; aki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya…

Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan [erős és nemes] lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza [amely megtartja hatalmát] pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala ő előttök. És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, akik Jeruzsálemre támadnak; A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után.
Zakariás 12:1-3, 8-10

Ebben a részben Isten megígéri népének, hogy minden ellenségét megsemmisíti, őket pedig győzelemre viszi azáltal, hogy kiönti rájuk a kegyelem ´(a meg nem érdemelt jóindulat) és könyörületesség Szellemét. Lehetetlen győztesnek lenni úgy, hogy nem érted meg a kegyelem és könyörületesség Szellemének lényegét. Ez a két szó – kegyelem és könyörületesség – együtt szerepel, mivel a könyörületesség Szelleme nem más, mint az ima Szelleme, amikor Istentől kérjük azt, amire szükségünk van, ahelyett, hogy saját magunk próbálnánk a szükségeinket betölteni.

Tehát amit itt Isten mondani akar nekünk a következő: „Amikor rád száll a könyörületesség Szelleme, és te hitben imádkozni kezdesz, az Én kegyelmem Szelleme beárad az életedbe. Az ima csatornáján keresztül hatalmamnál fogva megcselekszem az életedben mindazt, ami szükséges, és amire te egyedül nem lennél képes”.

Az Ószövetség emberei soha nem élvezhették ezt a kiváltságot. Szenvedtek, küzdöttek, erőlködtek, mivel Törvény alatt éltek. Az volt a szabály, ha valaki vét a Törvény valamely pontja ellen, vét a Törvény egésze ellen.

Ezért olyan nagyszerű számunkra a kegyelem üzenete. Ez Isten hatalmának és erejének üzenete számunkra, amit ingyen kapunk, csak azért, hogy higgyünk benne. Felfogod, milyen csodálatos dolog az, hogy nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy Isten segítsen minket? Hogy nem kell mindig mindent hibátlanul csinálnunk életünk minden pillanatában, csak azért, hogy Isten az érdekünkben közbenjárjon? Semmit nem kell tennünk, csak kérni Őt, és hittel elfogadni azt, hogy amit kértünk, Ő megadja – még akkor is, ha nem ütjük meg a tökéletesség mércéjét. Csupán annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk azt a segítséget, amire szükségünk van ahhoz, hogy félelem nélkül, bizalommal és bátran járulhassunk a kegyelem királyi székéhez.

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 37:21-40.

21. Kölcsön vesz a gonosz és nem fizet, de az igaz könyörül és adakozik.
22. Mert az ő áldottjai fogják bírni az országot, és az átkozottjai kiirtatnak.
23. Az Örökkévalótól szilárdíttattak meg a férfi léptei, és útját kedveli;
24. midőn elesik, nem hajíttatik el, mert az Örökkévaló támogatja kezét.
25. Fiatal voltam, meg is öregedtem, de nem láttam igazat elhagyatva és magzatját, a mint kenyeret koldul.
26. Egész nap könyörül és kölcsön ad, magzatja pedig áldásul van.
27. Távozz a rossztól, tégy jót, hogy örökre megmaradj.
28. Mert az Örökkévaló szereti a jogot, s nem hagyja el jámborait; örökké megőriztetnek, míg a gonoszok magzatja kiirtatik.
29. Az igazak fogják bírni az országot és laknak mindvégig rajta.
30. Igaznak szája bölcsességet szól, és nyelve jogosságot beszél;
31. Istenének tana szívében van, nem inognak meg lépései.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és arra tör, hogy megölje.
33. Az Örökkévaló nem hagyja meg kezében, s nem kárhoztatja el, midőn megtétetik.
34. Remélj az Örökkévalóhoz, és őrizd meg útját; majd felmagasít, hogy bírjad az országot, a gonoszok kiirtását nézed.
35. Láttam egy gonoszt, erőszakost, s a ki terpeszkedett mint zöldellő honor fa:
36. elhaladtak arra, s íme nincsen; kerestem őt, de nem volt található.
37. Vigyázd meg a gáncstalant és nézd az egyeneset, mert van jövője a béke emberének.
38. De az elpártolók megsemmisíttettek egyaránt, a gonoszok jövője kiirtatott.
39. Az igazak segedelme pedig az Örökkévalótól van, erősségük ő a szorongatás idején.
40. Megsegítette őket az Örökkévaló és megszabadította; megszabadítja a gonoszoktól és megvédi őket, mert benne kerestek menedéket.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Szellemi vakság 2.

Honnan jött Isten szolgáira ez a vakság? A pásztorok szívében lévő bűn és a hívők életében lévő bűn az, ami Isten házában a tisztánlátás hiányát létrehozza. Ézsaiás ezt mondta: "Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására."

János az utolsó idők laodíceai gyülekezetéről prófétált, amely teljesen vak volt, anélkül, hogy tudatában lett volna. "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen" (Jelenések 3:17).
A karizmatikus gyülekezet nem tudja, hogy minden áldása ellenére a vakság elkezdődik!

A világ Isten házában szinte mindent megérint és megfertőz és csak kevesen veszik észre. Miért? Ézsaiás ezt mondta: "Lángolt körülötte, de nem értette, égette őt, de nem szívlelte meg." (Ézsaiás 42:25).

Megtanuljuk igazolni a bűneinket és alkalmazkodunk hozzájuk. A koreografált tánc manapság sok karizmatikus gyülekezetben annyira újszerűnek, annyira ártatlannak tűnik, de egyes helyeken most már szombat esti táncműsorrá változnak - amelyet a gyülekezet finanszíroz. Ez is egy újabb vakon botorkáló lépés a világ felé. Az élvezetek iránti vágyat Isten népében egyenesen a szentélyben erősítgetik. Az imádat egyik nagyszerű felajánlása lehet a spontán tánc Szellemben, de a koreografált tánc Isten házában testi manipulációtól bűzlik.

