Akiknek ékessége ne legyen külsõ, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevésébõl való; hanem a SZÍVNEK ELREJTETT EMBERE, a szelíd és csendes SZELLEM romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten elõtt. – 1PÉTER 3,3. 4.
Senki sem tudja igazán, hogy nézel ki. Azt hiszik, hogy tudják, és mégsem tudják. Te – a valóságos éned – egy elrejtett ember. Szellem vagy; van lelked; és testben élsz.
(1Thess. 5,23) Amit az emberek látnak az csupán a ‘ház’, amiben élsz. Hallottam már olyan szolgálókat, akik idézték az 1Péter 3,3 kétharmad részét, és azt mondták, hogy a nõknek nem szabad a hajukat befonni és nem szabad aranyat viselniük.
Ha Péter tényleg erre gondolt volna, akkor a nõknek ruhát sem lenne szabad felvenniük! Ha ugyanis azt mondta, hogy a nõknek nem szabad a hajukat befonni és nem szabad aranyat hordaniuk, akkor azt is mondta, hogy ne vegyenek fel ruhát. (Mert hiszen a ruha öltözék.) Nem, Péter itt valójában azt mondja – talán mert a nõk hajlamosabbak erre – „Ne a hajaddal, a ruházatoddal és a külsõ emberrel töltsd a legtöbb idõt. Mindenekelõtt arra legyen gondod, hogy a szív elrejtett emberének – vagyis a szellemi ember, a valóságos, a belsõ embered – ékességével, aszelíd és csendes szellemmel légy felékesítve.”
Megvallás: Én szellem vagyok. A szellemek Atyjának vagyok a gyermeke. Van lelkem és testben lakom. Gondom van rá, hogy a valós énem - a szívnek elrejtett embere - legyen felékesítve.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
