Zsidó 10,19-22: Mivelhogy azért atyámfiai, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, amelyet Ő szentelt nekünk az új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az Ő teste által. És lévén nagy főpapunk, az Istennek háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől. És testük meg van mosva tiszta vízzel.
Ez az igerész bátorít, hogy emlékezzünk, hogy van egy személyes képviselőnk, közbenjárónk, aki az Atya jobbján ül, aki hatalommal bír az egész világmindenség fölött. Ugyanerről szól az 1 János 2,1-ben: "...ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." A szószóló az, aki viszi az ügyünket. A hetedik dolog, amire visszatérünk, a Zsidó levél első fejezetében: "Akit tett mindeneknek örökösévé." Logikus sorrendben ez az utolsó dolog. Ő a kijelölt örökös mindenben. Az örökös szó azt jelenti, hogy minden az övé és minden az Ő hatalma alá tartozik. Egy másik Ige, ami ezt megerősíti:
1 Korinthus 15,24-28.
Aztán a vég, mikor átadja az országot Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden birodalmat és hatalmat. (Tehát eljön egy nap, amikor Krisztus, aki a Fő, és akié minden, aláveti magát az Atyának, és akkor minden Isten alá lesz vetve Krisztusban.) Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert minden az Ő lábai alá vettetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája lett vetve, nyilvánvaló, hogy Azon kívül, Aki néki mindent alávetett. (Tehát az Atya nincs a Fiú alá vetve. Az Atya minden fölött van.) Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik Annak, Aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden, mindenben.
Tehát Jézus lesz mindennek örököse. Minden az övé lesz, minden az Ő hatalma alatt lesz, és amikor az örökség befejeződik, Ő maga is aláveti magát az Atyának, hogy Isten legyen minden, mindenben, Krisztus által. Minden az Ő uralma alatt lesz, és amikor ez beteljesedik, akkor az Ő a maga részéről
alárendeli magát mindennel együtt az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben, Krisztus által. Most nézünk meg egy nagyon szép példázatot, amely a Zsidó levélben szerepel.
Zsidó 1,3: Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván üle a Felségesnek jobbjára a
magasságban.
Az Ő valóságának képmása. A Zsidó 11-ben azt mondja, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, és annak valósága: ugyanaz a szó görögben. Jézust tehát úgy nevezi, mint az Atya kisugárzott megnyilvánulását, az Atya dicsőségét, aki az Ő lényének a kisugárzása. Ugyanúgy, ahogy a viaszforma megtartja az eredeti formát, ugyanúgy Jézus kifejezi az Atya lényegét, aki láthatatlan az emberi szemnek. Nem lehet látni emberi szemmel. Jézus személyében nyilvánul meg az emberi nem számára. Most a Napról való példát nézzük meg, a kisugárzás lényegét.
Isten három személy, a lényeg az Atya. Senki nem láthatja az Atya lényegét. Tudjuk azt, hogy bizonyos gázokból áll a Nap, de ezt soha senki nem látta. Amit látunk, az a látható megnyilvánulása, amely bibliai nyelven a dicsőség. Nem látjuk addig a napot, míg a fénysugarak ide nem hozzák a
dicsőséget, míg a fénysugarak el nem érik a szemünket. A fénysugarak a Szent Szellem képe. A Szent Szellem az, aki megmutatja Jézust az Ő dicsőségében, Jézus pedig az Atyának a lényegét mutatja meg. Tehát az egyik legcsodálatosabb dolog mutatkozik meg ebben a példában, a fény. Egy háromszoros személyről van szó; az Atya a lényeg, a Fiú a dicsőség és a Szent Szellem az eszköz, aki megmutatja a dicsőséget és elhozza hozzánk. És ahogy a Nap süthet fénysugarak nélkül, úgy, hogy nem látjuk, ugyanígy a Szent Szellem nélkül nem tudjuk, hogy ki Jézus, amíg Ő meg nem mutatja. Jézus pedig megmutatja az Atyát, mert azt mondja, hogy "aki engem lát, az látja Atyát is."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