Szó szerint keresztény vezetők és hívők ezrei vásároltak olyan televíziókat, amelyek most már képesek playboy típusú műholdas csatornákról pornográf műsorokat fogni. Isten fiai egyre növekvő számban kiállnak a pulpitusra és a szent Isten igazságosságát hiredetik, azután pedig a Sátán gonosz bálványa elé ülnek és szívják magukba a lélekmocskoló pornót.

Ki képes meglátni, hogy Sátán ezeket a fegyvereket arra használja, hogy meglopja a hívők hitét, elvegye a békét, megtörje a szentséget, családokat szakítson szét, szolgálatokat semmisítsen meg? Hol vannak azok a pásztorok, akik felkiáltanak: "Add vissza az érintetlen családjainkat! Add vissza az otthonainkat bálványoktól, erőszaktól és szabados szerelemtől mentesen!

Számos keresztény házaspár ma már iszik, éjszakai klubokba jár, és imád bulizni. Találkozhatsz velük Isten házában is, ahol felemelt kezekkel dicsőítik Istent. Micsoda tapsolás! Milyen hangos hozsannázás! Milyen nagyszerűen dicsérik az Urat. Többé azonban nem tudják megkülönböztetni, hogy mi a jó és a rossz, érzéki vagy szellemi. Ézsaiás figyelmeztetett:

"Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!" (Ézsaiás 5:20)

Sajnos nagyon kevés a tiszán látó pásztor, aki visszahívhatná őket a világi kívánságokból. Tragikus, hogy számos komoly keresztény el fog bukni; el fognak pusztulni, mert tisztánlátás nélkül majdnem lehetetlen lesz túlélni azt a démoni inváziót, ami már most egyre erősebb. Az Ige azt mondja:

"Az igaz ember elvész, és senki nem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senki nem ügyel rá. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz" (Ézsaiás 57:1).

Miért téved meg annyi komoly keresztény az énközpontú tanításoktól, amelyek a testet táplálják? Azért, mert nincs többé megértés, nincs több tisztánlátás. A szentség egy erőtlen formája létezik, nagyon kevés az igazi szentség.

"Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban: A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd, ha itt a vég?!" (Jeremiás 5:30-31).

Oral Roberts - Isten természetfeletti nyomkövető rendszere 4.

Dávid az életében egyszer egy szívszorító zavarba keveredett, amikor nem maradt meg az elhívásában, mint az izraeli hadsereg katonáinak vezetője. Az év tavaszának kezdetén, amikor az összes király hadba vonult, egy tragikus sorsú döntést hozott azzal, hogy Jeruzsálemben maradt és pihent a palotában. (Lásd 2. Sámuel 11,12.) Késő éjszaka, ahogy letekintett a városra, meglátta a szomszédja feleségét, Bethsabét amint éppen fürdőzik. Nagyon szép volt a hölgy, ezért Dávid elküldött érte és házasságtörést követtek el. Egy királynak kicsi dolognak tűnhetett, hogy elvegye egy másik férfi feleségét. De utána kidolgozta a férj brutális meggyilkolását is és ki tudott volna bármit is ez ellen tenni? Volt egy láthatatlan törvény, amely úgy tűnt elkendőzi az ilyen dolgokat. Dávid jó kapcsolata Istennel egy pillanat alatt tönkrement, a természetfeletti jelkövető rendszere levágatott és a lendülete összeomlott, addig a napig, amíg Nátán próféta el nem jött hozzá a palotába.

A Biblia beszámol arról, hogy Nátán előadott neki egy kis példázatot egy gazdag emberről, akit meglátogattak a barátai. Úgy tűnik ez a bizonyos gazdag ember hatalmas vagyonnal és bárányok/kecskék ezer meg ezer nyájaival rendelkezett. Levághatta volna bármelyik állatát, hogy megetesse a ház vendégeit. Ennek ellenére ő átment a szegény ember házába, elvette az egyetlen báránykáját és levágta azt, majd vacsoraként felszolgálta. „Mit kellene tenni egy ilyen emberrel?” Kérdezte Nátán. „Meg kell ölni!” Kiáltotta Dávid felháborodottan. Lehengerlő pillanat lehetett, amikor Nátán azt súgta: „Ó király, te vagy ez a férfi!” Valójában azt mondta: „Dávid neked megvolt mindened. Mégis elloptad egy másik férfi feleségét, és hogy elfedd a bűnödet, olyan pozícióba manőverezted be őt a csatába, ahol biztosan lemészárolják!” Ó Uram, Dávid és az Úr jó kapcsolata odalett! A lendülete leállt. És most az a férfi, akinek a kezei darabokra törték az acélt, aligha tudta egyáltalán a kezeit felemelni . A biblia azt mondja, hogy Dávid arcra esett az Úr előtt, megtért és keservesen sírt, majd Isten megjavította a természetfeletti jelkövető rendszerét és visszaállította a magas helyeire! 

AMIKOR ZAVART TAPASZTALUNK, KÉT IRÁNYBAN TUDUNK ELINDULNI 

Ha zavar dönti le az életünket és mély/veszélyes vizekbe lök bennünket, két irányba tudunk tovább menni. Ha nem a mi hibánk, mint Man O’ War-é (és mint az én esetemben, amikor masszív szívinfarktus terített le), lehet egy múló pillanat, amikor orrhosszal veszítünk, de teljes egészében NYERNI FOGUNK! De ha a zavar azért jön, mert bűnt követtél el, az összetöri az egész lényedet és árnyékot vet az Istennel való kapcsolatodra, majd a „próféta leszállítja az üzenetet” és nem lesz menekvés az üzenet elől. Látod, az Úr annyira szeret minket, hogy elküldi a prófétáit hozzánk az üzenetével, hogy kihozzanak bennünket a bűneinek halálos szorításából. Nem számít, hogy akiket küld egy pásztor, egy evangélista, egy énekes vagy éppen egy laikus, ha a prófétai erő rajtuk van, elküldi őket hozzánk az ÚR, hogy kiemeljenek minket a Sátán erőfeszítéseinek ingoványából, ami elakar minket pusztítani. Amikor a próféta meghozza az üzenetet, az azonnal szól a szívünkhöz, és meg lesz a lehetőségünk arra, hogy korrigáljunk vagy továbbra is „azzal éljünk”. Ha megpróbálunk azzal együtt élni, akkor soha nem fogunk felemelkedni Jézus Krisztusban való magas helyekre.

