Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

„Karosszék-keresztények” nem nyerik el a Szent Szellem tüzét. Néha emberek úgy imádkoznak tűzért, hogy nem adják át teljesen az életüket Istennek, így nem csoda, hogy nem is tesznek érte sokat. Kevés időt és kevés pénzt áldoznak Isten ügyére, nem tesznek erőfeszítéseket érte. Ha meg is kapnák Isten tüzét, mit tennének vele? Otthon üldögélnének és élveznék maguknak? Isten nem azért adja a tüzét, hogy megmentsen minket a nehézségekből, hanem azok számára adja, akik vállalják a nehézségeket is az evangélium hirdetéséért. „Menjetek el tehát, és hirdessétek az evangéliumot” (Márk 16,15). Tegyük ezt! REINHARD BONNKE

A Szent Szellem úgy jött el, mint lángoló tűz és zúgó szél. A hívők számára ő a menny üzemanyaga. Manapság az egykor büszke gőzmozdonyok, fényesre tisztítva közlekedési múzeumokban pihennek. Már nincs tűz a kazánjukban, és nem zakatolnak keresztül a hegyeken. Tűz! Isten azért küldte el a Szellemét, hogy azzá váljunk, akik nem vagyunk. Nem azért kaptunk a Szent Szellemet, hogy néhány kellemes istentisztelettel, érzelmi melegséggel vagy mennyei cukorkával ajándékozzon meg minket. A Szent Szellemet nem a lelki állapotunk érdekli, sokkal inkább az istentelen világ állapota. Azért tölt be minket, hogy kiküldjön, és hogy életerőt, bátorságot öntsön a tagjainkba. A Szent Szellem Isten szabadító keze: a bűn rabszolgáit az Isten trónja elé emeli. A Biblia a tűzhasználati kézikönyvünk. Akik a Bibliát fenntartásokkal olvassák, igazából az Igén ütköznek meg, és a saját hozzáállásukkal önmagukat kárhoztatják hitetlenségre. Dávid azonban ezt mondja: „Lépteim lámpása a te igéd...” (Zsolt 119,105). Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE