Egy bizonyos ponton Jézus a Seolba való leszállásakor, ahol az engedetlen lázadó szellemek be voltak börtönözve, megelevenedett szellemben és prédikált. Azt kérdezheted: "az evangéliumot prédikálta?". A görög nem ezt mondja. Nem az evangélium prédikálására vonatkozó szó van itt, hanem inkább egy felhívás szerepel. Jézus mint hírvivő ment a lenti rétegekbe, és felhívást intézett az engedetlenség szellemeihez. Nem tudjuk, hogy mi a pontos természete ennek a felhívásnak. Figyeljétek meg, milyen valóságos az egész folyamat. Lement szellemében a Hádészbe, különböző dolgok után, amelyek le vannak ott írva, és ott felhívást intézett a bebörtönzött szellemekhez. Két igehelyet nézzünk meg a Zsoltárból, ami a teljes leírását adja a halál és a feltámadás közötti időszaknak.
A Zsoltárok 71,20-21 újra egy olyan Zsoltár, ahol Dávid szól, de ezek nem Dávidra, hanem a Messiásra vonatkozó szavak:
(20) Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Figyeljétek meg, itt megint a sorrend nagyon fontos: először megelevenítesz, másodszor fölhozol ismét a föld mélységéből, és miután föltámadt a halálból:
(21) Megsokasítod az én nagyságomat, hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Ez a Fiúnak a visszaállítása az Atya jobbjára. Arra vonatkozó kijelentés, hogy a Királyok Királya, Uraknak Ura és hogy tökéletes állandóságban helyreállt az a kapcsolat, amit Krisztus mindig élvezett az Atyával. Ez Jézus megvigasztalása és az Ő nagyságának a helyreállítása. De azelőtt az Atya sok bajt és nyomorúságot éreztetett vele, lent volt a föld mélységében, majd újra megelevenedett, és feljött a föld mélységéből. Ez a megfelelő sorrend.
Most nézzük meg a 88-as zsoltárt, ami a legfantasztikusabb zsoltár, és amit valósággal nem tudtam sem megérteni, sem értékelni hosszú évekig. Az összes zsoltár és igehely közül a 88-as zsoltár adja meg a legteljesebb képet Jézus átéléséről, Jézusról, mint bűnbakról a Hádészben, amikor magán viselte a mindenható Isten haragját és ítéletét; nem fizikailag, hanem szellemileg.
Figyeljétek meg, hogy a szenvedés nem fizikai vonatkozásban szerepel itt, nem a szögekről van szó, nem korbácsról, hanem a szellemi átélésekről, amik Jézus fizikai halálát követték. Most nézzük át ezeket a verseket és szeretnék néhány magyarázatot hozzáfűzni. A hébernek a nyelve nagyon tömör, nehéz lefordítani.
(20) Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Figyeljétek meg, itt megint a sorrend nagyon fontos: először megelevenítesz, másodszor fölhozol ismét a föld mélységéből, és miután föltámadt a halálból:
(21) Megsokasítod az én nagyságomat, hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Ez a Fiúnak a visszaállítása az Atya jobbjára. Arra vonatkozó kijelentés, hogy a Királyok Királya, Uraknak Ura és hogy tökéletes állandóságban helyreállt az a kapcsolat, amit Krisztus mindig élvezett az Atyával. Ez Jézus megvigasztalása és az Ő nagyságának a helyreállítása. De azelőtt az Atya sok bajt és nyomorúságot éreztetett vele, lent volt a föld mélységében, majd újra megelevenedett, és feljött a föld mélységéből. Ez a megfelelő sorrend.
Most nézzük meg a 88-as zsoltárt, ami a legfantasztikusabb zsoltár, és amit valósággal nem tudtam sem megérteni, sem értékelni hosszú évekig. Az összes zsoltár és igehely közül a 88-as zsoltár adja meg a legteljesebb képet Jézus átéléséről, Jézusról, mint bűnbakról a Hádészben, amikor magán viselte a mindenható Isten haragját és ítéletét; nem fizikailag, hanem szellemileg.
Figyeljétek meg, hogy a szenvedés nem fizikai vonatkozásban szerepel itt, nem a szögekről van szó, nem korbácsról, hanem a szellemi átélésekről, amik Jézus fizikai halálát követték. Most nézzük át ezeket a verseket és szeretnék néhány magyarázatot hozzáfűzni. A hébernek a nyelve nagyon tömör, nehéz lefordítani.
Zsoltár 88,2: Uram, szabadításom Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok.
Azt mondja: "előtted kiáltok nappal, és éjszaka előtted vagyok". Jobban megértjük, úgy, hogy "imádkozom nappal, most éjszaka van és sötétség, de most is előtted vagyok." Úgy gondolom, hogy ezt megértjük, mert átmentünk ilyenen. Imádkozom, és azután mindenhol körös-körül sötétég van, és "itt vagyok előtted és várok a válaszra."
(3-4) Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! Mert betelt lelkem a nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
Van egy másik megfelelő fordítás is: "az én lelkem megtelt gonoszokkal". A legerősebb héber szó szerepel itt, azt jelenti, hogy: "teljesen betöltötték a gonoszok". A lelkem megérkezett a Seolba, a holtak királyságába, országába. Isten nélküli ember lettem - ezt mondja a mi változatunkban. De ugyanazok a betűk, az Isten szót is adják. Úgy hiszem ez a megfelelő fordítás: "én Isten nélküli emberré lettem. El vagyok választva, és megérkeztem a holtak országába."
Azt mondja: "előtted kiáltok nappal, és éjszaka előtted vagyok". Jobban megértjük, úgy, hogy "imádkozom nappal, most éjszaka van és sötétség, de most is előtted vagyok." Úgy gondolom, hogy ezt megértjük, mert átmentünk ilyenen. Imádkozom, és azután mindenhol körös-körül sötétég van, és "itt vagyok előtted és várok a válaszra."
(3-4) Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! Mert betelt lelkem a nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
Van egy másik megfelelő fordítás is: "az én lelkem megtelt gonoszokkal". A legerősebb héber szó szerepel itt, azt jelenti, hogy: "teljesen betöltötték a gonoszok". A lelkem megérkezett a Seolba, a holtak királyságába, országába. Isten nélküli ember lettem - ezt mondja a mi változatunkban. De ugyanazok a betűk, az Isten szót is adják. Úgy hiszem ez a megfelelő fordítás: "én Isten nélküli emberré lettem. El vagyok választva, és megérkeztem a holtak országába."