Fordította: Nagy Andrea

Zsoltárok Könyve 37:1-20.

1. Dávidtól. Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedj azokra, kik jogtalant mívelnek.
2. Mert mint a fű gyorsan levágatnak, s mint zöld pázsit elhervadnak.
3. Bízzál az Örökkévalóban és tégy jót, lakjál az országban és járj hűség után.
4. S gyönyörködjél az Örökkévalóban, s megadja neked szíved kérelmeit.
5. Hárítsd az Örökkévalóra utadat, bízzál benne, ő majd megcselekszi;
6. majd kihozza mint a világosságot igazadat, és jogodat, mint a déli fényt.
7. Csendben várj az Örökkévalóra és várakozzál reá, ne gerjedj fel az ellen, ki szerencsés az útján, oly férfi ellen, ki fondorlatokat mível.
8. Hagyj föl a haraggal, hadd abban a fölhevülést, ne gerjedj fel csakis gonosztevésre visz.
9. Mert a gonosztevők kiirtatnak, de kik az Örökkévalót remélik – ők fogják bírni az országot.
10. Még egy kevés – s nincs gonosz, oda figyelj helyére a nincsen;
11. de az alázatosak bírni fogják az országot és gyönyörködni fognak a béke bőségében.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen és vicsorítja rá fogát.
13. Az Úr nevet rajta, mert látta, hogy eljön a napja.
14. Kardot rántottak a gonoszok és feszítették íjukat, hogy elejtsenek szegényt és szűkölködőt, hogy levágják az egyenes utúakat.
15. Kardjuk önnönszívükbe hat be, és íjai eltöretnek.
16. Jobb a kevés, a mi az igazé, mint sok gonosznak gazdagsága;
17. mert a gonoszok karjai eltöretnek, de az igazak támogatója az Örökkévaló.
18. Ismeri az Örökkévaló a gáncstalanok napjait és birtokuk örökre meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg bajnak idejében és éhínség napjaiban jóllaknak.
20. Mert a gonoszok elvesznek, s az Örökkévaló ellenségei olyanok, mint a rétek dísze: elenyésztek, a füstben enyésztek el.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Reinhard Bonnke - Hit 3.

Növekvő hit

A hitnek mind a négy formájában, azaz a természetes hitben, az üdvözítő hitben, a hit gyümölcsében illetve ajándékában közös a gyermeki jelleg. A hit nem agymun­ka. A hit éppen a kételkedés teremtette hegyeket hivatott elmozdítani. Nem briliáns gondolatok termékeként áll elő, hanem „nézvén a hitnek fejedelmére (szerzőjére) és bevégezőjére, Jézusra". „A mi Urunk, Jézus Krisztus hitét" kaptuk, ahogy a Jakab 2,1 mondja (az angol fordítás alapján).

Mi tehát a hit? Semmiképp nem mérhető mennyiség. Nincs olyan, hogy fél hit, vagy 90%-os hit, vagy ehhez hasonló. A költő, Wordsworth „heves intuícióként", „hitté érő meggyőződésként és bizodalomként" írja körül. Erre gondolt Jézus, mikor azt mondta, hogy „ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag", hegyeket tudnátok elmozdítani. Mégis „a hitnek mértékéről" olva­sunk (Róm 12,6) - ezt a mértéket azonban a vele szemben támasztott követelmény határozza meg. Jézus többször beszélt kicsiny hitről és nagy hitről, és azt kérdezte: „Hogy van, hogy nincsen hitetek?" Az egyetlen dolog, amin Jézus meglepődött, az volt, ha valakinek nem volt hite (Mt 8,10; Mk 4,40). Lényeges azonban észrevennünk, hogy a hitet lehet növelni. Ilyen fajta növekedés történik például a hit ajándéka esetén.

A hit mindenfajta növekedését - beleértve a tanítványok által kért formát is a Lukács 17,5-ben - a Szent Szellem adja az Isten Igéjén keresztül. Csak ima vagy dicséret által nem tudunk hitben erősödni. Természetesen imádkozhatunk hitért, meg kell azonban tennünk az imameghallgatás feltételét képező lépéseket is, nevezetesen, hogy hallgassuk, illetve olvassuk az Igét. Minél kevésbé értjük az Igét, annál kisebb a hitünk. Van, aki olyan kevés Igét tesz a talpa alá, hogy hitben megállni sem tud, csak egy lábon, lábujjhegyen egyensúlyozni! Mások úgy járnak el, mint az egyszeri ember, aki föld helyett egy nedves rongyon akart almafát nevelni: más emberek tapasztalatainak papírkötésű kiadásain akarják hitüket művelni.

