Az emberi élet megvetése
Vitathatatlan történelmi feljegyzések bizonyítják, hogy a pápák többsége pontosan annyira megvetette az emberi életet, amennyire az emberi szabadságot. IX. Gergely (1227-41) kijelentette, hogy minden katolikusnak kötelessége „az eretnekeket üldözni”. Az számított eretneknek, aki nem hódolt be tökéletesen a római katolikus egyháznak. Az ilyeneket meg kellett kínozni és lemészárolni. Az állam és az egyház annyira szorosan összefonódott, hogy a pápa iránti hűtlenség hazaárulásnak minősült.
„A XIII. századtól kezdve az egymást követő nyolcvan pápa között egy sem akadt, aki az inkvizíció teológiáját és szervezetét elítélte volna. Ellenkezőleg: egyik a másik után tette hozzá saját szörnyűségeit ehhez a halálos gépezethez” - írja de Rosa.
Nem az inkvizíció volt az egyetlen intézmény, amelyik az emberi jogokat és életet lábbal taposta. De Rosa felhívja a figyelmet arra, hogy már az inkvizíció előtt „megszakítás nélkül, mintegy hat évszázadon át, a pápaság az alapvető igazság esküdt ellensége volt”. Közel 400 évvel azelőtt, hogy IX. Gergely felállította az inkvizíciót, I. Miklós pápa (858-67) már arra buzdította a bolgár királyt, hogy kényszerítse rá alattvalóira a római vallást:
"Elismerésemet fejezem ki azért, hogy fenntartottad tekintélyed azáltal, hogy megöletted a nyájtól eltévelyedő juhokat..., és megnyitottad a menny ajtaját azok előtt az emberek előtt, akik alávetik magukat tekintélyednek és akaratodnak.
Egy királynak nem kell félnie attól, hogy elrendelje emberek megöletését, ugyanis ez teszi alattvalóit saját maga iránt és Krisztus hite iránt engedelmessé, és Isten is meg fogja jutalmazni ebben az életben is és majd az örökkévalóságban is ezekért a gyilkosságokért."
A sötét középkorból származó ilyen kijelentések hihetetlennek tűnnek, mégis, sok hasonlót lehetne még idézni más pápáktól is. Ne felejtsük el, hogy a pápák - akik szemet hunytak, sőt áldásukat adták az üldöztetésre, kínzásra és mindazoknak lemészárlására, akik nem voltak hajlandók nekik vakon engedelmeskedni - Péternek állítólagos követői voltak, korunk pápájának, II. János Pálnak elődei. Innen származtatják a pápák saját tekintélyüket és hatalmukat. Jó, ha azt is észben tartjuk, hogy a Vatikán eddig még soha nem ismerte el a letűnt idők pápáinak gonoszságát, és soha nem kért bocsánatot ezért.
IX. Piusz idejére a közvélemény a könyörtelen pápák ellen fordult zsarnoki uralmuk miatt. A sajtó-, a vallás- és a lelkiismereti szabadság forradalmi ideológiája, valamint az, hogy az embereknek joguk van megválasztani, hogy ki legyen hatalmon, illetve az állam és az egyház szétválasztásának igénye, melyeket az Egyesült Államok alkotmánya garantált, kezdett egyre inkább tért hódítani Európában is. Rómát megfélemlítette a szabadság első szellője, és ezért kellett elfojtania Jézus Krisztus nevében. IX. Piusz továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy Róma fenntartsa zsarnoki uralmát karöltve a hasonló berendezkedésű államhatalmakkal. A pápai tévedhetetlenség mint hivatalos és egyetemes doktrína felállítása nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy Róma megvédelmezze diktatórikus hatalmát.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
