Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 1.

Róma 6,6: Tudván azt, hogy a mi óemberünk Ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek.

Az a váltság, amivel most foglalkozunk, az óember és az új ember közötti viszonyban van. Az óember meghalt Krisztusban a kereszten, hogy váltságképpen az új ember élhessen bennünk, most. Ez a téma végigvonul az Újszövetségben, de nagyon keveset foglalkoznak vele a gyülekezetekben; kevés figyelmet fordítanak az óemberre, aki meghalt a kereszten és az új emberre, aki a feltámadással jött létre. Egy kicsit szeretnék változtatni az angol fordításon, hogy jobban érthető legyen. "Tudván, hogy a mi óemberünk meg lett feszítve Ővele." Egyszerű múlt, nem befejezett idő. Más szavakkal ez egy történelmi esemény, amely megtörtént egy bizonyos időben. Nagyon megerősíti a hitünket, ha ezt úgy nézzük, hogy valami már megtörtént, és igaz, akár hisszük, akár nem. Ez igaz, akár tudjuk, akár nem. De ha hisszük, és tudjuk is, akkor hatalmas hatása van az életünkre. "A mi óemberünk megfeszíttetett, hogy elpusztuljon a bűnnek a teste" mondja az eredeti fordítás. De a magyar fordítás is jó: "megerőtlenüljön, cselekvésképtelenné legyen". "Hogy ettől kezdve ne legyünk rabszolgái a bűnnek." Tehát befejeződik a bűn rabszolgasága az életünkben, amikor rájövünk arra, hogy az óember megfeszíttetett, meghalt és most egy új ember él bennünk. Amíg ezt nem vesszük észre, nem hiszünk ebben és nem ennek megfelelően cselekszünk, addig nincs teljes megmenekülés. Ez a kiút, a bűn alatti rabságunk kötelékéből. Akik nem tudják és nem hiszik ezt, soha nem tudnak megszökni a bűnnek a rabságából. S ezt tapasztalom sok gyakorló kereszténynél.

A megtérés után sok keresztény azt várja, hogy tovább vétkezik majd. Tudjátok mi történik? Az ő hitük szerint történik. Velem is pontosan ez történt. Anglikán egyházban nevelkedtem. Nem számított, hogyan viselkedtem a múlt héten, mert tudtam, vasárnap reggel az egyházam szertartásai szerint odamegyek és megvallom Istennek, hogy eltévelyedtem, mint egy elveszett juh, és olyan dolgokat tettem, amit nem kellett volna, és kihagytam azokat, amiket meg kellett volna tennem. Nem számított, hogy hogyan viselkedtem hétközben, én oda voltam kötve ahhoz a megvalláshoz, hogy hétvégén ezt meg kell vallani. Természetesen az volt az eredménye, hogy sok bűn volt, amit meg kellett vallanom. Az Ige viszont nem mondja, hogy sok bűn van, amit meg kell vallanom - bizonyos számú bűn - és ezt minden hetedik napon meg kell tennem. Az Ige azt mondja, hgy van kimenekedés a bűn rabságából. De ha nem tudjuk, hogy mit mond az Ige és nem hisszük, akkor nem fogjuk átélni a megmenekülést. Nincs más kimenekülés a bűn rabságából, mint ez az Istentől kijelölt út, amely az Ige ismeretén alapszik és azon, hogy mit tett Jézus a kereszten, vagyis hogy hogyan lett az óemberünkből új ember.