2013. augusztus 29., csütörtök

R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 18.

Az egyik kedvenc sátoros történetem az, amikor Maria Woodworth-Etter és Aimee Semple McPherson találkoztak. Akkor még Aimee uta­zó evangélista volt. Nagyon szerette Etter testvérnőt, és vágyott rá, hogy találkozhasson vele, illetve részt vehessen egyik összejövetelén. Személyes véleményem az, hogy Aimee csak úgy falta a Mariáról szó­ló könyveket, és a saját elhívását nagymértékben Maria bátor kiállása által erősítette.

Influenzajárvány miatt le volt zárva Indianapolis városa, egészen addig, amíg Aimee evangélizációs autója meg nem érkezett a városba. A zárlatot azon az estén oldották fel, és Aimee ezt Isten beavatkozásá­nak tekintette. 1918. október 31-én ezt írta naplójába:

„Évek óta vágyom arra, hogy találkozhassak Etter testvérnővel, és az elmúlt hónapokban különösen sokat be­széltem róla. Vágyódtam arra, hogy hallhassam a prédi­kációját, és jelen lehessek az összejövetelén... Holnap nyitva lesz Etter testvérnő sátora és szívem kívánsága be­teljesülhet. Dicsőség az Úrnak!”

Az összejövetel után Aimee így írt:

„Együtt örültünk és dicsértük az Urat. Isten ereje leszállt - és ránk árasztotta áldásait.”

Másnap McPherson testvérnő örvendezve hagyta el a várost, hogy tovább menjen saját isteni célja, Kalifornia felé. Csak találgatni tudjuk, milyen emlékeket dédelgetett magában a Mariával való találkozás után.
Jóllehet Etter testvémő sosem beszélt nyilvánosan arról, hogy mi a véleménye Aimee-ről, útitársa, Bertha Schneider említést tesz erről. Egy alkalommal Etter testvérnő és Aimee ugyanabban a városban tar­tózkodtak. Szabad estéjük volt, így Maria csoportja Aimee összejöve­telére látogatott. Etter testvérnő azonban nem ment velük. Mrs. Schneider a következővel indokolja ezt: Etter testvérnő kifejezte két­ségeit Aimee szolgálatával kapcsolatban, amely szerinte egyre erőseb­ben emlékeztetett színházi előadásra és más népszerű látványosságokra. Én személy szerint úgy érzem, hogy Etter testvér­nő szentség mozgalmi múltjából fakadóan ez a megjegyzés nem kri­tikus, csak őszinte volt.

Korának sok nagy szónoka kereste fel a Sátort. Noha sohasem je­gyezték fel, hogy Etter testvérnő találkozott volna a legendás brit evangélistával, Smith Wigglesworth-szel, sokan úgy gondolják, hogy rengeteget tanult Mariától. Azt mondják, Wigglesworth sok mondatát Etter testvérnőtől vette át. Annyi bizonyos, hogy 1925-ben, Maria halála után, Wigglesworth vezetett egy összejövetel-sorozatot a Sátor­ban.

Sokak számára ezek a történetek esetleg ijesztően hatnak. Értsétek meg, hogy Isten napjainkban helyreállítja az Egyházban a természetfelettit. Némelyek, akik ezt a könyvet olvassák, talán félnek ettől. Néhányatokhoz esetleg szólt Isten, hogy imádkozzatok a gyülekezetben a betegekért, és nem tettétek. Lehet, hogy nem pontosan tudod, mi Isten akarata a gyógyulással kapcsolatban. Talán úgy érzed, hogy össze vagy zavarodva. Isten azt akarja, hogy az ember szabad legyen. Jé­zus azért jött, hogy az ördög munkáit lerombolja, és nem azért, hogy elszenvedje vagy együtt éljen vele. Az egyháznak meg kell tanulnia manapság, hogyan bánjon el a pusztítóval, és hogyan adjon életet az embereknek.

Túl sokan vagyunk, akik megmaradunk egy kényelmes doktrína vagy egy válogatós teológia határain belül. Istennek az az akarata, hogy Igéjének minden tanácsát hirdessék és bemutassák az emberek­nek. Jézus ezért ontotta a vérét. Kezdd el olvasni az Apostolok csele­kedeteit, és megtalálod benne, kik voltak, akik bemutatták a Szellem erejét, és kik voltak, akik ellene támadtak. Az apostolokhoz hasonlóan, Etter testvérnő az ellene irányuló nyomások és üldözések dacára is hű maradt Istennek teljes beszédéhez egész életében. Ugyanezt kell ne­künk is tenni. Átadta a fáklyát, és nekünk hűségesen tovább kell vin­nünk.