A King James azt mondja, hogy az "én kedves közeli barátom a sötétség". Nincs más társaságom. Minden régi barátom, szeretteim, családom el vannak választva tőlem. És gondoljátok meg, így befejezni egy zsoltárt! Nem tudom, csak csodálni a zsoltárosnak a hitét; így befejezni egy ilyen ponton, a teljes kétségbeeséssel és sötétséggel. Ezt Isten rendelte így, mert pontosan ez történt meg. Nézzük meg újra az Újszövetséget a János 18,11-et:
...avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nékem?
...avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nékem?
Péter ki akarta rántani a szablyáját és megvédeni Jézust, hogy ne fogják el a kertben, és Jézus ezt a választ adta Péternek. Az előző igerészben láttuk, hogy kiitta a poharat fenékig! Nem fejezte be a kereszten, mert a legkeserűbb cseppek a fizikai halál után jöttek. Most nézzük meg a kérdéseket, amit a zsoltáros mond a 88-as Zsoltárban, amit az előbb kihagytunk.
Zsoltár 88,1-13: Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajon az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
A válasz igen.
(12) Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Igen. Jézus lement oda. A görög azt mondja, hogy "az elhagyás helyén". A Jelenések 9,11-ben azt mondja, az Abaddon a pusztulás helye.
(13) Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?
Minden kérdésre "igen" a válasz. Mindezek megtörténtek, amikor Jézus oda lement. A zsoltáros emberi módon nem tudta megérteni, hogy mehet le egy ember a pokolnak a legmélyére, Isten ítéletének a helyére, a sűrű sötétségbe, a reménytelenség helyére. Hogyan történhetett? Isten hogyan engedhette meg?
A válasz: megengedte Isten, mert Ő már előre gondolt arra, hogy megmutassa csodáit a holtaknak, hogy fölkeljenek és dicsérjék Őt. Az Ő kegyelmét beszéljék a Seolban, hűségét a pusztulás helyén, a csodáját megismerjék a sötétségben, és igazságát a feledékenység földén. Ezeket a kérdéseket, amelyeket a zsoltáros kérdez a 88-as Zsoltárban, megválaszolja az 1 Péter 3. Szeretnék most erre visszatérni, a 18-20-as verseket megnézve.
"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen, megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén szellem szerint. Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő szellemeknek is prédikált. Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által."
Zsoltár 88,1-13: Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajon az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
A válasz igen.
(12) Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Igen. Jézus lement oda. A görög azt mondja, hogy "az elhagyás helyén". A Jelenések 9,11-ben azt mondja, az Abaddon a pusztulás helye.
(13) Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?
Minden kérdésre "igen" a válasz. Mindezek megtörténtek, amikor Jézus oda lement. A zsoltáros emberi módon nem tudta megérteni, hogy mehet le egy ember a pokolnak a legmélyére, Isten ítéletének a helyére, a sűrű sötétségbe, a reménytelenség helyére. Hogyan történhetett? Isten hogyan engedhette meg?
A válasz: megengedte Isten, mert Ő már előre gondolt arra, hogy megmutassa csodáit a holtaknak, hogy fölkeljenek és dicsérjék Őt. Az Ő kegyelmét beszéljék a Seolban, hűségét a pusztulás helyén, a csodáját megismerjék a sötétségben, és igazságát a feledékenység földén. Ezeket a kérdéseket, amelyeket a zsoltáros kérdez a 88-as Zsoltárban, megválaszolja az 1 Péter 3. Szeretnék most erre visszatérni, a 18-20-as verseket megnézve.
"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen, megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén szellem szerint. Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő szellemeknek is prédikált. Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által."
Jézus elment és felhívást intézett a lázadó szellemekhez, amelyek ott voltak fogva a Seolban Noé napjaitól kezdve. Én azt hiszem, hogy ez nem a kegyelem fölajánlása lehetett, hanem annak a kinyilvánítása, hogy Jézusnál van a kulcs, mostantól kezdve az Ő hatalma uralkodik itt. Emlékezzetek, hogy Jánosnak azt mondta Jézus, amikor megjelent Páthmos szigetén, hogy nála vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai. Ez a felhívás, ez a kinyilvánítás: új gazdátok van, mostantól kezdve, én vagyok az Úr! Isten engem tett Úrrá ezen a területen. Ugyanakkor az evangélium is prédikáltatott.
