Dave Hunt - Paráznáknak anyja 6.

A cölibátus kényszere

A cölibátus alig volt ismert Angliában azelőtt, hogy IV. Ince 1250-ben törvényre emelte. Ott a papok többsége házasságban élt, és ezt a gyakorlatot az ottani egyház teljes mértékben elfogadta. Róma azonban elhatározta, hogy el kell vágni a papok és az apácák családi kötelékeit, és kizárólagos odaadást kell tanúsítaniuk az anyaszentegyház és a pápa iránt. R. W. Thompson elmagyarázza, hogy miért kényszerítették rá Angliára is a cölibátust:

"A római klérus cölibátusa kezdettől fogva a pápai fennhatóság kiépítésének egyik leghatékonyabb eszköze volt; pontosan e célból kísérelték meg Angliában is bevezetni a normann hódítás után."

II. Honorius pápa (1124-30) elküldte a cremai János kardinálist, hogy megnézze, hogy a házasság ellen hozott rendeletnek van-e foganatja Angliában. A bíboros összegyűjtötte a fiatal klérustagokat, és keményen megszidta őket mondván, hogy „szörnyű bűn az, ha valaki egy utcanő mellől kikelve az ágyból nyúl Krisztus testéhez”. A klérus, akinek szónokolt, később meglepte a bíboros urat este szobájában, és tetten érte egy helyi prostituálttal. De ő legalább nem volt nős.

A tizenharmadik században Szent Bonaventura, bíboros és a ferencesek rendfőnöke azt mondta, hogy Róma pontosan olyan, mint a Jelenésekben leírt parázna, ahogyan ezt már János apostol is, és három századdal később Luther is előre látta. VIII. Bonifác pápa (1294-1303) sem csinált lelkiismereti kérdést abból, hogy a saját anyját és a lányát egyszerre vigye ágyába. Luthernek Rómába tett látogatásakor kezdődött egyháza iránti egyre inkább növekvő kiábrándultsága.

A XIV. századra az egyház már teljesen elvesztette hitelességét, többé nem volt példája a krisztusi életnek. A cinizmus elburjánzott. Nem volt titok az sem, hogy XXII. János pápának (1316-34) volt egy fia, akit bíborosnak neveztek ki. Lutherhez hasonlóan az angol John Colét is megütközött a pápa és a bíborosok istentelenségén, amikor Rómába látogatott. Pulpitusáról a londoni Szent Pál székesegyházban, ahol akkor esperes volt, Colét a következő módon fejezte ki rosszallását:

"Ó, azok az aljas, hitvány, nyomorult papok, akikből ez a föld olyan sokat hordoz a hátán! Van képük valami ágyasnak a kebléről egyenesen a templomba menni, Krisztus oltárához, Isten felséges titkaihoz!"