Az Ige tanítása az egyetlen igazi megoldás. Az ilyen gyülekezet erős lesz, tagjai pedig elkerülik a kétkedést, és nem váltják ki Isten nemtetszését. „Hit nélkül lehetet­len Istennek tetszeni". Ez az egyetlen elképzelhető módja annak is, hogy a Szent Szellem valóságos megnyilatkozásával találkozzunk. A mások csodálatos gyógyulásairól, imameghallgatásairól vagy megtapasztalásairól szóló beszámolókat hallgatni szükséges és jó dolog, hiszen Isten parancsolja, hogy osszuk meg másokkal is bizonyságainkat; sokszor azonban éppen a kételkedés erősödik meg ilyenkor: mindig csak másokkal történnek csodák, velünk sohasem! Az ilyen bizonyságtételek nem ponto­san a Krisztus által elvárt hitet hozzák létre. Ezt láthatjuk például a János 2,23-24-ben is, ahonnan kiderül, hogy a csodákra alapuló hit nem a hit legjobb fajtája. Ez ugyanis a csodákba - és nem Istenbe - vetett hit. Újabb csodák nélkül az ilyen hit gyorsan elpárolog.

Az evangéliumok nemegyszer feljegyzik, hogy Jézus bizonyos embereket „kicsiny hitűeknek" nevezett (görögül oligopisztoi - Mt 6,30). A hitünk megmutatja milyen emberek vagyunk. A hit állít ki rólunk összegzést, a hit határozza meg szellemi kaliberünket Isten szemében. A földi osztálykülönbségeket egyáltalán nem veszik figyelembe Isten országában. A menny arisztokratái a hívők. Csak egyetlen osztály létezik, a hit népe. A hit a keresztény címerpajzsa, szellemi nemesi okirata. Pál azt írja: Isten nem sok nemest hívott el; Jakab szavaival pedig: azokat választotta ki, akik „gazdagok... hitben és örökösei az országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik" (I.Kor 1,26; Jak 2,5).

Élt egyszer egy ismeretlen, a Bibliában sem megne­vezett asszony, aki nem volt éppen gazdag. Felfigyelt azonban rá, hogy Elizeus Isten embere. Egy hitetlen sze­mély ezt soha nem vette volna észre. Szállást adott Elizeusnak, és vendégszeretetében részesítette. A Biblia „nagy (nagyszerű) asszonynak" nevezi (2Kir 4,8 - az angol fordítás alapján). Nem akarta, hogy Elizeus közbenjárjon érte sem a királynál, sem a sereg fővezérénél, mert telje­sen az Úrban bízott, és minden szükségest meg is nyert hite által - épp ebben rejlett nagysága. Helyet kapott a Zsidó 11-ben a hit hőseinek névsorában: „és ezzel szer­zett jó bizonyságot". A hit emberei nem sokat törődnek az olyan dolgokkal, amiket a világ szokott elmúló dicső­ségben részesíteni, ahogy Jézus is mondta: „Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget...?" (Jn 5,44)

David Yonggi Cho - Dániel könyve 30.

A tíz szarvú állat (7,7-8)

"7 Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erõs; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek elõtte valának, és tíz szarva vala néki.
8 [Mialatt] a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték õ elõtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj."

A negyedik állat, melyet Dániel látott, rettenetes és igen erőteljes volt. Nagy vasfogai voltak és tíz szarva. Ez az állat a Római Birodalmat jelképezi, mely felülkerekedett Görögországon, majd az egész világot hatalmába kerítette.

Róma városa pályafutását egy Itália szívében, a Ti­berius folyó partján fekvő kis faluként kezdte. Az i.e. ne­gyedik században a szomszédaival való háborúskodások során területeit kezdte jelentősen megnövelni. Az i.e. má­sodik század fordulójára már meghódította Spanyolorszá­got és Karthágót. Ezután további területszerzésre indult Macedóniát, Görögországot és Kis-Ázsiát is tartományai­hoz csatolva. Végül Szíria és Jeruzsálem is behódolt Ró­ma előtt, csakúgy, mint azok az európai országok, melyek helyén ma Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Svájc és Németország áll.

Az i.sz. második század elejére a Római Birodalom elérte virágzásának tetőpontját. Hatalmas területe magába foglalta csaknem egész Európát, és hatalma elért egészen India határáig. Ily módon Rómának sikerült az emberiség történelmének legnagyobb birodalmát kiépítenie. De Róma is elesett a 410-ben betörő csapatok támadására. Az emberi birodalmak nem örökkévalók.

Dániel látomásában ez a rémisztő negyedik állat szétzúzta és felfalta áldozatait, és ami megmaradt, azt lábaival letaposta. Ez arra utal, hogy Róma a hódítás má­morától hajtva folyamatos terjeszkedő politikát folytatott, szétzúzva a leigázott országokat. Tény, hogy a Római Birodalom történetét sűrűn fémjelzik tömeggyilkosságok, melyek alkalmával gyakran sokezer védtelen ember esett áldozatul a letiport országokban. A mészárlások túlélőit százezerszám hurcolták el hadifoglyokként és eladták őket rabszolgának. így a római seregek nyomában a civilizáció gyakran a pusztítás lángjainak martaléka lett.

Amint már korábban is jeleztük, az a kétezer éves időszak, amely Róma óta eltelt, nem szerepel a zsidó próféciákban. Jézus Róma korában jött el a földre, és az a kétezer éves korszak, mely Jézus első és második eljöve­tele közé esik, az evangélium korszaka; az az időszak, melyben Krisztus keresztje az egész emberiség számára el tudja hozni a megváltást. Ennek az időszaknak semmi köze nincs a judaizmushoz, ezért Isten ezt nem mutatta meg az Ószövetség prófétáinak.

Mikor az egyház korszakának ez a kétezer éve végéhez ér a világ végezetekor, akkor Dániel látomása szerint hirtelen tíz szarv fog kiemelkedni a szörnyű lény fejéből, amely Rómát jelképezi. Majd egy kicsike szarv fog felnö­vekedni, és gyökerestül kiszaggat hármat a tízből. A láto­más szerint ennek a szarvnak emberi szemei voltak, és szájával kérkedően szólt.

