R. Liardon - Evan Roberts 5.

Az 1904-es esztendő Evan Roberts számára a nagy küzdelmek éve volt. Szinte kétfelé szakította, hogy egyrészt igyekezett eleget tenni az emberi elvárásoknak, másfelől viszont azt követte volna, amit Isten Szelleme vezetésének érzett.
Legközelebbi barátja, Sidney Evans részt vett egyszer egy ima-összejövetelen, és igen izgatottan tért haza. Elmondta Evannek, hogy életét teljesen az Űr munkájának szentelte. Evan azonban furcsán reagált: attól való féltében, hogy nem tud eljutni a Szellem teljességére, mély depresszióba esett - e viselkedéstípusról ismert lett egész szol­gálata során. Senki sem nyugtathatta meg, annyira emésztette ez a gondolat.

Szeptemberben barátai rávették, hogy tartson velük, és hallgassa meg ő is az erőtől duzzadó evangélistát, Seth Joshuát. Evan még nem ismerte ezt az embert, aki akkor már évek óta imádkozott azért, hogy Isten valaki hétköznapi személyből egy új „Elizeust” támasszon, és „borítsa reá az erő palástját”. Joshua pontosan azt kapta, amiért imádkozott. Amikor elkezdődött a hatalmas ébredés Evan Roberts vezetésével, Wales és Ang­lia méltóságteljes prédikátor-hírességei kénytelenek voltak nyers, keményen dolgozó bányászok lábához ülni, hogy láthassák Isten csodálatos munkáját.

Míg Joshua szolgált, Evan egész idő alatt csendben volt. Amikor azonban a prédikátor így imádkozott: „Hajlíts meg! Hajlíts meg!” Evan lelke felkavarodott. Az összejövetel után az egész csoport Joshua házához ment reggeliz­ni, de Evan visszautasította az ételt. Nagyon feszült és komoly volt. Attól tartott, hogy amikor majd a Szent Szellem eljön hozzá, nem fog­ja elfogadni Őt. Emiatt aztán ismét depresszióba esett.

Véleményem szerint ez a reakció azt mutatja, hogy a fiatal Evan félreértette a Szent Szellem működését. Ez az önmagára helyezett nagyfokú, természetellenes nyomás csak tévedéshez vezetett a későb­biekben. A Szent Szellem soha senkire sem kényszeríti rá magát. So­hasem ajánl fel számodra olyasmit, amit nem tudsz elfogadni, és nem kér tőled semmit, amit képtelen lennél megtenni. A Szent Szellem nem azért van itt, hogy gyötörje a lelkedet, hajszoljon téged, vagy ma­gányba kényszeresen. Az Ő célja az, hogy felruházzon erővel a szolgá­latra. Azért jött, hogy bátorrá, érzékennyé és erőssé tegyen. Mindössze ennyit kell mondanunk: „Szent Szellem, jöjj!” Ha életünket ki kell iga­zítania, meg fogja mutatni a szóban forgó területeket, és az érettség­hez vezető lépéseket is. Isten országa igazság, békesség és öröm - minden egyéb csak kilendít az egyensúlyból.

Otthagyva a baráti társaságot, Evan visszament a kápolnába, ahol Joshua tiszteletes az istentiszteletet tartotta. Ott aztán Joshua imáját visszhangozva kiáltani kezdett Istenhez: „Hajlíts meg! Hajlíts meg!” Az Úrnak való teljes alárendeltségért imádkozva kijelentést kapott Is­ten szeretetéről. Azon a napon meghajtotta magát az Ő akarata előtt, és hagyta, hogy az isteni együttérzés átjárja szívét. Később ezt mond­ta megtapasztalásáról: „Isten szeretete hajlított meg... Miután ‘meghajlított’, betöltött a békesség és öröm hulláma.” Most már úgy érezte, készen áll arra, hogy Isten hírnöke legyen.

Noha Evan Roberts sokszor mintha valami kényszeredett vonzal­mat érzett volna Isten dolgai felé, ugyanakkor nagy szeretet élt benne a Szent Szellem és az Ő földi munkája iránt.