„AZ
ÚR TITKA FELTÁRUL AZOK ELŐTT, akik félik őt [az új fordítás szerint:
„Közösségben van az Úr az őt félőkkel...”, Károli szerint pedig: „Az Úr
bizodalmas az őt félőkhöz...” - a ford.], és szövetségére tanítja őket.” (Zsolt
25,14)
Hitem
szerint Isten gondosan kiválasztotta a titok szót ebben az igeversben. A héber
szótő ezt jelenti: „ébernek lenni, őrségben lenni, őrködni, valaki bizalmasának
lenni”. Hatalmas gondolat fejeződik ki ebben: Istennek titka van, amit csak
olyan hívőkkel oszt meg, akik készek szenvedélyesen kutatni ezt a titkot. Ezeknek
a keresőknek a csoportja csak akkor lehet az ő bizalmasa, ha csillapíthatatlan
éhség van bennük Isten szívének megismerése iránt.
Lényegében
az Úr nem osztja meg titkát bárkivel, még akkor sem, ha valaki tagja Krisztus
testének. A komolytalan keresztények nem tudják megragadni ezt a titkot, és az
alkalmi hívők sem fognak soha a közelébe kerülni. Ezért nevezi a Biblia
titoknak: csakis Isten bizalmasai ismerhetik meg.
Úgy
gondolom, hogy a szövetség titka mentőkötél, amelyet Isten odadob minden
kereszténynek, aki süllyedőben van a bűn mocsarában. E titok által hívja minden
vággyal, rossz szokással vagy gonoszsággal megkötözött gyermekét: Ragadd meg
szövetségemet! Mentőkötél lesz a számodra, amely megment a bűntől, mielőtt
végleg elsüllyednél.
Azonban
– és ezt a lehető legnagyobb szeretettel mondom – mindössze egy maroknyi
keresztény fogja megragadni ezt a mentőkötelet. Megtanulhatják könyv nélkül
egyes hívők az új szövetség összes dicsőséges ígéretét, bonyolult teológiai
elméletek mesterei lehetnek, nyomon követhetik az összes bibliai szövetséget
Ádámtól kezdve az Újszövetségig. De csak kevesen lesznek olyanok, akik
gondolataikat arra irányítják, hogy valóban szorgalmasan keressék az Urat, és
megértsék az életadó új szövetség lényegét.
Emlékeztetőül
felsorolok néhányat azokból az ígéretekből, amelyeket Isten az új szövetségben
ad nekünk: új szív, igaz istenfélelem, uralkodás a bűn felett, a Szent Szellem
bűneltörlő munkája, az Úr megismerésére törekvő szív, törvényének bevésése a
szívünkbe, hogy ne vétkezzünk ellene. Isten azt is megfogadja, hogy Szelleme
által tanít, megóv az eleséstől, segít az ő útján járni, tetszésére élni, és
mindvégig kitartani – mindezt pedig a bennünk lakó Szent Szellem ereje által
viszi véghez.
Talán
így érvelsz: Ha Isten eldöntötte a szövetségkötést; ha esküvel fogadta, hogy
megteszi mindezeket a csodálatos dolgokat, és kimondott szava változhatatlan:
akkor miért kell imádkoznom azért, amit már amúgy is elhatározott? Miért kell
kérnem, hogy szabadítson meg, amikor már megesküdött, hogy megteszi helyettem
azt, amire én nem vagyok képes? Nem elég csak hitben várnom erre? Ha
szövetséges ígéretei kötelező érvényűek, akkor miért kell hinnem, hogy olyan
feltételekhez köti az ígéretek teljesülését, mint az imádság és a buzgó
keresés?
E
kérdésekre válaszolva hadd kérdezzelek meg: vajon miért volt az, hogy Jézus,
aki a szövetséget kötötte az Atyával, gyakran olyan buzgón imádkozott? Miért
lehetett, hogy egy egyszerű ügyben háromszor is választ kért az Atyától? És
miért dicsért meg egy példázatbeli asszonyt azért, mert zaklatta a bírót
mindaddig, amíg az meg nem hozta a számára kedvező ítéletet?
Remélem,
sikerül bebizonyítanom nektek ebben a fejezetben, hogy Isten a szövetséget
ahhoz a feltételhez köti, hogy teljes szívből keressük őt. Ez a feltétel és a
hozzá tartozó nevelő eszközök – imádság, bibliatanulmányozás, buzgó keresés –
semmiképpen nem számítanak érdemnek, amely által miénk lehet a szövetségi
ígéret. A céljuk az, hogy felkészítsék szívünket Isten ígéreteinek
befogadására. Hadd fejtsem ezt ki részletesebben!
