Dave Hunt - Tévedhetetlenség és zsarnokság 7.

A szabadság szele

Az 1861-ben újonnan megalakult Olasz Királyság, élén II. Viktor Emánuellel, Rómát fővárossá tette, bár azt még mindig a pápa és hadserege tartotta uralma alatt. Ez volt az első alkalom, hogy Olaszország, élén egy olasz államfővel, egyesült. A Corsón összegyűlt tömeg kiabálva éljenzett: „Éljen Olaszország! Éljen Vittorio Emanuele!” A pápai rendőrség azonnal tüzet nyitott rájuk.

A teljhatalom korrupttá tette a pápaságot, és Olaszország népe elhatározta, hogy lerázza magáról ezt az igát. Egy akkori neves olasz író azt írta, hogy a Szent Inkvizíció Bírósága még mindig nagyon is aktív, és „titkos hatalma nemcsak vallási kérdésekben, hanem minden más területen is érezhető... Egy ilyen rendszer alatt nincs mit tartania egy olyan embernek a pápai igazságszolgáltatástól, aki gyilkolt és rabolt”, ha nem támogatója az alapvető emberi szabadságjogoknak, és „ha buzgó elkötelezettje a mindenkori [pápai] hatalomnak”. 1864-ben a Quanta Cumiban IX. Piusz elítélte azt a téves nézetet, amelyik a legkártékonyabb a katolikus egyházra és a lelkek üdvösségére nézve, melyet elődünk, XIV. Gergely őrültségnek (deliramenturn) nevezett, nevezetesen azt, hogy „a lelkiismereti és vallásszabadság elidegeníthetetlen joga minden embernek, és ezt a törvénynek is ki kell mondania, valamint, hogy a polgároknak
joguk van véleményük kinyilvánításához, akár élőszóban, akár a sajtóban, akár más módon teszik is ezt.”

Most újra felteheti a kérdést valaki: hogyan egyeztethető össze ez a pápai elődtől származó nyilatkozat II. János Pálnak azzal a kijelentésével, hogy Róma mindig is az emberi szabadság bajnoka volt, és az is marad? Elméjüknek melyik fekete lyukába kellett elzárniuk az embereknek a nyilvánvaló tényeket ahhoz, hogy elhiggyék: a katolikus egyház nem támogatja az alapvető emberi jogokat? Hány őszinte katolikust csapnak be az egyházi hatóságok meggyőzően hangzó nyilatkozatai? Amikor a Katolikus Világ (Catholic World) egyik cikkében azt állította, hogy a katolikus egyház adományozta Angliának az emberi jogok nagy okiratát, a Magna Chartát, vajon hányán tudták az olvasók közül, hogy Róma minden tőle telhetőt megtett azért, hogy megsemmisítse?