A látomásnak ez a részlete összevág Nabukodonozor álmával, mert az is azt mutatja be, hogy a világ végén tíz királyság fog egyesülni az egykori Róma területén. Huszon­hat évszázaddal ezelőtt Dániel pontos próféciát adott erről a történelmi tényről, hogy tíz ország fog felemelkedni a valamikori Római Birodalom helyén.

A kis szarv, mely a tíz másik közt felnövekedett, az Antikrisztust jelöli. Ez az Antikrisztus hatalomra fog lépni, és szembeszegül Istennel, ledöntve három országot, és egyesítve a fennmaradó hetet. Ezekkel a dolgokkal részletesebben a Jelenések 13. foglalkozik.

Ahogy már a 2. fejezetben is jeleztük, e világ törté­nelmének utolsó fejezete Európa tíz országának Róma egykori területén való egyesülésével fog elkezdődni - és ez az egyesülési folyamat már megindult. Dániel 26 év­századdal ezelőtt látta látomásban, de még nem tudta, mit jelent. Mi viszont épp e prófécia beteljesülésének ko­rát éljük, így saját szemeinkkel láthatjuk, hogy ez a tíz ország hogyan közeledik egymáshoz az Európai Gazda­sági Közösség égisze alatt.

Mikor ez a tíz ország ily módon egyesül a hajdani Római Birodalom területén mind gazdasági, mind politikai, mind katonai értelemben, egy olyan vezető fog hatalomra jutni, aki egyed-uralomra tör, és elfoglal a tízből három országot. Ezután ellenőrzése alá vonja a fennmaradó hét országot, és egész Európát lábai elé kényszeríti. Az egész világ diktátoraként fog fellépni, és Istenről kevély, káromló módon fog beszélni. Aztán, ahogy a Jelenések könyvének tanulmányozásából megtudhatjuk, támadást fog indítani a zsidók ellen.

Ahogy azt szintén elmondtuk már a második fejezetben, az idő tájt, mikor a tíz ország egyesítése befejeződik Európában, mi keresztények hirtelen mindnyájan felvitetünk a mennybe. Ezért kell egyre inkább imádkoznunk, hogy a Szent Szellem teljességében részesülhessünk, ahogy az idő közeleg. Nem tudhatjuk, mikor fog az egye­sítés befejeződni. Vannak, akik azt gondolják, hogy az 1992-ben megalakulandó Európai Közösség lesz e próféciák beteljesedése. Mások szerint mindez csak a kezdete egy olyan folyamatnak, mely teljes politikai egyesüléshez fog vezetni.

Ezek a politikai tendenciák azt jelzik, hogy Krisztus második eljövetele igen közel van.

Zsoltárok Könyve 36.

1. A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól.
2. Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.
3. Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.
4. Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.
5. Jogtalanságot gondol ki fekvőhelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.
6. Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:
7. igazságod olyan mint az Isten hegyei, ítéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!
8. Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.
9. Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.
10. Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.
11. Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.
12. Ne jöjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bujdosóvá!
13. Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Paul F. M. Zahl - A kegyelem útja 3. (The Behemoth Magazine/Christianity Today Magazine)

Krisztus állítása, hogy nem az igazakat jött hívni hanem a bűnösöket (Lukács 5:32, Máté 9:13, Márk 2:17) a kegyelem pontos képe. Krisztus maga nem volt bűnös, mert Ő volt a tökéletes törvény isteni megtestesülése. De az Ő küldetése a bűnösökhöz volt és egyedül hozzájuk. Ez megjelenik találkozásában az adószedő Zákeussal (Luk 19:1-10), a megszáradt kezű emberrel, akit meggyógyított, ellenkezve a törvénnyel, szombaton (Márk3:1-5), az asszonnyal aki 12 éve vérfolyásban szenvedett (Márk 5:25-34) és a kitartó vak koldussal Jerikó falánál (Mark 10:46-52).

Az egyirányú szeretet működése Krisztus életében töményen és elsöprően kifejeződik Péterrel való kapcsolatában. Péter egy világító jel az egész Új Szövetség fölött. Az ő története ragyogtatja Isten kegyelmének fényét a bűnösök felé, amely soha nem alszik ki. Péter félreértette Krisztust és egyszer még sátáni kísértés megtestesítője is volt (Márk 8:31-33). Péter megpróbálta Krisztust a rövidtávú jólét felé terelni: (Márk 9:5-6) Péter elvesztette hitét Krisztusban miután kilépett a csónakból (Máté 14:28-31).

Péter tehát az Új Szövetség történetének központi alakja a kegyelmet illetően. A legrosszabb amit tett, hogy 3 év tanítványság után megtagadta Krisztust amikor az igazán számított (János 18:15-18, 25-27). Krisztus megtagadása amit Péter tett egyike a legsúlyosabb hitszegéseknek az evangéliumokban csak Júdás tagadása súlyosabb. Komoly figyelmeztetés előzte meg és Jézus életének legmagányosabb, elhagyatottabb órájában történt. Védhetetlen volt. Ismételten megtörtént, tagadott és védekezett Péter. Különös módon nem vont ítéletet maga után.

"Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (János 8:11) Ez a kegyelem egyirányú szeretete Krisztus életében. Ahogy megbocsájtott Péternek, az Úr megbocsájtott a házasságtörő asszonynak. Nem követ dobott rá. Az ő látszólagos felszólítása a János 8-ban: "Eredj el és többé ne vétkezzél" nem annyira felszólítás. Inkább útmutatás. Kevesen vannak akiknek valaha megbocsájtották bűnüket és újra elkövetnék azt. Nyilvánvaló, hogy nem vétkezett többé. És ha megtette újra bocsánatot nyert és az esélye, hogy elköveti megint, megfeleződött. Kegyelem alatt a felszólító mód kijelentő móddá változik.

