mondja az 5. vers második részében: "És hét tűzlámpás ég vala a királyi szék
előtt, amely az Istennek hét szelleme." A Szent Szellem egy, mint fény, de hét sugárra, hét szellemre oszlik. Ésaiás 11,1-2-ben is megláthatjuk ezt. Nagyon sokszor kérdezik az emberek, hogy Istennek mi a hét szelleme. Válasz erre az Ésaiás 11,1-2, amely Jézusról, mint Messiásról szóló prófécia is.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökeréből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek a szelleme, tanácsnak és hatalomnak a szelleme, az Úr ismeretének és félelmének a szelleme.
Az Úr szelleme az első, aki szól harmadik személyben, Isten bölcsessége a második, az értelem a harmadik, a tanács a negyedik, a hatalom az ötödik, az ismeret a hatodik, és az Úr félelme a hetedik. Hét szelleme van Istennek. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a Szent Szellem adja az istenfélelmet. Ez a hetedik megnyilvánulás; az Úr félelme. Nem sok van a Szent Szellemből valakinek az életében, ha nincs benne istenfélelem. Különleges megkülönböztető jel az Úrnak a félelme. Ez megnyugodott Jézuson is, és az Ésaiás 11,3 már azt mondja: "és gyönyörködik az Úr félelmében..."
Most szeretnék visszamenni az Ószövetségre, és ugyanezt a zsoltárok prófétikus kijelentéseiben felvázolni. Ahogy már rámutattam, Jézus haláláról és feltámadásáról a tényeket az Újszövetség adja meg, de a belső szellemi tartalom, hogy mi történt a kereszten, mit szenvedett el, hogy mi történt az
Ő halála és feltámadása között, az Ószövetségben szerepel. Az előző tanulmányban a 88-as Zsoltárban láttunk egy tökéletes képet, hogy Jézus mit szenvedett el a pokolban, halála és feltámadása között. Nagyon kevés mondat van erről az Újszövetségben, az Ószövetségben viszont található egy leírás. Ezzel teljes a kép Jézus örök természetéről, haláláról, feltámadásáról, és arról, hogy föltámadás által lett elsőszülött. A második Zsoltárban találunk egy prófétikus képet. Az elvetésről szól az első három vers, az Istentől kijelölt Messiásnak az emberi nem és Izrael fiai által való elvetéséről. Ezeket a
verseket idézi az Apostolok cselekedeteiben az első gyülekezet az imában.
Zsoltár 2,1-6
(1-2) Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő felkentje ellen.
A föld királyai a pogányok - a fejedelmek, vagy másképpen: uralkodók, Izrael urai - a Messiás, az Úr ellen mondják:
(3) Szaggassuk le az 5 bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket.
(1-2) Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő felkentje ellen.
A föld királyai a pogányok - a fejedelmek, vagy másképpen: uralkodók, Izrael urai - a Messiás, az Úr ellen mondják:
(3) Szaggassuk le az 5 bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket.
Ezek az emberek azt mondták, hogy nem akarjuk, hogy ember uralkodjon rajtunk. Nem akarták az Istentől kijelölt uralkodót. Ez az állapot van most is a földön. Nem akarják, hogy "ez az ember” uralkodjon. Ez az emberek elhatározása: Feszítsd meg! El vele! Halálra küldték Jézust. Két törvényszék ítélte halálra: a vallásos, a zsidóké és a világi, Pilátusé. Nem azt mondom, hogy Pilátus bűnösnek találta, de ő mondta ki a halálos ítéletet. A 4-6 versekben Istenről, az Atyáról olvasunk, aki visszautasítja az embereknek az ítéletét.
(4) Az egekben lakozó nevet, az Úr megcsúfolja őket.
A nevetés soha nem a komikusságot jelenti a Bibliában, hanem mindig a diadalnak a kifejezése.
(5-6) Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
(4) Az egekben lakozó nevet, az Úr megcsúfolja őket.
A nevetés soha nem a komikusságot jelenti a Bibliában, hanem mindig a diadalnak a kifejezése.
(5-6) Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Vagyis: akármit akartok a földön, én királlyá tettem Őt a mennyben. Tehát a felkenetésről van szó, mint a Példabeszédek 8-ban: "örökkévalóságtól fogva felkenettem". A felkenetés a mennyben volt. Jézus másodszor is felkent. A hetedik versben a Fiú szól és mond egy kijelentést, amit az Atyától hallott. Észre kell venni, hogy itt személyváltozás van: "én hirdettem ki...". "Törvényül hirdetem: Az Úr monda nékem: Én fiam vagy te, én ma nemzettelek téged." Ez a feltámadás. Látjátok feltámadás által az Atya megsemmisítette az emberi ítéletet.
