– 2KORINTHUS 4,18. 5,1.
A külsõ ember látható. A belsõ ember, az „elrejtett ember” láthatatlan. Pál még mindig errõl a belsõ emberrõl beszél, akirõl a tegnapi igerészben olvastunk, a 2Korinthus 4,16-ban. Azt mondja, hogy ez a belsõ ember láthatatlan – és örökkévaló.
„E mi földi sátorházunk” a „külsõ ember”, amirõl Pál a 16-os versben beszélt. A mi földi házunk (a test) elhasználódik. Amikor azután meghal, sírba helyezik, elbomlik és porrá lesz – de ez nem mindennek a vége!
A belsõ ember örökkévaló!
A „szívnek elrejtett embere” örökkévaló!
Az „elrejtett embered” szellemi lény – és örökkévaló!
Te szellem vagy – és örökkévaló vagy!
Megvallás: Én egy örök szellemi lény vagyok. Nem a látható dolgokra nézek, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható dolgok ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók!
A „szívnek elrejtett embere” örökkévaló!
Az „elrejtett embered” szellemi lény – és örökkévaló!
Te szellem vagy – és örökkévaló vagy!
Megvallás: Én egy örök szellemi lény vagyok. Nem a látható dolgokra nézek, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható dolgok ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók!
