"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. (A görög azt mondja: "Istennel", vagy "Isten felé". Ez bensőséges kapcsolatot fejez ki az Atya és a Fiú között. "Az Atya kebelén volt" kifejezés megfelel ennek.) Ez kezdetben az Istennél volt. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi nem lett, ami lett."
Minden, ami lett a teremtésben, Őáltala lett. Az 1 Korinthus 8,6-ban ugyanez
az igazság látható:
"Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala."
Tehát újra a teremtésről, azután pedig a láthatókról és a láthatatlanokról van
szó a Kolosse levélben. Megtalálhatjuk ezt a 2 Korinthus 4,18-ban is. Pál itt
így beszél a kétfajta teremtésről:
"Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatalanok pedig örökkévalók."
A láthatók ideig valók: időlegesek, nem tartósak, a láthatatlanok örökkévalók.
Tehát kétféle teremtés van: a láthatatlan, amely örökkévaló szellemi, és a látható, amely időleges, nem tartós, amelyeket emberi érzékkel meg lehet látni. Most visszamegyünk a Kolossá 1-re. A következő mondat, amit Jézusról mond az, hogy "minden Őbenne áll fenn." Nemcsak mindent Ő hozott létre, hanem Ő is tart fenn a létben mindent. Ezt összehasonlíthatjuk a Zsidó 1,3-mal.
"Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván üle a Fennségesnek a jobbjára a magasságban."
Következő mondat a Kolosse 1-ben, hogy "új teremtésbe vezet be bennünket.”
Pál igazi célja az, hogy megmutassa a párhuzamot az első teremtés és az új
teremtés között. A hatodik mondat, amit Pál mond Jézusról, logikus sorrendben
az, hogy "Ő az elsőszülött a halottak között", "elsőnek nemzett" az angol szerint. Jézus feltámadása a halálból nemzés, új életrend, új teremtés; ezt az
Ószövetségben is meg fogjuk látni. Most azt mondja, hogy Őneki elsőbbsége
van az új teremtésben is, ugyanúgy, mint ahogy az elsőben. Az utolsó mondat
logikus sorrendben az róla, hogy "Ő a Testnek a Feje." A Test az az egyház,
a gyülekezet. És ahogy a Fej átment a halálon és az eltemetkezésen, feltámadáson, és a mennybemenetelen, ugyanúgy a Test követi ebben, a halál, a temetkezés, a feltámadás és az elragadtatás sorozatában. A Fej nyitja meg az utat a Testnek, a természetes szüléskor is a fej jön ki először és megnyitja az utat a test további részének. Ez a kép szerepel itt. Jézus megnyitotta az utat a feltámadással a sírból, a további rész számára, amely a gyülekezet,
amely követi Őt.
Lényeges, hogy mind a két teremtésben Jézusnak abszolút, teljes elsőbbsége van. Ez nagyon fontos, mert nagyon sok tanítás és hamis vallás van, melyek tisztelik Jézust bizonyos mértékben, mint tanítót, és némelyik mint Megváltót is; de nem adják meg neki a teljes elsőbbséget. És bármi, ami Jézus elsőbbségét megvonja, az sátáni. Az ördög fő célja, hogy elvegyen Jézus istenségéből és dicsőségéből. És bármi, ami ezt teszi, az veszélybe dönti lelkünket, ha helyet adunk neki. Semmi nem olyan fontos a mai egyházban, mint Jézus elsőbbségét, kiemelkedését prédikálni! Nem az egyházon kívül fontos, hanem az egyházon belül. Ezzel párhuzamos igerészre fogunk áttérni, a Zsidó levél 1,2-3-ra:
"Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségesnek jobbjára a magasságban."
A Sátán támadja az Atya-Fiú kapcsolatot, ezen belül a Fiú pozícióját. A Sátán
egyik természete az, hogy antikrisztusi, azaz Krisztus ellen fellépő, Krisztus
helyébe lépő.
