Ellentmondások sorozata
Két eltérő véleményen lévő embernek nem lehet egyszerre igaza. A pápák azonban szinte állandóan egymást cáfolják kulcsfontosságú kérdésekben. Agapetus (5.35-6) elégette azt az anatémát, amit II. Bonifác (530-2) hirdetett ki ünnepélyesen Dioscoros ellen (530). Az utóbbit ellenpápának tekintik, de Agapetust, aki az ő oldalán állt, pápaként tüntetik fel. II. Hadrián (867-72) az mondta, hogy a polgári házasságok érvényesek, VII. Piusz (1800-23) viszont érvénytelennek nyilvánította őket. Mindkét pápát legitim pápaként tartják számon. V. Miklós (1447-55) semmisnek nyilvánította IV. Jenő (1431-47) összes „okiratát, döntését, rendelését és a [bázeli] zsinat elleni cenzúráját,... és úgy kell tekinteni ezeket, mintha soha nem is léteztek volna”. Mégis, mindkét pápa neve ott van a pápák hivatalos listáján.
1773. július 21-én XIV Kelemen pápa kiadott egy dekrétumot, amelyben elítéli a jezsuitákat, ugyanakkor az 1814. augusztus 7-én VI. Piusz pápa által kiadott dekrétum rehabilitálja őket. IV. Jenő máglyahalálra ítélte Jeanne d’Arcot (1412-31) mint boszorkányt és eretneket, de X. Piusz (1903-14) boldoggá avatta 1909-ben, XV. Benedek (1914—22) pedig szentté avatta 1920-ban. Ma a párizsi Notre Dame katedrális leghíresebb szobra „Franciaország nemzeti hősnőjét”, a szent Jeanne d’Arcot ábrázolja, és a szobor előtt állandóan megszámlálhatatlan gyertya ég. Hogyan tudott egy „tévedhetetlen pápa” boszorkányként és eretnekként halálra ítélni egy szentet? Ennek ellenére IV. Jenő neve „Péter apostol tévedhetetlen utódainak” listáján szerepel.
A történelem egyértelműen cáfolja mind az apostoli utódlást, mind a pápai tévedhetetlenséget. Az utóbbit számos pápa is tagadta, közöttük Vigilius (537-55), IV. Kelemen (1265-8), XI. Gergely (1370-8), VI. Hadrián (1522-3), IV. Pál (1555-9), még III. Ince is (1198-1216), aki vaskézzel uralkodott Európában. Miért volt IX. Piusz pápa annyira elszánt, hogy hivatalos dogmaként tegye halhatatlanná ezt a nyilvánvaló csalást?
Volt ennek egy különleges oka: a tévedhetetlenség volt az utolsó támasz, amellyel IX. Piusz elkeseredetten próbálta megtámasztani a világ állampolgárai és kormányai fölötti római katolikus uralom roskatag épületét. Hogy egyszer s mindenkorra megerősítse ezt a dogmát, 1869. december 8-án összehívta az I. vatikáni zsinatot.