Mindezek ellenére a csalás és a képmutatás továbbra is uralja a helyzetet. Egy volt apáca, Patrícia Nolan Savas, a Gus: Egy apáca története című könyv szerzője a következőket írja:
"Auguszta nővérként tíz évig szemtanúja voltam olyan helyzeteknek, amiket a kompromisszumkötéstől egészen az abnormális szituációkig lehet nevezni.... Elméletileg tilos volt bárkit megérintenünk, legyen az nő vagy férfi. A „különleges barátságok”, amelyeket a szüzességi eskü súlyos megsértésének tekintettek, annál inkább kerülendők voltak. A kényszerített szexualitásnélküliségnek és a testi vágyak megtagadásának mindig nagy, de gyakran tragikus ára volt.
Néhány eunuch (herélt férfi) kivételével a papok és apácák többsége végül elutasította ezt az elviselhetetlen terhet, és vagy teljesen hátuk mögött hagyták a vallásos életet, vagy egymással, illetve világi emberekkel létesítettek szexuális kapcsolatot.
Voltak olyanok is, akik továbbra is megkísérelték megöldökölni a testet, ezeknél azonban leggyakrabban súlyos lelki eredetű rendellenességek jelentkeztek. Vannak, akiknek a teste és az elméje egyaránt komoly kárt szenvedett, és ezeket „visszavonultak otthona”, esetleg más, enyhítő kifejezéssel elnevezett intézetekbe zárják be. Rengetegen alkoholisták lettek, és szép csendben ebbe is haltak bele.
Mi az oka ennek az égbekiáltó életpazarlásnak? A cölibátus csodálatos dolog, ha az ember önként és szabadsággal vállalja, viszont egy óriási malomkő, hogyha dogmaként kényszerítik rá az egész klérusra.
És ki volt az, aki rákényszerítette? A római katolikus egyház kilenc évszázaddal ezelőtt."
1994 elején az 51 éves Terence German (egykori jezsuita pap) 120 millió fontos, pert indított New York állam Legfelsőbb Bíróságán a katolikus egyház, II. János Pál és John O’Connor bíboros ellen. Azzal vádolta őket, hogy „a többi katolikus pap erkölcstelen szexuális viselkedéséről és az egyházi javak illetéktelen felhasználásáról szóló ismételt feljelentései fölött szemet hunytak”. German hivatalos panasztevéséből így hangzik egy részlet:
"Búcsút mondott „a földi javaknak”, amikor 1964-ben letette az esküt, ugyanis az egyház ígéretet adott neki arra, hogy élete végéig gondoskodik róla. E mögött az a feltételezés állt, hogy a római katolikus egyház „törvényeinek megfelelő életet fog élni”...
„A katolikus egyház azonban - elnézve az erkölcstelen szexuális magatartást és a pénzügyi csalásokat - a maga részéről megszegte ezeket a törvényeket, nem érvényesítette a szabályokat, ezért a klérus sem élt ennek megfelelően...; loptak és kiskorú fiúkkal létesítettek szexuális kapcsolatot.”
Napjaink „cölibátusban élő” paráznáit, homoszexuálisait és perverzeit szép csendben áttelepítik. Új parókiájukon ezután újra misét celebrálnak, és végzik papi kötelességeiket. Viszont ha netalántán elkövetnék a házasságkötés rendkívül súlyos „bűnét”, azonnal búcsút kellene venniük a papi hivataltól.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
