Evannek nem voltak gyakran látomásai. Az első ilyen élményét 1904 októberében kapta. Éppen Sidney Evans-szel sétálgatott a kertben, amikor arra lett figyelmes, hogy Sidney önfeledten bámul a holdra. Evan is föltekintett az égboltra, s megkérdezte: „Hová nézel? Mit látsz?” Azután hirtelen már ő is látta. Úgy tűnt, mintha egy kar nyúlt volna le a holdról Wales földjére.
Evan már korábban is buzgón imádkozott azért, hogy Isten országa százezer lélekkel gyarapodjék. Ezt a nem mindennapi látomást most imájára kapott közvetlen válaszként értelmezte. Most még eltökéltebben készült szolgálata megkezdésére. Készen állt arra, hogy minden idejét és pénzét az előtte álló munkára áldozza. „Semmit sem tehetünk a Szent Szellem nélkül” - mondogatta, s ez a szólás vált szolgálata mottójává. Való igaz: olykor nagyon hatékonyan követte ezt az elvet, máskor azonban szélsőségekbe esett.
Olyan buzgóság égett benne a Szent Szellem iránt, hogy néha ő maga „kelt a védelmére”. Egy összejövetel alkalmával megtörtént például, hogy hirtelen talpra ugrott, és félbeszakította az istentiszteletet. A gyülekezet tagjait azzal kezdte vádolni, hogy nem őszinték és nem veszik komolyan Őt. Barátai aggódtak miatta, mások egyszerűen őrültnek bélyegezték. Amilyen gyorsan átcsapott a szélsőségekbe, éppoly kiegyensúlyozott is tudott lenni: ilyenkor arra oktatta a körülötte levőket, hogy miképpen nyerhetnek békességet Istennel.
A vezetők végül jóváhagyták, hogy rövid összejövetel-sorozatokat tartson. Ami október 31-én még egy kis istentiszteletként indult, úgy felduzzadt, hogy két hétig tartó nagy ébredés lett belőle!
A csoport néhány elszánt lelkű hívővel indult, akik figyelmesen hallgatták Evan üzenetét. Az ifjú evangélista - ahelyett, hogy a szószék mögé állt volna - föl s alá sétálgatott a széksorok között, és a sorokban ülő embereket kérdezgette. Az ő idejében hallatlan dolog volt ez! Az első összejövetelek céljául azt tűzte ki, hogy közbenjárókat szenteljen fel és képezzen ki az eljövendő ébredés számára. Evan terve sikerült. Hitt abban, hogy az ébredés aki s a Szent Szellem ismerete nyomán jöhet el; és „együtt kell működnünk” ahhoz, hogy erőben szolgáljunk. Még a gyerekeket is megtanították: minden reggel és este imádkozzanak, hogy Isten „elküldje Szellemét a Mórijára, Jézus Krisztusért!”
Az istentiszteleteken hamarosan igen lelkes hangulat lett úrrá, és Evan üzent a bibliai főiskolára: küldjenek több munkást. Minden összejövetelen erőteljes közbenjárás zajlott, és emiatt az alkalmak sokszor csak éjfél után értek véget.
Evan egyszer egész éjjel imádkozott egy gyülekezetben, s csak másnap reggel ment haza. A fiatal evangélista vezetésével a teljes helybéli közösséget átformálta ez a kis csapat közbenjáró. Olykor hajnali négyig is eltartottak az összejövetelek; hatkor pedig már tömegével gyülekeztek odakinn a reggeli imára. Két éven belül egész Wales megismerte Evan Roberts nevét.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
