Krisztus három dolgot parancsolt, röviden: „Prédikáljatok, tanítsatok, gyógyítsatok”. Arra választott ki és hatalmazott fel minket, hogy tanítsuk, amit ő tanított, és tegyük, amit ő tett, és ezt „Jézus nevében” végezzük, mint mandátummal rendelkező képviselői. Jézus az Atya nevében tanított és cselekedett, mi Jézus nevében tanítunk és cselekszünk. Néha Jézus nevében gyógyítunk, de a saját nevünkben prédikálunk. Ilyenkor a saját véleményünket hangoztatjuk, de nem erre szól a mandátumunk. Nekünk Isten Igéjét kell hirdetnünk, nem a saját véleményünket. A mi tekintélyünk mögött az ő tekintélye áll. REINHARD BONNKE
Az evangélium nem egy cseppnyi pszichológia, ami kényelmesebbé teszi a napjainkat a Földön, körülbelül úgy, mint ahogy egy autó kényelmesebbé teszi a munkába járást. Nem újfajta megédesítője az életnek, egy napsütéses vallás, amolyan „imádkozz és megnyugszol, járj templomba és megvigasztalódsz” típusú hit. Az evangélium igazít el az élet dolgaiban, és ad kőszikla alapot az életünknek; megváltoztat városokat, uralkodókat és országokat, királyságokat és köztársaságokat; irányt mutat kormányoknak, és mindenkinek az örök sorsát illetően. Az Újszövetség tanítása nem a világtól elzárkózó zarándokokról szól, akik magányosan utaznak a megígért dicsőséges föld felé. Egy hatalmas ténnyel nézünk itt szembe: az evangélium Isten örök terve volt, úgy is fogalmazhatok, hogy eleve bele volt építve a teremtésbe. Nem kényszermegoldás volt, amellyel Isten egy váratlan helyzetet kezelt - valamiféle B terv, mert az A nem működött. Amikor Isten azt mondta: „Legyen világosság!”, azt is mondta: „Legyen egy Bárány, aki megöletik!” Ezért jött Jézus. „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit!” Isten áldjon meg benneteket! REINHARD BONNKE