Üdvösség eladó!
A római katolikus egyház régóta árulja az üdvösséget a naivaknak, és óriási vagyonának nagy része ebből a forrásból származik. Mindezt annak a Jézus Krisztusnak a nevében teszi, aki az üdvösséget ingyen adja! Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Máté 10,8). Az üdvösség áruba bocsátásánál nagyobb utálatosságot elképzelni sem lehet, mégis Róma soha nem tért meg ebből a gonoszságból, és ma is hasonló praktikákat folytat.
X. Leó pápa idején (1513-21), aki kiátkozta és kiközösítette Luther Mártont, a Római Kancellária különböző árakat állapított meg a különböző bűnökből való feloldozásokért. Még a gyilkosságnak is volt ára. Egy diakónus például, aki gyilkosságot követett el, 20 koronáért megvásárolhatta a feloldozását. Aki az egyháztól ilyen úton bűnbocsánatot nyert, az ellen még világi hatóságok sem indíthattak eljárást.
Leó „üdvösség-árulása” nem volt újdonság. XXII. János (1316-34) is ugyanezt tette 200 évvel azelőtt, vagyis megállapította, hogy mennyit kell fizetni az egyház javára az egyes bűnök alóli feloldozás fejében, ami lehetett gyilkosság, vérfertőzés vagy akár szodómia is. Minél többet vétkeztek a katolikusok, az egyház annál gazdagabb lett. Ehhez hasonló vagyont növelő intézkedések voltak életben éveken keresztül.
VII. Ince (1484-92) például kiadta a húsz éves időtartamra szóló Butterbrief búcsúcédulát. Egy bizonyos összegért meg lehetett vásárolni azt a kiváltságot, hogy az illető a nagyböjt és más böjti alkalmak ideje alatt a kedvenc ételeit ehette. Ez volt a módja annak, hogy valaki eleget is tegyen „hívői kötelességének”, és ugyanakkor a legfinomabb ételekkel tömje magát. Az emberek elhitték, hogy a pápák rendelkeznek ezzel a hatalommal. Egyébként is, talán nem lenne igaz, hogy amit
Krisztus helytartói megkötnek vagy feloldanak a földön, az a mennyben is kötve és oldva van? Ennek a vállalkozásnak a bevételéből épült fel a híd az Elbán. III. Gyula (1550-5) hivatalba lépése után még 20 évre megújította a búcsúcédulák árusítását (jelentős összegért).
X. Leó lebontatta Konstantin bazilikáját és megépíttette a Szent Péter bazilikát - elsősorban azoknak a pénzéből, akik azt hitték, hogy elnyerik bűneik bocsánatát, és megnyílik előttük a menny. Ez a pompás épület egy újabb bizonyítéka annak, hogy Róma minden kétséget kizáróan „utálatosságok anyja”.
Ahogy Giovanni de Medici, Leó is hét éves korában lett apát, és tizenhárom évesen bíboros. Bár addig ő volt a legfiatalabb bíboros, IX. Benedek pápa 11 évesen lépett Péter trónjára. Képzeljük csak el, amint egy 11 éves kisfiú mint Krisztus egyetlen igaz földi képviselője bejelenti a bűnök bocsánatát! X. Leó volt az, aki a dominikánus Tetzel barátot megbízta búcsúcédulák árusításával, amikről azt ígérték, hogy megszabadítják a purgatóriumban tartózkodókat, illetve a vásárlójukat - ha saját nevében veszi - attól, hogy a kínzások köztes helyén kelljen bármeddig is tartózkodnia.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
