Ki találta ki azt, hogy a kereszténységnek csendesnek, álmosítóan szenvtelennek és jámbornak kell lenni?! Miért hívják a hívők az imát „csendességnek”? Az Apostolok Cselekedeteiben az ima minden volt, csak nem csendes: legalább két alkalommal földrengést idézett elő! Ha pünkösd napján ott lettél volna, mondjuk a Felház körül, amikor a ház elkezdett rázkódni, valószínűleg kikívánkozott volna belőled a kérdés: Mi a csoda lehet ez? Mit csinálhatnak ezek odabenn?! Mit csináltak? Csak imádkoztak. A világ nem képes megérteni, mi az, ami úgy örvénylik a lelkünkben, mint a forgószél vagy a tűz, de ne hagyjuk, hogy ez elvegye az örömünket. Ha a világ nem érti, azt kívánom, ők is „érezzék és lássák, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34,8). Áldott napot! REINHARD BONNKE
A háború utáni Németországban talán évente ha egyszer kaptunk mi, gyerekek édességet. Amikor a testvérem kezében megláttam egy cukorkát, NEM próbáltam meg elcsenni, hanem gyorsan átgondoltam a helyzetet: Kitől kaphatta a cukorkát a tesóm? És csak egy lehetséges cukorka-forrás jutott eszembe - édesanyánk. Édesanyánk mindig nagyon igazságos velünk, gondoltam, vagyis nem adott volna az egyik gyerekének, ha a másik számára ne lenne nála. Anyukámhoz rohantam hát, és már messziről így kiáltottam neki: „Anya, hol van az ÉN cukorkám?” És persze, hogy ott volt anyukám zsebében, és már nyomta is a kezembe. Ha legközelebb azt látod, hogy Isten megáld egy keresztény testvéredet, egy másik gyülekezetet, egy másik szolgálatot, ne irigyeld az áldásukat! Szaladj Jézushoz! Nála számodra is van „cukorka”. A Lukács 15,31-ben az apa azt mondta a fiának: „amim van, az a tiéd”. Isten benneteket is áldjon meg! REINHARD BONNKE
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
