– 2KORINTHUS 5,6. 8.
„Mindenkor bízunk, és tudjuk…” Ez tetszik nekem! Nem reménykedünk, nem feltételezzük, nem lehetségesnek tartjuk, hanem tudjuk! Tudjuk, hogy ‘mi’ távol vagyunk az Úrtól. Igen, Isten Szelleme a szívünkben azt kiáltja: „Abba, Atyám”. Jézus Krisztus fizikai, (hús és csont feltámadott testben) az Atya jobbján van a mennyben. És amikor ‘mi’ elhagytuk e testet, ‘mi’ is ott leszünk Õvele.
Ki az a ‘mi’?
A fizikai halál pillanatában, az ember elhagyja a testét. És ennek utána, semmivel sem kevésbé ember, mint amikor a testében volt. Itt nincs hely rá, hogy teljes egészében bizonyságot tegyek, hogyan tapasztaltam meg a halált. („A pokolban jártam” címû mini-könyvemben olvashatod a teljes történetet). Azt azonban mindenképpen közlöm: Amikor én a testemen kívül voltam, semmivel sem voltam kevésbé ember, mint mikor a testemben voltam. Éppolyan valóságosnak tûntem a magam számára, mint most. Ugyanaz az alakom, ugyanaz a formám volt, ugyanaz a méretem. És tudtam mindent, amit azelõtt tudtam, mielõtt elhagytam a testemet.
Megvallás: Az én valós énem a testemben él. Az én igazi valóm, örökéletû szellemi lény, sohasem fog meghalni!
