A [demokráciáról és az egyén szabadságáról
alkotott] nézetek nagyon is utálatosak, ugyanis
akadályozzák a katolikus egyház rendkívül üdvös
befolyását. Hatalmát az isteni Szerző által
felállított intézmény által és az ő parancsolata
alapján szabadon gyakorolhatja egészen a világ
végezetéig, és nemcsak az egyén fölött, hanem
nemzetek, népek és uralkodók [fölött] is.
IX. Piusz pápa, Quanta Cura, 1864. december 8.
Azért jöttem, hogy hirdessem... az emberi méltóság
üzenetét annak elidegeníthetetlen emberi jogaival...
(mint) az igazság és a béke ügyének zarándoka,...
mint a szegények barátja,... akik az élet,
a szabadság és a boldogság mély értelmét... keresik.
II. János Pál pápa 1987. szeptember 10-én Miamiban,
az Egyesült Államokba való „II. pásztori látogatása” során
elmondott bevezető beszédéből.
Az előző, két egymásnak ellentmondó pápai kijelentések közül melyiknek higgyünk? IX. Piusz csak megerősíti az alapvető emberi jogok elnyomását, amit elődei következetesen érvényesítettek annak érdekében, hogy az egész emberiséget a római katolikus egyház abszolút tekintélye alá helyezzék. II. János Pál pápa azt akarja elhitetni, hogy egyháza mindig is kiállt az alapvető szabadságjogok mellett, és ma is ezt teszi. Annyira őszintének hangzik, és mégis ellentmond a pápaság nyilatkozatainak és az egyház évszázados, ma is érvényben lévő dogmáinak is.
Az amerikai államberendezkedést, amit II. János Pál pápa amerikai útja során gyakran méltatott, a korábbi pápák többször elítélték. Megváltozott Róma? Pedig azzal dicsekszik, hogy soha nem változik. II. János Pál, miközben a szabadságot méltatta, azt is elmondta, hogy ahhoz, hogy valaki jó katolikus legyen, szükséges az egyházon keresztül kijelentett „tanítást is követni”. Az igazi katolikus nem tanulhat egyenesen Jézus Krisztus saját szavaiból, hanem annak egyházi magyarázatát kell elfogadnia. Ez ugyanúgy a lelkiismereti szabadság és az egyén Isten felé való személyes felelősségének a tagadása, mint amit Róma a történelem során eddig is következetesen gyakorolt.
II. János Pál el akarja hitetni velünk, hogy ő és egyháza a szabadság bajnoka. Ennek ellenére mi már több olyan példát idéztünk, amelyek alapján nyilvánvaló, hogy Róma következetesen az emberi jogok ellen volt. Ha változás történt e téren, akkor egyértelmű bocsánatkérésre is szükség van, amiért a korábbi pápák és egyházuk az alapvető emberi jogokat évszázadokon keresztül eltiporták. Hogy tud a jelenlegi pápa az elnyomottak barátjaként fellépni anélkül, hogy elítélné azt a súlyos tévedést, hogy emberek millióit mészárolták le egyszerűen csak azért,
mert elfogadták Isten kegyelmének evangéliumát, és ezért az „eretnekségért” kiközösítették őket?