Nem úgy mint a törvény, Krisztus hozzáállása mindig működött. Az emberek, akikkel a kegyelem által bánt, megtörtek. Szeretve lenni az egyirányú szeretet által, amely nem vár el semmit, a válasz mindig igen volt. Ez az igen volt az összetörés a kiábrándító diagnózis miatt a szeretet jelenlétében. Zákeus összetört, Mária Magdaléna összetört, az asszony aki feloldatott a betegségéből összetört (Luk 13:12), Péter összetört (János 21:17), az első tanítványok mind összetörtek (Máté 16:56).

A kegyelem egy dominó effektus. A kártyavár alját éri el, ami az emberi identitás. Ez a mi szeretetéhségünk földszintje. Mikor a kegyelem bejön, mikor újraírja az írásokat, mikor bevilágít a ház pincéjébe amik mi magunk vagyunk, beépítetlenül Isten számára, a kegyelem lerombol és teremt. Azt teszi amit megígért.

Fordította: Korányi Tamás Jr.

Forrás: The Behemoth Magazine/Christianity Today Magazine, 2014. Issue 7.

Megjelent! Karen Kingsbury - Istenember 2. részlet

A házelnök közelebb hajolt a mikrofonhoz.

– Most pedig – szólt jelentőségteljes hangon – nagy kiváltság számomra, hogy bemutathatom önöknek Mary Madisont.

A karzatos terem elcsitult, a sok-sok szenátor és törvényho­zó mind a nő felé fordult.

Mary felállt, gyakorlott könnyedséggel lépdelt az emel­vény felé. Harmincéves volt, bár akadtak olyan napok, amikor százévesnek érezte magát. Bal kezével szorosan fogta a jegy­zeteit, és érezte, hogy elárasztja az ismerős, túlvilági békesség. Hányszor tette már ezt? Az évszázados kötetek és a tömör fa illata, cipősarkának kopogása a márványpadlón, a hatalmas te­rem előterébe vezető út – mind ismerősnek tűnt.

Udvarias taps hallatszott. Washington legbefolyásosabb és leghatalmasabb emberei apró biccentéssel üdvözölték, ahogy elhaladt mellettük. Néhányan még mosolyogtak is. Öt éve ta­núskodott már a szenátus meghallgatásain; ugyanolyan jól is­merte a tengernyi arcot, mint azok az övét. Ő volt a hit és józan ész hangja: egy olyan nő, aki világos meggyőződéseket és egy­oldalú álláspontot képviselt. Mégis meghívták. Felkeresték és hallgattak rá, egyetlen ok miatt.

Ismerték a történetét.
Ismerték rettenetes múltját, nyilvános megaláztatását – min­denki tisztában volt a részletekkel. A teremben minden egyes szenátor tudott a fájdalomról, amelyben része volt. Mindegyik tisztában volt azzal, mennyire eltökélt és energikus, milyen magasra tartja most a fejét, és hogy tanult, nem is akármit: doktori diplomát szerzett családterápiából.

Jelképpé, oszloppá vált Washingtonban. Indíthatott volna saját beszélgetőműsort, vagy egy vagyont kereshetett volna az­zal, hogy könyveket ír és magánrendelőt nyit. Mary azonban a város szívében töltötte napjait, a bántalmazott nők számára alapított öt menhelyének valamelyikében. Szociális munkának hívták, amit csinált. Túlélő volt és harcos. A fővárosi elit tudta ezt, kedvelték is érte. Éppen eléggé ahhoz, hogy hallgassanak rá, amikor olyan téma került terítékre, amelyhez szükség volt az erkölcsi megközelítésre.

Ma az önmegtartóztatás volt a téma.
A mostani elnök terminusának kezdetén elfogadtak egy tör­vényjavaslatot, amely jóváhagyott háromévi szövetségi támoga­tást az állami iskolák önmegtartóztatási programjára. Most az idő lejárt, a pénz fogytán volt. Mary egyszerű célt tűzött ki: meggyőzni a szenátorokat, hogy újabb három évet hagyjanak jóvá.

– Jó napot! – Mary megmarkolta az emelvény szélét, és bele­nézett a tőle háromméternyire ülő szenátorok egy csoportjának szemébe. Majd a terem hátsó részére siklott a tekintete. – Több mint két évvel ezelőtt itt álltam, és meggyőztem önöket arról, hogy eljött a változás ideje. – Szünetet tartott, és egy másik csoport tekintetét kereste a baloldali ajtók környékén. – Önök beleegyeztek, és olyan programot nyújtottak a gyermekeink­nek, amely az egész országban módosított a kamaszkori terhességek számán. – Hangjában szíve mélyéről fakadó őszinteség csengett. – Ma azért jöttem önök elé, mert a csata még csak most kezdődött el, és nekünk továbbra is el kell vinnünk – muszáj elvinnünk – a nemleges döntés lehetőségét a gyerekeinknek.

Bár az előtte felszólaló két ember ostorozta a programot, rosszul álcázott vallásos képzésnek nevezve azt, most éber ar­cok figyelték, készen arra, vajon ő mit hozott nekik.

Belepillantott a jegyzetébe. A statisztikák szédítőek vol­tak. A következő öt percben ezeket sorolta el. A tizenévesek körében negyven százalékkal csökkent a terhességek száma. Minden tíz diákból, aki részt vett az önmegtartóztatásról szóló programon, nyolc úgy döntött, vár a házasságig a nemi élettel. Az ismertté vált nemi betegségek száma huszonnyolc százalék­kal csökkent.

