Tom Marshall - A megértés fogalmának megértése 4.

Van még valami, amit csak a közelmúltban értettem meg. Gyakran meg­esik, hogy amikor megvilágosodik a számunkra egy kérdés, és ezt egy nagyszerű felismerésnek látjuk, vagy egy olyan élményben van ré­szünk, ami nagyon mélyen érint bennünket, az a szomorú érzésünk tá­mad, hogy valami fontos dolog el fog veszni, velünk együtt meghal, mi­­­­vel nincs senki, akinek elmondhatnánk. Úgy érezzük, hogy ha akár csak egyetlen ember meghallgatná, akkor az valahogyan megmaradna, nem veszne el az emberi emlékezet számára. Örökre hálás leszek azért, mert mindig találtam valakit, akire rábízhattam gondolataimat, és saj­ná­­lom az emberi szívnek és szellemnek azokat a kincseit, ame­lyek el­vesz­­tek, mivel senki sem volt rájuk kíváncsi. Azok, akik jó kom­mu­ni­ká­­ciós készséggel rendelkeznek, át tudják adni másoknak, amit meg­ér­tet­­tek, de a kommunikációs készség és a ragyogó szellem nem mindig jár együtt. Manapság Dunát lehet rekeszteni olyan em­be­rek­kel, akik hi­­bátlan technikával, ragyogóan kommunikálnak, de mon­da­ni­va­ló­juk tar­­talma gyakran banális, vagy még annál is rosszabb. Ugyan­ak­kor hét­köz­­napi emberek lélegzetelállítóan gyönyörű lá­tá­sok­kal rendelkeznek, és gyakran rátapintanak az igazságra, mégsem tesz­nek hozzá semmit az em­beriség által felhalmozott értékekhez, mivel nincs rá időnk, hogy végighallgassuk őket, vagy nem ismerjük fel gon­do­lataik jelentőségét, ezért nem bátorítjuk őket arra, hogy hozzák elő kincseiket cse­rép­edé­nyük­ből. Ismerem ezt a kérdéskört, mivel leg­alább huszonöt éve fog­lal­kozom lelkigondozással, és tudom, hogy éle­te­met folyamatosan gaz­dagították azok a dolgok, amelyeket em­be­rek megosztottak velem szívük titkaiból.