Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 2.

A szeretetre nézve ártalmas dolgok

A kapcsolatokat alkotó tényezők közül a szeretet áll a legközelebb az ér­zelmekhez, bár mint már láttuk nem minden szeretet szük­ség­sze­rű­en emocionális szeretet. De mivel ér­zel­me­ink­hez annyira közel he­lyez­kedik el, mégis a szeretet a legérzékenyebb alkotóelem, annak el­le­­né­re, hogy a legtartósabb is. A szeretet, amint az Énekek Éneke mond­ja, erős, mint a halál, úgy ég, akár a lobogó láng. “Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet, a folyóvizek sem boríthatnák azt el.”

Milyen dolgok tartoznak tehát azok közé a bizonyos attitűdök vagy ma­gatartásformák közé, ame­lyek megsértik a szeretetet, vagy na­gyon megnehezítik a számára, hogy életben maradjon és növekedjen? Az első, amelyről beszélnünk kell, az a kegyetlenség. Az egyik leg­ne­­he­zeb­ben érthető dolog az emberi fajjal kapcsolatosan, amint azt ma­nap­ság megfigyelhetjük, az a ke­gyetlenség, azok a szörnyűségek, ame­lye­ket emberek egymás ellen elkövetnek. Mégis ösz­tö­nö­sen érez­zük, hogy ez a kegyetlenség valamiféle perverziót jelent. Nem em­be­ri­es­ség­nek, ha­nem embertelenségnek nevezzük. Szívünk mélyén tudjuk, hogy az ember eredetileg nem ilyennek lett megalkotva.

A kegyetlenség azt jelenti, hogy fájdalmat okozunk a másik em­ber­nek, akár gondatlanságból, mert nem érdekel minket, hogy szenved-e vagy sem, akár tudatosan, azzal a szándékkal, hogy a másik ember szen­­­vedjen. Ez azt jelenti, hogy a kegyetlenség erkölcsi ér­zé­ket­len­ség­gel jár együtt. A sebész tudatosan okoz fájdalmat, amikor operál, de nem az a célja, hogy fájdalmat és szenvedést okozzon. Ellenkezőleg: a fáj­­­dalom egy elkerülhetetlen, de csak ideiglenes kö­vet­kezménye cse­le­ke­­­detének, amelynek az a célja, hogy a beteget megszabadítsa a szen­ve­­­dés­től. Ha­son­ló módon annak a szülőnek, aki megveri gyermekét, vagy az edzőnek, aki a fáj­da­lom­kü­szöbig hajszolja az atlétát, van egy hasz­nos célja a fáj­dal­mon túl. A kegyetlenségnek maga a fájdalom, az ál­dozat szen­ve­dé­se a célja. Mozgatórugója pedig a hatalom- vagy a bosszú­­vágy.

A kegyetlenség jelenthet testi erőszakot és bántalmazást, de létezik lel­­­ki, érzelmi ke­gyet­len­ség is, ami ugyanolyan pusztító hatású, annak el­­­­lenére, hogy nem hagy maga mögött látható se­be­ket. Vannak össze­tört feleségek és gyermekek, akikhez egy ujjal sem nyúlt soha sen­ki. Van­­­­nak összetört szülők és férjek, akik ugyanebbe a ka­te­gó­ri­á­ba tar­toz­nak.

Nagyon nehezen maradhat meg a szeretet abban a kapcsolatban, ahol kegyetlenség van, mivel a kegyetlenség és a szeretet nem fér meg egy­mással. A kegyetlenség egyformán pusztító ha­tást gyakorol mind az elkövető, mind pedig az áldozat szeretetére. Ugyanúgy nem sze­ret­he­­ted to­vább azt az embert, akivel szemben kegyetlenséget követsz el, mint ahogyan nem is tudod gyű­löl­ni azt az embert, akivel jót teszel. A ke­­gyetlenség ezért soha meg nem enyhül, és ál­do­za­tainak tehe­tet­len­sé­ge gyakran csak fokozza a kegyetlen ember gyűlöletét irántuk.

A második ilyen dolog az ellenszenv, vagyis a másik ember felé ér­­­zett utálat, idegenkedés, vi­szolygás. A szeretet, mint érzelem, vonz min­ket a szeretetet kiváltó tárgy vagy személy felé, míg az ellenszenv, mint érzelem, taszít minket az azt kiváltó tárgytól vagy személytől. Ha egy kap­csolatban az egyik fél ellenszenvet érez vagy fejez ki a másik em­berrel szemben, az károsítja a szeretetet, mivel az ellenszenv a sze­re­tet ellentéte. Ezért, ha folyamatosan teszek vagy mondok olyan dol­go­kat, amelyekről tudom, hogy a másik ember nem szereti, akkor ez­zel elkerülhetetlenül elvetem kapcsolatunkban a nehézségek magvait.

A harmadik dolog az elutasítás. Az elutasítás a közelség, az in­ti­mi­tás felajánlásának vagy igé­nyének mellőzését, visszautasítását je­len­ti. Csak az az ember érezheti magát elutasítottnak, aki valamilyen mó­don intimitást kezdeményezett, de közeledését figyelmen kívül hagy­ták vagy visszautasították. Ha nem vágyom valakivel intim kap­cso­lat­ra, akkor nem is érzem azt, hogy az az ember elutasított volna engem.

Az elutasítás fakadhat félelemből, vagy abból, hogy az ember nem haj­­­landó vagy nem képes el­fogadni egy felkínált kapcsolatot, ami az­zal jár­­na együtt, hogy valaki közel kerülne hozzá. Egy zárkózott em­ber szá­­mára egy intim közeledés, vagy akár az intimitás szeretetteljes fel­­kí­ná­­lá­sa is nagyon fenyegetőnek tűnhet. Az elutasítás az ő részéről vé­de­ke­ző reakció, talán akar­ja azt a kapcsolatot, mégis retteg azoktól, akik túl közel kerülnek hozzá. Az elutasítás különösen fájdalmas lehet nagy érzelmi töltést hor­do­zó kapcsolatokban, mint a há­zasság, vagy a személyes barátság, és sú­lyos sérüléseket okozhat. Mindig személyes sé­re­lem­ként éljük át, mi­vel saját magunkat kínáltuk fel, és nem valami olyasmit utasítottak vissza, ami az enyém, hanem engem magamat.