Ezután Mary három kamaszról beszélt a hallgatóságnak: két lányról és egy fiúról, az ország különböző pontjairól. Mind a hárman olyan körökben mozogtak, ahol természetes volt a sze­xuális aktivitás, és mindegyikük úgy döntött, vár. Az utolsó tör­ténetet azzal zárta Mary, hogy felolvasta, mit mondott Susan, az egyik tinilány: „Ha nem tanított volna meg valaki arra, hogy nyugodtan lehet nemet is mondani, soha nem mondtam volna nemet. Ma terhes lennék, vagy beteg, vagy elhasznált. Esetleg mindhárom együtt.”

Mary szorosabban fogta az emelvény szélét.

– Azok a nők, akik bejönnek valamelyik menhelyünkre segítséget kérni, az esetek kilencven százalékában aktív nemi életet éltek tinédzserként. Az önmegtartóztatást gyakorló nők a szó minden értelmében egészségesek. Ugyanez igaz a fiatal férfiakra is. Amikor úgy döntenek, hogy várnak, azzal azt üze­nik a világnak, hogy ők értékesek, különlegesek. A jövőjükre vonatkozó többi döntést is úgy fogják meghozni, hogy az össz­hangban álljon ezekkel az érzésekkel.

Szünetet tartott, és még egyszer rápillantott néhány konk­rét személyre szerte a teremben.

– Kérem, értsék meg, tisztelt szenátorok, hölgyeim és ura­im, teljesen az önök kezében van a hatalom, hogy segítsenek az ilyen gyerekeknek, mint Susan. Feltétlenül tovább kell finanszí­roznunk ezt a felvilágosító oktatást. – Közelebb hajolt a mikro­fonhoz. – Köszönöm!

Szünetet hirdettek, és Maryt a következő negyedórában körbevették a szenátorok, akik köszönetet mondtak neki, ami­ért eljött, és egyetértően bólogattak. Bár a teremben tartózko­dók közül sokan nyilvánvalóan ellenezték a programot, mert úgy látták, hogy az egyház és az állam szétválasztását fenyege­ti, Mary úgy érezte, jól sikerült a beszéd.

Ő megtette a részét. A többit Isten elvégzi.

Ezután a média képviselői sereglettek köré; nekik is ugyan­ezt mondta.

– Az önmegtartóztatásért érdemes harcolni. Egyedül így nézhetünk a gyermekeink szemébe, és mondhatjuk nekik azt, hogy biztonságban lesznek. Biztonságban testileg, értelmileg és lelkileg.

Tíz perccel az utolsó interjú után négyajtós Toyotájában ülve a Capitoliumhoz legközelebbi, S utcai menhely felé tar­tott, ahol a következő megbeszélése zajlik majd. Kihajtott a parkolóból, elhaladt a gondosan nyírt pázsitok meg az aprólé­kosan gondozott parkok mellett, és nyugat felé tartva elhagyta az impozáns, díszes épületeket.

Néhány utcával arrébb változott a kép. Az üde zöld fű he­lyét átvették a töredezett járdák és koszos kanálisok; a rózsa­kertek helyett szemetes sikátorok jelentek meg, a lenyűgöző épületek helyén összefirkált, öreg téglafalak. Mary érezte, hogy kienged. A hangját hallathatta abban a másik világban, de itt otthonosabban mozgott. Boldogabb volt. Különösen ma. Egy olyan nővel készült beszélgetni, aki véget akart vetni az éle­tének. Két kislányával menekült a bántalmazó barátja elől, és huszonhárom éves létére meg volt győződve arról, hogy az élet már semmit sem nyújthat neki.

Mary megmarkolta a kormánykereket. Istenem, add meg nekem a szavakat… ahogy máskor is tetted!

Elég neked az én kegyelmem, leányom! – a telt, gazdag szavak meg­nyugtatóan suhantak át a szívén.

A következő lámpánál állt egy csapat fiatal srác, nagyka­maszok. Kemény benyomást keltettek szűk fehér pólójukban, fémláncaikkal és tetoválásaikkal. Megpillantották Maryt, kettő közülük elvigyorodott és integetett. Ismerte őket. Rendszeresen jártak az ifjúsági központba – amelyre szintén sikerült pénztá­mogatást nyernie.

– Mary… hé, Mary! – kiáltotta egyikük.

Piros volt a lámpa, úgyhogy letekerte az ablakot.

– Jó reggelt, srácok! Ugye, távol maradtok a balhéktól? – Magáért bármit, Mary! – tisztelgett egy másik, és Mary el­mosolyodott. A srác egy héttel azelőtt mondta el neki a jó hírt. Rendszeresen eljárt az ifjúsági központban tartott bibliaórákra. Egy újabb ember menekült meg az utcáról.

Váltott a lámpa, búcsút intett.

– Gyertek el egyszer hozzám!
– Úgy lesz!

Újra az útra figyelt. A női menhely három utcával előrébb volt, baloldalon. A régi, ötszintes épület minden emeletén laká­sok voltak, az első két szint kivételével. A földszinten nappali, könyvtár, konyha, magánirodák, gyűléstermek és gyermekvi­gyázó helyezkedett el, az elsőn pedig edzőterem, tantermek és egy nagy terem az istentiszteletek számára.

Mary bekanyarodott az épület mögötti szokásos parkolóhe­lyére, és az oldalajtóhoz indult. Ennek a helynek minden négy­zetcentiméterét szerette. Ez volt az életcélja, ezért mentette meg Krisztus. Hunyorgott az erős délelőtti napsütésben. Hasz­nálj ennek a nőnek az életében, Uram! Adj neki okot arra, hogy maradjon, okot arra, hogy visszajöjjön! Okot arra, hogy éljen!

Beérve megállt a recepciós pultnál.
Leah Hamilton a számítógépen dolgozott. Kíváncsian pil­lantott fel.

– Hogy ment?
– Nagyon jól! – Mary felvett egy halom neki címzett leve­let. – Még eltart egy darabig, mire a szavazásra sor kerül. – A folyosó irányába pillantott. – Itt van már?

