2013. augusztus 27., kedd

Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 4.

Itt most elmondok egy személyes bizonyságot.
A Brit Hadseregben tértem meg, töltekeztem be Szent Szellemmel. Isten akaratából pusztába, sivatagba kerültünk. A sivatagban három évet töltöttem megtérésem után, de amikor a sivatagról beszélek, akkor valóban homokos végtelenséget értek alatta. Akkor igazán meg tudtam érteni Izrael gyermekeit.

A sivatagban feküdtem, homokot ettem, homokot ittam, homokban mosakodtam, és tele volt a szemem, a fülem, még a böröm színe se látszott meg. A nappal forró volt, az éjszaka pedig keményen hideg. Nem volt a fejünk fölött semmi, csak takarók. Ez valóban személyes tapasztalat volt, amit kint szereztem 1941-42-ben. Akkor még nem tanultam meg, hogy a morgolódás az bűn. Három takaróm volt, azaz valójában négy - minden angol katona ennyit kapott. Volt egy takaró, amelyet mindegyik fölé értékeltem. Ez egy lópokróc volt. Nem volt valami finom, de kétszer akkora volt, mint a többi és mégis egynek számított, és azt mondhatom, hogy minden holmim között a Bibliám után ezt a lópokrócot értékeltem legtöbbre. Arra, hogy hogyan kaptam, már nem emlékszem. Egy éjszaka ott feküdtem háton a homokban, ezekbe a takarókba csavarva, és gondolkoztam: "Isten, miért küldtél engemet a sivatagba? Túl jó vagyok egy ilyen helynek." Ahogy ott feküdtem a hátamon kinyúlva, különös dolog történt.
A kezem kinyúlt vízszintesen a földön, pontosan abba a helyzetbe, amikor egy személyt keresztre feszítve ábrázolnak és valahogy a takarók úgy rámcsavarodtak, hogy nem tudtam mozogni. Isten azt mondta: "itt vagy a kereszten" és ott is voltam szó szerint, meg voltam feszítve ebben a tartásban.
Néhány nappal később ugyanazokba a takarókba csavarodtam, és ez alkalommal a kezem bent volt a takarókon belül, de ott sem tudtam akkor megmozdulni, se a karomat kiszabadítani - és Isten azt mondta: "Most el vagy temetve, becsavarva és eltemetve." Tehát nagyon élénken megtapasztaltam ezt az igazságot. Egész más ezt elméletileg megtanulni, mint valóságban megtapasztalni. Három évig tartott, hogy abbahagyjam a sivatagi morgolódást és amikor befejeztem a morgolódást, tudjátok mi történt? Kikerültem a sivatagból és akkor már fájt kikerülnöm. Ez egy másik dolog, amibe most nem tudok belemenni, de sírtam, amikor elmentem a sivatagból, mert nagyon megszerettem az ottani embereket; de ez egy egészen más történet.

Minél többet morgolódsz, annál tovább maradsz a sivatagban. Tudjátok
a Biblia mit mond a 68-as Zsoltárban? A lázadók szárazföldön lakoznak. Itt a
helyük a lázadóknak.