"Akik számot adnak majd annak, aki készen van megítélni élőket és holtakat. Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint szellemben. "
Nagyon világos más igerészeken keresztül az Újszövetségben, hogy a Seolban ott voltak a hívőknek a szellemei az előző korokból, Ábrahámé és más hívőké. Nekik külön helyük volt a Seolban, amelyet egy nagy mélység, közbevetés választott el a gonoszoktól. Nagyon világos ez abban a történetben, ahol a szegény Lázár meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték, a gazdag ember pedig a Seol másik részén szenvedi a gyötrelmeket. Az igazak számára is a megköttetés helye volt a Seol. Meghaltak hitben, de még nem nyerték el az ígéreteket, ezt mondja az Ige. Tehát a legelső személyek, akiknek az egész evangélium prédikáltatott, az igazaknak a lelkei. Ezeknek Jézus prédikálta az evangéliumot: "Elvégeztetett barátaim, mehettek szabadon. Nem kell többé itt maradnotok. A helyzet megváltozott, kifizettem a büntetést." Ez nem jövőbeli dolog, hanem el van végezve. Egészen világos számomra, hogy ezek a lelkek elragadtattak arról a helyről egy másik helyre, amely a mennyben van. Jézus lement a mindenható Isten egész haragját minden szempontból elszenvedve, és miután ezt elvégezte, megeleveníttetett szellemben, felhívást intézett a gonoszokhoz, és prédikálta az evangéliumot az igazaknak, a hívőknek, mondván: "Elvégeztetett; kijöhettek." Ez olyan jelenet, amit nem tudok leírni.
Hatalmas fölszabadult sóhajra tudok gondolni, amikor az igazak rájöttek, hogy az a hosszú idő, a várakozás eltelt! Jézus kiitta a poharat: legelőször a szellemi halált, az Istentől való elválasztást, azután a fizikai halált és azután harmadszor a szellemi elűzetést Istentől. Most váltságképpen a hívőknek lehetővé vált, ami a Róma 6,23-as versben szerepel:
"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az, örök élet a mi Urunk Jézusban."
Az elkövetett bűn igazságos következménye a halál. Jézus megkóstolta a halált minden emberért, hogy nekünk életünk lehessen. Nekünk életünk van ugyanebben a szakaszban, amelyet Jézus elszenvedett a halálban. A párhuzam nyilvánvaló. Először is szellemi életünk van, egységünk, közösségünk Istennel, ebben a földi életben, Jézus Krisztusban való hitben.
1 Korinthus 6,17: Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem Ővele.
Jézus az Úrral egyesült, az Atya életéből élt. Azt mondta: "Én és az Atya egy vagyunk." Az egység addig állt fenn, amíg magára nem vette a mi bűneinket és akkor elvált az Atyától, de azért lett Ő elszakítva, hogy mi egyesüljünk Jézus Krisztusban, szellemben. Ebben az életben egyesülhetünk Istennel, ahogy Jézus is az Atyával, szellemben. Ez a végső célja az evangéliumnak. Közösségre vagyunk hívattunk el Jézus Krisztussal.
1 Korinthus 1,9: Hű az Isten, ki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.
1 János 1,3: ...nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
1 Korinthus 1,9: Hű az Isten, ki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.
1 János 1,3: ...nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
