2013. október 8., kedd

Tom Marshall - A megértés fogalmának megértése 13.

Empátia

Az odafigyelés mellett ott áll az empátia kérdése. Az empátia beleérző ké­pes­séget jelent, ami­nek segítségével bele tudunk helyezkedni abba, amit embertársunk érez.

Ez különösen fontos a házasságban, a családi kapcsolatokban, vagy egy szoros barátságban, ahol az intimitás és az érzelmek rend­kí­vül lé­nye­ges szerepet töltenek be. A férjeknek sok ta­nul­nivalójuk van ezen a téren. Házasságkötésünk után évek teltek el, mire megértettem, hogy ami­kor egy nő ezt mondja: “Van egy problémánk, amit meg kel­le­­ne beszélnünk”, akkor egészen más dologra gondol, mint amikor egy fér­fi mondja ugyanezt. Egy férfi általában ezt érti ezen: “Írjuk kö­rül a prob­lé­mát, keressük meg a megoldást, oldjuk meg a dolgot!” De ha egy nő mondja ezt, akkor általában ezt gondolja: “Én így és így ér­zek ez­zel kap­csolatban, te ho­gyan érzel?” Sok házaspár abban véli meg­ta­lál­ni prob­lémáira a választ, hogy leülnek, és meg­beszélik a dol­go­kat, de utá­na még frusztráltabbnak érzik magukat, mint akkor, ami­kor el­kezd­­tek be­szélgetni. Ha az egyik ember érzelmi szinten keres meg­ér­tést és rea­gá­lást, a másik vi­szont intellektuális oldaláról közelíti meg a helyzetet, ak­kor messzire el fogják egymást ke­rülni.

De van még valami, amit erről meg kell értenünk. Az általunk hasz­nált szavak és kifejezések túl­nyo­mó többsége valamekkora ér­zel­mi töl­tést hordoz, de ez a töltet mindenkinél más és más. A kom­mu­ni­ká­ció so­­rán alig-alig vagyunk tudatában beszédünk érzelmi tar­tal­má­nak, és a sza­­vainkat kísérő non-verbális kommunikációnak: hang­hor­do­zá­sunk­nak, tekintetünknek, vagy be­széd közben elfoglalt test­hely­ze­tünknek. Kí­­sérletekkel kimutatták, hogy beszédünk non-ver­bális tar­tal­ma sok­kal erőteljesebb, mint a szavaink által hordozott üzenet. Ha ez a két do­­log össze­ütközésbe kerül egymással, ötször nagyobb a va­ló­szí­nű­sé­ge an­nak, hogy a hallgató a non-verbális módon kifejezett üze­netet hiszi el.

Mi a válasz erre a zavarbaejtő statisztikára? Soha nem szabad olyan csal­hatatlanul pontosnak te­kintenünk egy üzenetet, mint egy ma­te­ma­ti­kai képletet. Csak az lehet a megoldás, hogy kap­cso­la­tainkat szel­lemi szin­ten alapozzuk meg és tartjuk fent. Ez a kötelék elég erős ah­hoz, hogy átsegítsen minket a kommunikáció nehézségein, és hogy egy­re job­ban megértsük és meg­ismerjük egymást az üzenetek ki­bo­go­zá­sán ke­resztül. És ez valóban működik. Egyszer el fogsz jutni arra a pont­ra, hogy egyetlen pillantás a szoba másik sarkából, egy szem­öl­dök­­rán­co­lás, egy vállrándítás, vagy egy futó érintés annyit elmond ne­ked a sze­retett személyről, hogy az egy könyvben több oldalt is meg­töl­te­ne.