Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat. Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat, szent olajommal kentem fel őt, akivel állandóan vele lesz kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. Nem nyomhatja el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt. Mert előtte rontom meg az Ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem kezét a tengerre és az ő jobbját a folyóvizekre. (Ez a Messiás. Minden nemzetek uralkodója és most következik a központi téma, amivel foglalkozunk.) Ő így szólít engem: Atyám vagy te, én Istenem és - szabadításom kősziklája.
Itt van a feltámadott Krisztus, aki elismeri az Atyát olyanként, mint aki feltámasztotta őt a halálból: "Te vagy az én Atyám”. Azt mondhatjuk, hogy Jézusnak a szabadulása (vagy üdvössége - az angol szerint) a feltámadás volt. Ekkor lett Isten az Ő szabadításának kősziklája. Összehasonlítjuk a Zsidó 5,7-9 versekkel, amely Jézusról szól, mint Melkisedek rendje szerinti Főpapról.
Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes őt megszabadítani a haláltól, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet, és tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik néki engedelmeskednek.
Figyeljétek meg, hogy Jézus a testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltásokkal és könnyhullatásokkal járult az Atyához, aki képes Őt megszabadítani a halálból. Tehát nem arról van szó, hogy megtartatik a haláltól, hanem hogy feltámad a halálból. Tehát bármennyire Fiú volt,
meghallgattatott, de mégis engedelmességet tanult azokból, amiket szenvedett. Lement a halálba, de feltámadott a halálból: ez az a szabadítás, amelyet kapott Jézus, mint Fiú, az Atyától. A Zsoltárok 89,27-es versében így szólítja: "Atyám vagy te, én Istenem és szabadításom kősziklája." A 28-as versben az Atya válaszol a Fiúnak, ugyanazzal a kijelentéssel: "Én meg elsőszülöttemmé teszem
őt, és feljebbvalóvá a föld királyainál."
Tehát Jézus az Atya feltámasztása által lett elsöszülötté, vagy elsőnek nemzetté, és mivelhogy Ő az elsőszülött, felmagasztaltatott a királyok fölé, a föld minden uralkodója fölé. Ezt idézi a Jelenések 1,5 és azt hiszem, hogy sok keresztény, aki ezt olvasta, soha nem gondolt rá, hogy János idézte a
Zsoltárok 89,28-as versét. Az üdvözletben, amely megnyitja a Jelenések könyvét, János ezt mondja:
"...a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme..."
Ez pontosan egybevág a Zsoltárok 89,28-cal. Figyeljétek meg ezeket a szavakat: "hű tanúbizonyság” - tehát soha nem volt hűtlen Istenhez, mindig az igazságról tett bizonyságot. Pilátusnak azt mondta, hogy azért születtem és jöttem erre a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. S Ő hűen tett
bizonyságot az igazságról, ezért Isten igazolta Őt és elsőszülötté tette a halottak között. Mivel elsőszülött a halottak közül, ezért is a föld királyainak fejedelme.