– Most adja be a gyerekeket a megőrzőbe. – A tizenkilenc éves Leah kívül-belül gyönyörű volt. A folyó túlpartjáról, a gaz­dag környékről származott. Heti három nap egyetemi kurzu­sokat hallgatott színjátszásból és zenéből, a másik két napon viszont önkéntesként dolgozott itt, a menhely munkatársai mel­lett. Rejtélyes adottsága volt arra, hogy kapcsolatot építsen ki a nőkkel, és elérje, hogy érkezésük pillanatától fogva azt érezzék, hogy itt biztonságban vannak, és hogy törődnek velük.

Pedig a dolognak mindig ez volt a legnehezebb része: el­érni, hogy a bántalmazott nők kilépjenek a káros helyzetből a menhely biztonságot nyújtó menedékébe.

– Hogy hívják?
– Emma Johnson. Huszonhárom éves, két kislánya van. – Leah a homlokát ráncolta. – Aggódom érte.
– Én is. – Mary az íróasztal sarkáról felvette az Emma jel­zésű mappát. Az első telefonbeszélgetés alkalmával a menhely terapeutája azt írta az aktába, hogy Emma tizenévesként lett szerhasználó, most pedig a barátja ütötte-verte.

A terapeuta azt is feljegyezte, hogy Emmának öngyilkossági gondolatai vannak. „Úgy érzem, csapdába estem, mintha bör­tönben lennék, és nem tudnék kijutni” – mondta neki.

Ez keltette fel Mary figyelmét. Csapdába esve, börtönben. Akár ő is mondhatta volna, réges-régen. Mary felsóhajtott. Naponta több tucat nő lépte át a washingtoni menhelyek ajtaját. Nem foglalkozhatott személyesen mindegyikkel, úgyhogy a terápiát többnyire ügyes munkatársaira bízta.

De ez a nő…
Mary a hóna alá vette a mappát, és az ajtó irányába biccentett.

– Várom. – Rámosolygott Leah-ra. – Vezesd be Emmát az irodámba, ha készen áll rá!

A kicsi helyiségbe érve Mary becsukta az ajtót, és ismét át­tanulmányozta az aktát. Egyszer-egyszer Isten hozott valakit, akinek hallania kellett az ő történetét. Az egészet. A szívszorító szenvedés, a bánat és végül a győzelem történetét.

A szerelme történetét.
Mary még nem is találkozott Emmával, de biztos volt ab­ban, hogy ő is közéjük tartozik.

Felállt, és az S utcára nyíló ablakához lépett. A napot éppen felhő takarta el. Szorongás támadt benne. Ilyen időben minden visszatért: a borzalmak, amelyek foglyul ejtették, és azzal fe­nyegették, hogy felemésztik. A félelem, a becsapás, a fájdalom és a függőség. A hűtlenség, az erkölcstelenség és a vágy, hogy véget vessen a saját életének.

A bibliai időkben azt mondták volna rá, hogy megszállta mindez a borzalom. Démonoknak nevezték volna őket. Az emberek manapság vonakodtak ilyen szavakat használni, de a szavaktól függetlenül a hatás ugyanaz volt. Kötelék és kiúttalan tehetetlenség.
Amíg Jézussal nem találkozott.

Már nem a saját hét démonának rabszolgája volt, hanem a Mesterének odaszánt, készséges szolgája, aki eltökélte, hogy minden lélegzetvételével egyedül Annak céljait szolgálja, aki­nek olyan sokkal tartozott. Ennyire rajongott érte.

Mary felpillantott, az átfutó felhő fölé. Milyen borzalmak­kal nézhetett farkasszemet Emma Johnson? Milyen szabadításra lehetett szüksége?

Hosszan, reszketve felsóhajtott. Könnyebb volt a dolga, amikor lefoglalta magát, a jelenben maradt, felváltva járt a szenátus bizottsági meghallgatásaira és végezte szolgálatát a fővá­ros utcáin. Időnként azonban, amikor a helyzet megkívánta, en­gedélyezte magának, hogy visszagondoljon a szomorú, siralmas kezdetre. Történetének elmesélése jó módszer volt az igazság alátámasztására, ilyenkor biztos lehetett abban, hogy mindaz a fájdalom, amit elszenvedett, mégsem volt hiába.

Nagyot nyelt, és az ablakpárkányra támaszkodott. Mit képzelnek az emberek? Jézus nem csak egy jó tanító volt, és egészen biztosan nem csak egy férfi – ahogyan a világ látta a férfiakat. Jézus Krisztus számára nem létezett házasság, család. Ő azért jött, hogy az embereket szabaddá tegye. Pont. És ezt tette az ő életében is. Az emberek nincsenek tisztában Jézus hatalmával – a valódi hatalmával.

Az ő dolga elmondani nekik. Elmondani Emma Johnsonnak.
Jézus megmentette őt, megszabadította a borzalmaktól, amelyek különben megölték volna. Ezt egy átlagos ember nem tudta volna véghezvinni. Nem puszta halandó volt az, aki őt megmentette – dehogy! Egy hatalmas Isten tette ezt vele.

Mary érezte, hogy nyugtalansága enyhül. Elmondja Emmá­nak a története minden részletét, hogy a nő megértse, milyen a valódi Jézus, akiről sok ember nem is tud. Mary története már magában is bizonyíték arra, hogy Jézus az, akinek vallotta ma­gát. Nem csupán jó tanító vagy kedves vezető, hanem testet öl­tött Isten. Mert Isten kellett ahhoz, hogy megváltson egy olyan nőt, mint Mary. Vagy egy olyat, mint Emma Johnson. Minden­ható Isten, Úr és Megváltó. Teljes mértékben ember, igen. De ettől több: teljes mértékben Isten is.

Istenember.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7276&search=istenember