A bizalmat romboló magatartások
Ha a szeretet a kapcsolatok legerősebb és legnagyobb tűrőképességű alkotóeleme, akkor egészen biztos, hogy a bizalom a legtörékenyebb. Ezenkívül ha a bizalom egyszer elvész, azt nagyon nehéz, ha ugyan nem lehetetlen helyreállítani. És ehhez mindig időre van szükség. A sérelmet egy pillanat alatt meg lehet bocsátani, de egészen más dolog újra megbízni valakiben, és a hibát elkövető személynek ugyanilyen nehéz bebizonyítania, hogy most már méltó a bizalomra. Ezért a bizalmat rendkívül gondosan kell ápolni és őrizni. Az az ember, akit a szeretet köteléke fűz valakihez, akiben már nem tud megbízni, rettenetesen sebezhetővé válik.
Mik tehát azok a dolgok, amelyek tönkretehetnek egy bizalmas kapcsolatot, vagy nagyon megnehezítik a bizalmat? Az egyik ilyen dolog a bizalommal való visszaélés. “A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jóbarátokat.” Nehéz a bizalomra nézve rosszabbat elképzelni annál, mint amikor valaki rájön, hogy az a titok, amit jó barátjával megosztott, ma közismert tény. Nem valószínű, hogy még egyszer elköveted ugyanazt a hibát, és egészen biztosan gyötörni fog az a kérdés, hogy vajon mi egyébről pletykálnak még a hátad mögött, mi tudódott ki szíved titkaiból.
Bizonyos kapcsolatokban a bizalom megőrzése a legfontosabb szempont. Azok, akik hivatásukkal összefüggésben adnak másoknak tanácsokat, mint például orvosok, ügyvédek, jogtanácsosok, szolgáló testvérek és pásztorok, bizalmi pozícióban vannak. Az emberek azért mondják el nekik a dolgaikat, mert megbíznak bennük, mint szakemberben, vagy mint szolgálóban. A hétköznapibb kapcsolatokban szintén nagyon fontos a megbízhatóság, de ezekben a kapcsolatokban mindig ott bujkál a minden rosszindulat nélküli félreértés lehetősége. Az egyik ember arra számít, hogy amit megoszt a másikkal, az kettejük között marad, míg az azt hiszi, hogy amit elmondanak neki, azt ő közhírré teheti. Általános szabályként fogalmazhatjuk meg, hogy mielőtt továbbadnánk valamit, mindig kérjük ki annak a hozzájárulását, aki azt a dolgot nekünk elmondta. Ha nem beszélünk valamiről, amit tudunk, azzal csak igen ritkán csinálunk bajt. De ha valamit elmondunk, és ezzel akaratlanul visszaélünk valakinek a bizalmával, az egészen biztosan problémákat fog okozni, és elveszítünk egy nagyon fontos dolgot: barátunk bizalmát. Ugyanilyen meggondolatlanság az is, ha megígérjük, hogy titokban tartunk valamit, mielőtt tudnánk, miről is van szó.
Másodszor ott van a hűtlenség kérdése, vagyis a kapcsolatnak, illetve a kapcsolattal együtt járó kötelezettségeknek a megtörése. Például a házassági kapcsolatnak a központi kérdése a szövetség. A szövetség hűségi köteléket jelent a két fél között. Mindaz, ami megbontja ezt a hűségi köteléket, magát a szövetséget töri meg, és a szövetség velejére mér csapást. A házasságban a szexuális hűtlenségre szoktunk gondolni, amikor ezt a fogalmat használjuk, de vannak a hűtlenségnek más, sokkal általánosabb módjai is, amelyek ugyanekkora pusztítást végezhetnek. Az egyik legrosszabb ilyen viselkedés az, amikor a másik ember háta mögött rosszakat mondunk, vagy panaszkodunk rá. Kevés dolog károsítja ennél jobban a bizalmat a barátságban, a házasságban, vagy a munkatársi kapcsolatban. A korai morva közösségek életét szabályozó egyik szokás nagyon hatásosan számolt le ezzel a problémával. Ha egy ember fültanúja volt annak, hogy valakiről a háta mögött rosszakat mondanak, köteles volt odamenni hozzá, és elmondani neki, mit hallott. Szeretném tudni, hány mai gyülekezetnek vagy közösségnek lenne bátorsága bevezetni egy ilyen szabályt, de milyen hasznos lenne ez a pletykák és a rosszindulatú mendemondák minden formájával szemben!
A hűtlenség azért olyan pusztító hatású, mivel általában akkor követik el, amikor a másik fél különösen sebezhető vagy védtelen. Ha a dolgok rosszra fordulnak, nincs mellettünk a társunk, vagy ami még rosszabb, ellenünk fordul!