David Wilkerson - Krisztus, az Új Szövetség főpapja 1.

HADD MESÉLJEM EL NEKTEK EGY IFJÚ KIRÁLY TÖRTÉNETÉT, aki tizenhat évesen került Izrael trónjára! Uzzijjá volt a neve, amelynek héber jelentése: „Istennel erős”. Ez a király Istent kereste egészen fiatal korától. Az írások szerint „amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten” (2Krón 26,5).

Uzzijjá anyjának Jekoljá volt a neve, amelynek jelentése „Isten tesz képessé”. Jekoljá nyilvánvalóan istenfélő asszony volt, aki már kora gyermekkorában megtanította fiát Isten útjaira. Talán ezt mondta neki: Egy napon örökölni fogod atyád trónját. És amikor a trónra ülsz, szükséged lesz Isten erejére. Amikor tehát eljön az idő, fordulj mindig az Úrhoz! Add át neki a szívedet egészen minden időben, és ő felruház a szükséges erővel. – Jekoljá talán még azt is mondta a fiának, hogy emiatt kapta az Uzzijjá nevet. Azt szerette volna, ha a fia egész életén át az Úrtól nyeri az erőt, hogy megfelelhessen Isten szent céljának.

Uzzijjá életére a másik hatalmas befolyást Zekarjá próféta tette. Ez az igaz ember Ézsaiás próféta kortársa volt. A Szentírás (Károli - ford.) szerint „az isteni látásokban értelmes vala” (5. v.). Zekarjá Istennek nagyon kegyes prófétája volt, aki egész életén át hűségesen szolgálta az Urat. Kétségtelen, hogy Uzzijját is megtanította az Úr útjaira. Az Ige szerint az ifjú király kegyes tanítója teljes idejében kereste Istent.

A Biblia nagyon egyszerű, de mély értelmű megállapítást tesz Uzzijjával kapcsolatban: „Isten megsegítette őt” (7. v.). Isten igen megáldotta ezt az embert. Uzzijjá a maga korában az egyik leghatalmasabb király volt, és igen sikeresen uralkodott Júda felett ötvenkét évig. Ez idő alatt pedig – ahogyan az írás mondja – állandóan kereste az Urat. Arra is következtethetünk, hogy Uzzijjá nemcsak katonai és pénzügyi szempontból volt erős, hanem erkölcsileg is. Azt olvassuk, hogy kiűzte az országból a bálványimádókat, és ez a bátor cselekedete még inkább növelte hírnevét. Uzzijjá láthatóan valamiben különbözött másoktól. Erős jellem volt, aminek nyilván az volt az oka, hogy Isten igéje már gyermekkorától mélyen beágyazódott a szívébe. Gondos anyját és a kegyes prófétát, Zekarját ismerhetjük föl ebben.

Azonban Uzzijjával ötven év után, amelyben hűségesen járt az Úr előtt, és segítségül hívta Isten nevét, tragikus dolog történt. Erejének teljében, királyságának ötvenedik évében Uzzijjá vétkezett Isten ellen: „Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az Úr ellen. Bement ugyanis az Úr templomába, hogy illatáldozatot mutasson be az illatáldozati oltáron” (16. v.).

A király rettenetes dolgot követett el. Megpróbálta önmagát Júda főpapjává tenni. Néhány rövid versben emlékezik meg az írás a királynak erről a szokatlan tettéről. Először fogott egy réz füstölőedényt. Azután megtöltötte a saját maga által gyújtott – „idegen” – tűzzel, nem pedig az illatáldozati oltáron lévő szent tűzzel. Végül elindult befelé Uzzijjá a szentélybe, önmaga által felkent papként. De nem tudta véghezvinni, amit akart. Azarjá főpap és nyolcvan más pap útját állta. Egyértelműen megmondták neki: „Nem a te dolgod, Uzzijjá, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem Áron fiaié, a papoké, akiket azért szenteltek föl...” (18. v.). Ezt mondták neki: Uzzijjá, téged nem kentek föl erre a feladatra. Jól tudod, hogy nem vagy az Isten által rendelt papi nemzetségből való. Gonosz dolgot cselekedtél, mert erre senki sem hívott el.

