Érthető módon Etter testvérnőnek vegyes érzelmei voltak a Los Angeles-i összejövetelekkel kapcsolatban. Mint fő szónokot hirdették meg, és ezrek jöttek el Amerika minden részéről, hogy ott legyenek az összejövetelén. Egyházpolitikai megfontolások miatt azonban férfi szolgálók vették át a vezetést, és Etter testvérnő arra kényszerült, hogy csak délelőtt szolgáljon. A férfiak, akik délután és este beszéltek, elsősorban az „Egység” doktrína kifejtésén fáradoztak. Hamar be kellett fejeznie a délelőtti alkalmakat, hogy a délután prédikáló időben el tudja kezdeni. Mindezek ellenére százával gyógyultak meg csodálatos módon az emberek. Feljegyzések szerint, amikor a kijelölt idő végére ért, Etter testvérnő a sátorból kifelé menve felemelte a kezét az ég felé, és sokan abban a pillanatban meggyógyultak. Egy fiatal fiú így emlékszik vissza: „Felemelte a kicsi kezét, és a Szent Szellem ereje elektromossággal töltött be mindnyájunkat”.
Rokkantak keltek fel a betegágyukról, a süketek hallottak, a vakok láttak, az ízületi gyulladások azonnal meggyógyultak, a daganatok eltűntek, a vízkórosság megszűnt. Egyszóval a betegségek bármely fajtája - amely merészelt megjelenni Etter testvérnő összejövetelén - meghajtotta térdét Jézus Krisztus elött, és szétporladt a Szellem tüzében - minden doktrinális megosztottság ellenére.
Elizabeth Waters így emlékezett meg az istentiszteletekről:
„Mintha csak tegnap történt volna. A barátnőmmel tolószékben toltuk el az anyámat az összejövetelre, hat vagy hét háznyira tőlünk. Két erős férfi felvitte a tolószéket a kerek pulpitus elé, ahol már sorakoztak a tolókocsik. Annyira meleg volt, hogy az anyám könyörgött, hogy vigyük haza, de én ragaszkodtam hozzá, hogy maradjunk. Dicsőség az Úrnak, kiválasztották. Odaültették a színpadra, ahol az a gyönyörű kis asszony - soha nem felejtem el - szólt valamit az anyámhoz. Láttam, hogy anyám válaszol és megrázza a fejét. Erre Etter testvérnő ráütött a mellkasára - ez elég keménynek tűnt nekem. Azonban anyám, mintha villámcsapás érte volna, felpattant és örömében körbe-körbe ugrándozott. Mindenki sikoltozott és kiáltozott; azt hiszem, még sohasem láttak hasonlót azelőtt. És még sok csoda történt. Az anyámat majdhogynem oda kellett kötöznünk a székhez, amikor hazafelé mentünk. Gyalog akart jönni, de a kétévi fekvéstől nagyon gyenge volt. Amikor hazaértünk, a nagymamám és a szomszédok vártak ránk. Az anyám kiszállt a tolószékből, és felsétált a lépcsőn. Mindenki sikoltozott és zokogott. Attól a naptól fogva anyám teljesen egészséges volt. Visszanyerte régi súlyát, és nagyon szerette az Urat.”
A dallasi és a Los Angeles-i összejövetelek Etter testvérnőt egész életére a vezető evangélisták közé emelték. Jóllehet szerette a vándorló életformát, Istennek volt még egy terve számára. Még nem fejezte be a történelem lapjainak írását.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
