Tetzel becstelen üzletét egy szájról szájra járó mondóka is megörökítette: „Amint az ezüst a ládában csörren, egy lélek a purgatóriumból röppen!” Hogy lehetett bárki is annyira naiv, hogy azt higgye: a bűnök bocsánata, amiért Jézus Krisztusnak el kellett szenvednie Isten haragját a kereszten, pénzért megvásárolható?! A katolicizmusnak ez az „Istene”, aki azonnal válaszol, bármilyen intézkedést is talál fel egy romlott egyház, minden kétséget kizáróan nem a Biblia Istene. (Egyébként pontosan az üdvösség áruba bocsátása volt az az utálatosság, ami leginkább megbotránkoztatta Luther Mártont, és ami lángra lobbantotta a reformációt.)
Jó szándékú protestánsok, akik szeretnék hinni a legjobbakat, úgy gondolják, hogy a római katolicizmus már teljesen elhagyta a régi utálatosságokat, beleértve a búcsúcédulák árusítását is. Charles Colsonnak A test (The Body) c. könyve az ilyen helytelen információk eloszlatását célzó példákat tartalmaz. Jóllehet a könyv sok igazságról beszél nyíltan, mégis - tévesen - a római katolicizmust mint bibliai kereszténységet mutatja be, és felszólítja a teljes evangéliumi keresztényeket a vele való közösségre. Colson ezt írja: „A reformerek például megtámadták a búcsúcédulák korrupt gyakorlatát; ma már ezek nincsenek (kivéve ennek mai változatát, amikor egyes, a televízióban szereplő vásári árusok - a sors iróniája folytán többnyire protestánsok - egy
csekély adomány fejében gyógyulást és áldást ígérnek)”.
Támogatjuk azt, hogy elítéli a „televíziós vásári árusokat”, viszont csodálkozunk, hogy miért nem lát tisztán Rómát illetően. A II. vatikáni zsinat egyik legfontosabb dokumentuma 17 oldalt szentel a bűnbocsánat és annak elnyerése kérdésének. Kiközösíti és átkot mond ki mindazokra, akik tagadják, hogy az egyháznak van joga arra, hogy bűnbocsánatot adjon az üdvösségre. A szabályok nagyon összetettek, nevetségesek és egyben visszataszítóak. Próbáljuk csak elképzelni, hogy Isten figyelembe veszi ezeket a szabályokat, és „bizonyos bűnökre csak bizonyos napokon lehet bűnbocsánatot nyerni”, vagy „csak halottak számára fenntartott bűnbocsánat kapható minden templomban november 2-án” stb. Az a tanítás, hogy az egyháznak van hatalma megbocsátani a bűnöket, tagadja, hogy Jézus Krisztusnak a bűnökért való áldozata a kereszten tökéletes volt.
Néhány ősi bűnbocsánati lehetőség érvényben maradt még a mai napig is. A Vatikán ajtói mögött (Inside the Vatican) egyik feljegyzése emlékezteti a katolikusokat, hogy 1994. augusztus 28-29-én egy rendkívüli lehetőség kínálkozik arra, hogy különleges bűnbocsánatot nyerjenek a hívek:
V. Celesztin pápa 1294. szeptember 29-én kiadott Bullájában megnyitott egy Szent Ajtót a Maria Coliemaggio katedrálisban. Ahhoz, hogy a hívek bűnbocsánatot nyerhessenek, a katedrálisban kell tartózkodniuk augusztus 28-án este 6 órától augusztus 29. este 6 óráig, és bűnbánatot kell gyakorolniuk, misén kell részt venniük, és áldozniuk kell ettől a látogatástól számított 8 napon belül. A Szent Ajtó minden évben nyitva van, de 1994 különleges évnek számít, mert ekkor van a Megbocsátás Bullájának 700. évfordulója.