Amikor ezt Uzzijjá meghallotta, haragra gerjedt a papok ellen. Ekkor valami rettenetes dolog történt: „...amikor felbőszült a papok ellen, leprás folt jelent meg a homlokán az Úr házában lévő papok előtt, az illatáldozati oltár mellett” (19. v.). Mielőtt Uzzijjá egy lépést is tehetett volna, homlokán előtört a lepra. A tévelygő király azonnal felismerte, mi történt vele. Megelőzve, hogy bármi újabb módon megszentségteleníthesse a templomot, a papok kivitték onnan a királyt: „... kiűzték onnan, de ő maga is sietett kimenni, mert az Úr verte meg őt” (20. v.). A kegyvesztett király kirohant a templomból, amikor rájött, hogy leprás lett.

Talán eltűnődődsz: Vajon mi köze ma hozzánk ennek a történetnek? Hogyan függ össze a szövetséggel? Tudom, hogy Pál szerint minden, ami az Ószövetségben fel van jegyezve, azt a célt szolgálja, hogy tanítson minket, és ismereteket adjon. Mégsem látom, mi ebben a tanítás.

Talán arra tanít minket ez a történet, hogyan bukhatunk el – bár már évek óta követjük őt –, amikor hirtelen elkezdünk a saját erőnkre támaszkodni? Igen, valóban erről szól, azonban még ennél sokkal többről is. Arra tanít, hogy mire vezet, ha nem törődünk azokkal a veszélyekkel és kelepcékkel, amelyekkel a siker és a gazdagság jár? Igen, erre is tanít; a történet azonban még ennél is sokkal több dologról szól.

Az igeszakasz lényege az, hogy az igazán vallásos ember is bűnbe eshet. Olyan hívőket céloz meg, akik hosszú időn át hűségesen járnak az Úrral – olyan embereket, akik nagy erkölcsi erővel rendelkeznek, és ennek eredményeként Isten megáldja őket. Uzzijjához hasonlóan nem erkölcstelenek, nem is hűtlenek, mindig igyekeznek azt tenni, amit az Úr helyesnek lát. És mivel becsületesek, a bűnről szóló tanítást hallva őszintén kimondják: Örülök, hogy ez a tanítás rám nem vonatkozik. Semmiféle bűn nem uralkodik rajtam. Nincs az életemben megkötözöttség, paráznaság, megrögzött bűn vagy keserűség. Őszintén elmondhatom Pállal együtt: „Ama nemes harcot megharcoltam”.

Mindnyájan ismerünk ilyen hívőket. Tényleg áldást jelentenek a környezetük számára. Uzzijjá király is hasonló szolgája volt az Úrnak. A Biblia szerint azonban hiábavalóvá lett az ötvenévi hűséges szolgálata. Hogyan történhetett meg, hogy egy ilyen erkölcsös ember mégis megszegte az Úr parancsait? Hogyan lehet az, hogy valaki, akit az Isten annyi éven át támogatott, ítéletre jut, és a lepra miatt a társadalmon kívül kerül?

Úgy hiszem, hogy Uzzijjá története figyelmeztetés minden ma élő igaz hívőnek. Gondoljuk meg: Uzzijjá tiszta és erkölcsös életet élt. Két erős próféta, Zekarjá és Ézsaiás prófétai szolgálatának ideje alatt uralkodott. Ötven évig Istennek tetszően élt. Mi volt hát annyira rettenetes abban, amit Isten templomában tett, hogy kárba vesztek miatta ezek az értékes évek? Hogyan válhatott Isten szemében utálatos ócskasággá ötven év erkölcsi ereje?