AZ ÚJ SZÖVETSÉG
AZ ÚJTESTAMENTUM IGAZSÁGA
A szövetségben
Isten a következő fogadalmakat teszi:
1. Megesküszik, hogy szívünkbe és elménkbe írja
törvényeit.
2. Esküvel fogadja, hogy Istenünk lesz, mi pedig
gyermekei leszünk.
3. Megígéri, hogy megismerjük őt és az ő útjait,
mert Szent Szelleme mindenre megtanít minket.
4.
Megfogadja, hogy irgalmasan kezeli gonoszságainkat, és megbocsátja minden
bűnünket és rosszaságunkat.
Ahhoz
azonban, hogy egy szerződés létrejöjjön, mindkét félnek szavahihetőnek kell
lennie. Megbízhatóknak kell lenniük, és képeseknek arra, hogy teljesítsék azt,
amiben megállapodtak. Elegendő erőforrással is kell rendelkezniük ahhoz, hogy
megtarthassák ígéreteiket.
Az
emberiséggel, mint Istennel szerződő féllel az a baj, hogy sem nem szavahihető,
sem nem megbízható. Ezért kötött Isten szövetséget inkább a saját Fiával. Mi
nem vagyunk képesek arra, hogy bármiféle megállapodásban végig kitartsunk.
Éppen úgy beszélünk, mint az izraeliek: Igen, Uram. Engedelmeskedni fogunk
minden parancsodnak. Bármit mondasz, örömmel megtesszük. – Pontosan ezt mondták
az izraeliek is, amikor megkapták a törvényt. Idővel azonban megszegték a
szövetséget. Mi sem vagyunk másak. Éppen úgy elbuktunk, mint Izrael gyermekei.
Emiatt Istennek tett szövetséges ígéreteink semmit nem érnek.
Hogyan
tudott akkor Isten szövetséget kötni velünk? Azért vagyunk vele szövetségben,
mert Krisztusban vagyunk, és csakis ezért. Krisztus, a mi közbenjárónk méltó és
megbízható, és benne megvan a szükséges erő ahhoz, hogy megtartsa a szövetség
ránk eső részét. Így kerülhettünk új szövetségbe Istennel – Jézus Krisztusba
vetett hit által.
Ezt
mondhatjátok erre: Isten azonban tökéletes engedelmességet kér tőlünk. Ez
feltételezi, hogy teljes függőségben legyünk az Atyával, mi viszont tökéletlen
lények vagyunk. Egyszerűen képtelenek vagyunk megtartani a szövetség
feltételeit. – Ez igaz, azonban az új szövetség jobb ígéretekre épül. Ezeket az
ígéreteket pedig nem mi kaptuk, hanem Jézus.
Hadd mondjak erre egy rövid példát! Mondjuk, hogy el akarom
adni a házamat. Eszemben sincs olyan emberrel szerződést kötni, akinek egy
fillérje sincs, akármilyen állhatatos jellem, és akárhányszor ígéri is, hogy
fizetni fog. Nincs más választásom, mint hogy ezt mondjam neki: Találnod kell
egy másik aláíró felet: egy olyan valakit, akinek elég pénze van ahhoz, hogy
kifizesse nekem a ház árát, és aki teljesíti, amit ígér. Ez a személy nem lehet
olyan valaki, akinek „csak egypár ezer dollárja van.” Az egész összegnek meg
kell lennie a bankban, készen arra, hogy átadja nekem, amikor az üzletet
megkötjük.
