NÉZZÜK MEG, MIT
IS JELENT JÉZUS FŐPAPSÁGA!
A
Zsidókhoz írt levél első hét fejezete telve van a hitről, a hitetlenségről, a
szentségről, Isten hangjának meghallásáról, az Istenben elnyerhető nyugalomról,
az imádságról, a szövetségkötésekről, a Szent Szellem szolgálatáról és még sok
másról szóló tanításokkal. Majd a Zsid 8-ban a szerző ezt a megállapítást
teszi: „Az elmondottaknak pedig ez a summája...” (Zsid 8,1). Ezt mondja nekünk:
Itt van a lényege mindannak, amiről beszéltem. Mindaz, amit az előző hét
fejezetben kifejtettem, ebben az egy gondolatban foglalható össze. És ha ezt
nem érted meg, akkor az egészet elvétetted.
Most
jön az egésznek a lényege, az elképzelhető legnagyobb dolog: „...olyan főpapunk
van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ül a mennyekben...” (8,1).
Minden igehirdetésnek és szellemi megértési folyamatnak ez a záróköve: Olyan
főpapunk van, aki dicsőségben ül a trónon. Jézus Krisztus a mi irgalmas és
könyörületes szívű főpapunk, aki a szentséges Atya előtt állva közbenjár
értünk. Azt akarja, hogy megértsük: a harcot nem nekünk kell megharcolnunk, mert
közbenjárása által mindent elvégez helyettünk. Mindezt pedig úgy teszi, hogy
közben megtartja a szövetséget, amelyet az Atyával kötött mindörökre.
Hadd
fejtsem ki jobban, mit jelent Krisztus főpapsága. Az ősi Izraelben a főpap
belépett a szentek szentjébe a vérrel (9,7). És amikor már bent volt, áldozatot
mutatott be a nép bűneiért. „...a másodikba [a szentek szentjébe] azonban csak
évenként egyszer, és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet bemutat
önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért” (uo.).
A különbség abban áll a ma érvényes új szövetség
hatálya alatt, hogy a főpap tisztét Krisztus tölti be: „...a tulajdon vérével
ment be [Krisztus] egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot
szerzett” (9,12). „Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába
ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe
előtt értünk.” (9,24) „Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a
megszentelteket.” (10,14)
