R. Liardon - Evan Roberts 4.

Néhány aggódó lelkész beszélni is kívánt vele szokatlan viselkedé­sével kapcsolatban. Egyszerűen ezt felelte nekik: „De ha egyszer a Szellem indított!” Barátai egy amerikai specialistának, Dr. Hughes- nak is bemutatták ez idő tájt. A doktor elmondta társainak, hogy Evan „vallási mániában” szenved. Egy hívő a következőképpen emlékezett Evanre:

„Rendszerint együtt olvastunk és imádkoztunk, mielőtt nyugovóra tértünk. Azután hallhattam, hogy Evan Istent szólongatja, és a szellemében nyög. Nem értettem, mit akar mondani Istennek, de valami szent félelem vissza­tartott attól, hogy megkérdezzem.”

Bár az emberek nem értették meg Evan módszereit, az őt körülve­vő szellemi erőt lehetetlen volt nem észrevenni. Egy alkalommal Builith Wellsbe utazott egy ima-összejövetelre, ahová őt is meghívták imádkozni. A jelenlevők szívét annyira meglágyította az Evan imáját kísérő erő, hogy az istentisztelet végeztével a lelkész odalépett hozzá, és azt tanácsolta neki: vegye fontolóra a teljes idejű szolgálatot.

Meg is hányta-vetette a dolgot, és válaszolt az elhívásra. Az lett a feladata, hogy a gyülekezetéhez tartozó mind a tizenkét közösségben kétszer prédikáljon. Szolgálata nagy tetszést aratott. Egy barátjának bizalmasan elmondta, miben áll mennyei titka: „Kérj, és adatik né­ked. Gyakorolj teljes, határozott hitet Isten Szellemének ígére­tében.”
„Imádkozom, hogy az Úr kereszteljen meg Szent Szellemmel téged és engem” - írta ekkoriban egy barátjának. Röviddel később Is­ten ereje annyira megragadta, hogy még az ágya is belerázkódott. Ezután minden nap felébredt éjjel egykor, és „fölvitetett Istennel való közösségbe”. Négyórás imádkozás után hajnali öt felé általában álomba zuhant, majd négy órával később ismét imádkozni kezdett - kilenctől délig.

1903 decemberében Evan érezte szívében, hogy Isten hatalmas éb­redést készít Wales számára. A Mórija Kápolnában így prédikált: „Ki­nyújtottam kezemet, hogy megérintsem a lángot. Már én is égek, s egy jelre várok.”

Hadd mondjak valami fontosat: az ébredésnek a szívedben kell len­nie, mielőtt eljöhetne a földre. Egyik ébredés sem függ az előzőtől, an­nál inkább attól a személytől, aki hordozza. Ebben az időben Wales összes felekezetében ébredésért könyörög­tek. A Mórija Kápolnában erősen hatottak a kálvini tanok, így Evan na­gyon alapos képzést kapott az „emberrel, a bűnnel és az üdvösséggel” kapcsolatos tanításokból. A szolgálatra készülő ifjú jelöltektől megkí­vánták, hogy felekezetük nagyjait hallgassák, és az ő prédikációs stílu­sukat kövessék. Evan azonban kivételes egyéniség volt. Noha fölvették a bibliai főiskolára, az igehirdetés és az imádkozás iránti égő vágya mi­att képtelen volt elvégezni tanulmányait.