Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. – JÁNOS 6,35.
A bûnbeesés elõtt Ádám Istennel járt, társalkodott vele. Közösségben volt Istennel. Ám amikor elbukott, a szelleme elidegenedett, vagyis elkülönült Istentõl. Ama nap óta, minden e világra megszületõ ember életében van egy szívbéli éhség – egy szellemi éhség. A szívnek ez az éhsége arra készteti az embert, hogy keressen valamit a betöltésére. Van, aki a világi javakhoz fordul, mások meg a világ hamis vallásaihoz. A szívnek ezt az éhségét azonban semmi sem tudja kielégíteni, egyedül Isten.
Az embert a szíve éhsége már nagyon sok mindenbe belehajszolta, de megszûnni ez az éhség csak akkor fog, amikor megtalálja Jézus Krisztust. Amikor megismerkedik az Úr Jézus Krisztussal, amikor megkapja az örök életet és újjászületik, amikor Isten gyermekévé lesz. Az ember akkor kerül rokonságba Istennel! Újra közösségben lehet Istennel! Szívének éhsége megelégíttetett!
Megvallás: Én Jézushoz jövök, ezért sohasem fogok megéhezni. Én hiszek Jézusban, ezért sohasem fogok megszomjazni. Rokonságban vagyok Istennel. Õ az én Atyám. Én közösségben vagyok Õvele. Az én szívem megelégült!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
