- Arra tudnál tanácsot adni, hogy hogyan tudja az ember azt a szolgálati területet megtalálni, amit Isten készített el számára?
- Részben már utaltam erre az egyik kérdésben, hogy aki keres, az talál. Ezt Jézus mondta. A zörgetőnek megnyittatik. Ez utal az imára is. Tehát ha valaki nagyon szeretne szolgálni, tessék imádkozni, tessék az Úrral megbeszélni, hogy „Uram, szeretnélek szolgálni, és mutasd meg, állíts oda, egyértelművé tedd számomra, adj vezetést!” Ez az egyik. A másik, hogy ne csak otthon üljön az ember, hogy szeretnék szolgálni, hanem kezdje el! Amikor lehetőség van, amikor adódik egy olyan helyzet, hogy meg tudna tenni valamit, fel lehet ajánlkozni. Esetleg ha megkérik, hogy szolgáljon, akkor ennek örülni kell, mert ez megtiszteltetés. Tehát ilyen módon is keresni kell, nem csak az "imakamrában", hanem magában a gyülekezetben is. Nagyon fontos továbbá a visszajelzés, mivel a gyümölcséről lehet a fát megismerni. Ami jól megy, amire jó a visszajelzés, ami örömet okoz, ami hasznos, ami sikeres, ami az embert motiválja, inspirálja, lelkesíti, örömöt okoz, jó a gyümölcse, jó a bizonysága, az nem véletlen. Ez azt jelenti, hogy arra ajándéka van, arra képessége van, akkor érdemes azt tovább vinni. Van, akinek a beszéd, a bizonyságtevés, az emberekkel való foglalkozás az erőssége, vagy imában nagyon jó, vagy technikai dolgokban, fizikai dolgokban, szervezésben, stb. Nem akarom felsorolni, mert nagyon sok szolgálat van, de erre érdemes odafigyelni. És természetesen a tanácsadás sem kizárható. Nyugodtan lehet tanácsot kérni, és előbb vagy utóbb, ha az ember nagyon buzgó, megtalálja a helyét. Nagyon fontos a buzgóság, az aktivitás, ami nem vak buzgóságot jelent, hanem közben imádkozik az ember. Azt szokták mondani, hogy egy vadlovat még mindig jobb betörni, mint egy olyan lóba életet lehelni, amelyikben alig van élet. Tehát inkább legyen egy fiatal buzgó, odaszánt, hadra fogható, mint közömbös, langyos, fásult, érdektelen vagy alulmotivált.
- A Te esetedben ez a folyamat hogyan zajlott le?
- Nem annak hatására, hogy egy hosszú tanítást hallott volna erről az ember, hanem amikor bekerültem a gyülekezetbe, ez a légkör már adott volt. A legevidensebb dolog volt, hogy az Úr munkáját, a gyülekezetet építeni kell, előre vinni. Németh Sándorban is ez a szellem van, a vezetőkben is, és ezt az ember egyszerűen átvette, és a legtermészetesebb dolog volt, hogy az ember megtapasztalta, hogy az Úr az Isten, és ez a legnagyobb ügy, és ezt kell tenni. Én is fejest ugrottam, hogy ahol lehet, hasznosítsam magam. Imaalkalmakra jártam. Akkoriban még volt Budapesten házi csoport rendszer - idősebb keresztények biztos emlékeznek rá -, és ott is aktív voltam imában, segítésben, szervezésben, fizikai szervezésekben is. Ezeken az imaalkalmakon később úgy alakult, hogy egy Igét meg lehetett osztani a testvérekkel. Ez egész jól sikerült, és aztán újabb és újabb felkéréseket kaptam. Így lassan úgynevezett előszónok, előprédikátor lettem. Petrőcz László is felkarolt, illetve Hack Péter házi csoportjába is jártam, ami utána osztódott, mert megnőtt. Majd lett saját csoportom is. Ezt követően vidékre is vittek szolgálni. A ’90-es évek elején-közepén nagyon intenzív volt az egész országban az evangelizálás. Persze azóta is, csak akkor úttörő jellege volt. Erre senki nem kért, de a legtermészetesebb dolog volt számomra, hogy nekem ott a helyem. És mentem, és csináltam; imaalkalmak, szolgálat, evangelizáció. Látszott, hogy ez megy nekem, és működik, így kaptam felkérést a pásztorlásra egyik városban, aztán átkerültem egy másik városba, ahol most is vagyok. Tehát fokozatosan kialakult. Ha valamikor szükség van arra, hogy minél többen beálljanak Isten munkájába, akkor most van, és a jövőben lesz, mert tényleg ez a legnagyobb ügy. Isten embereket keres, embereket használ, ezt Ő elhatározta. Elképesztő hatása tud lenni egy-egy embernek, ha odaszánja magát. Ahogy Mózes mondta, hogy bár mindenki próféta lenne! Most egy kicsit lefordítva: bár mindenki odaszántabb lenne - magamat is beleértve. Nyilván mindenki szeretne még buzgóbb lenni. Nagyon nagy szükség van munkásokra, szolgálókra. Az embernek óriási áldás, hogy kiléphet önmagából, a kispolgári, privát, önző állapotából, és a Messiásnak a magatartását gyakorolhatja olyan módon, hogy ad, segít, szolgál, és az Ő ügyét viszi előre. Arról nem beszélve, hogy milyen nagy jutalmat fog ez jelenteni a Biblia szerint, ha jól csinálja az ember. Ennél nagyobb kiváltság nincsen. Nagyon fontos még az, hogy mindenki Isten dicsőségére szolgáljon úgy, hogy az Úr számon fogja kérni, és ha az ember jól végzi a feladatát, akkor ettől nem fél, hanem örömmel várja, hogy az Úr ezt is megvizsgálja. Mindenkit buzdítok, hogy fogja meg a munka végét, tehát szálljanak be a fiatalok a szolgálatba, elkezdve a legkisebb dolgoktól a szellemi dolgokon át. Itt szeretném megjegyezni, hogy szellemi szolgálata mindenkinek van. Olyan nincs, hogy nekem nincs szellemi szolgálatom, neked van. Az imádkozás, a közbenjárás, a bizonyságtevés, a dicséret, az adakozás is szellemi dolgok, és ez mindenkinek a feladata. Tulajdonképpen ezekhez is úgy kell hozzáállni, hogyha „kicsiben” az ember jól csinálja ezeket, buzgón, tüzesen, akkor az Úr tovább fogja vezetni, hogy más területeken is szolgáljon. Úgyhogy mindenkit buzdítani szeretnék, hogy szolgáljon!
- Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásunkat!
- Én is köszönöm, nagy örömmel tettem! Az Úr áldjon meg!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
