2013. október 20., vasárnap

Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 22.

Nagyon szép párhuzamot lehet vonni a 2 Péter 3,5-7 igerésszel is. Ez Isten Igéjének a helyéről szól a
teremtésben és azokról az emberekről, akik Isten Igéjét elutasítják. Nem azért, mert mert nem ismerhették meg, hanem azért, mert nem akarják elfogadni, szándékosan maradnak tudatlanok.

(5) Mert készakarva nem tudják, hogy egek régtől fogva voltak, és a föld, amely vízből és víz által állott elő az Istennek a szavára.

Tehát a teremtés Istennek a szavára állott elő. A második tény, amelyet nem akarnak tudomásul venni a 6.versben van:

(6) Amelyek által az egész akkori világ vízzel elboríttatván elveszett.

Nem akarják elismerni, hogy Isten ítélete vízzel jött a földre Isten Igéje által.
A harmadik tény a 7.versben van.

(7) A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltetnek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának a napjára.

A jövőt sem akarják látni, és mivel nem szeretnek a Bibliában hinni, azt sem szeretik elhinni, hogy a bűnt Isten Igéje megítéli. Tehát Isten Igéje tartja fenn az eget és a földet. Párhuzamba állítható ez a Zsidó 1,3-mal: "aki hatalma szavával fenntartja a világmindenséget." Most visszamenve a Zsidó levél 1. fejezetéhez, az ötödik mondathoz: "Ő megtisztított bűneinktől bennünket."
Amikor a keresztről van szó, akkor a Szent Szellem nagyon szereti az "Ő" szót hangsúlyozni. Ésaiás 53,5 - "bizonnyal Ő viselte el a betegségünket." Máté 8,17. "Ő maga hordozta el e mi erőtlenségünket.” 1 Péter 2,24 ”aki a maga testében vitte fel a bűneinket a fára".

Senki más nem tudott a bűneinkkel elbánni, csak Ő, a bűnáldozat, aki a saját maga testében, személyében hordozta bűneinket a kereszten. A hatodik mondat: "miután megtisztított bűneinktől, most ült, mint közbenjáró főpap Isten jobbjára." A Zsidó 1,3-ban: "Leült a Felségesnek a jobbjára a magasságban.”
Hatalmas diadalt jelent az, hogy leült. Nemcsak rövid időre ment oda, nemcsak kihallgatásra vár ott Istennél, hanem Őt befogadták és elhelyezték Isten jobbján. Ez nagyon megelevenedett számomra, amikor Afrikában voltam misszionárius, és az emberek reggel 6-tól, este fél tizenegyig jártak hozzám.
Mind azt gondolták, hogy csak én tudom megoldani a problémájukat és senki más. Nagy tévedés volt, de azt mondták: "Te vagy az igazgató, te tudod bejuttatni a gyermekemet az iskolába, és ezt is te tudod, és azt is te tudod...".
Megtanultam ebből valamit. Soha ne kínáld meg hellyel az embereket, ha nem akarod, hogy maradjanak. Állva hagytam őket, nem voltam nagyon udvarias, de így lehetőségem adódott, hogy világossá tegyem nekik, hogy ne maradjanak ott a nap hátralevő részére. És egy nap megláttam, hogy milyen nagy dolog van abban, hogy Jézus leült.

További kijelentés van erről a Zsidó 10,11-13-ban. Végigvonul egy ellentét a Zsidó levélen, a lévita pap és a Melkisédek rendje szerint való örök pap, Jézus között. A Zsidó levél igazi témája az Úr Jézus
Krisztus elsőbbsége minden földi fölött, minden papság és áldozat fölött. A Zsidó levél írója ellentétet alkalmaz: a földi pap nem ült le soha, hanem mindig ment. Jézus a mennyben leült.

És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. (Tehát ő sohasem ülhetett le, mert a munka nem volt befejezve. Másnap új áldozatot kellett vinni.) Ő azonban egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára. Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő ellenségei. Tehát Jézus leült, az Ő munkája befejeződött, semmi más tennivalója nincs. Nincs több áldozat, amire szükség lenne, hanem ott ül, mint személyes képviselőnk, mindennel ellátva az Atya jobbján.