Egy jól szituált Los Angeles-i keresztény üzletember, Mr. R. J. Scott ellátogatott a dallasi összejövetelekre. Feleségével együtt az Azusa utcai ébredéskor töltekeztek be Szent Szellemmel. Ekkor már az Azusa utcai ébredésben résztvevők többsége szétszéledt. Scott kereste a módot, hogyan tudná visszahozni Los Angelesbe Isten egységes természetfeletti munkáját. Hallott a csodálatos gyógyulásokról, és eljött megnézni, hogy igazak-e. Kíváncsi volt arra is, hogy Maria tanításai megegyeznek-e az általa ismertekkel. A tapasztaltaktól megmámorosodva elhatározta, hogy felkéri Mariát, menjen el és tartson Los Angelesben egy „álom” összejövetel-sorozatot. Úgy érezte, hogy Mariában megvan az az erő, amire Los Angelesnek szüksége van. Etter testvérnő elfogadta a meghívást.
Ahogy várható volt, ezrével özönlöttek az emberek a városba az alkalmakra. Az összejövetelek egész nap folytak, és legtöbbször estére sem értek véget. Több ezer ember érkezett Észak-Amerika minden részéről. Sátrakat állítottak fel, hogy a résztvevők azokban foglalhassanak helyet. Olyan sok sátor volt, hogy ideiglenes jelleggel utcákat jelöltek ki közöttük, például Dicséret sugárút, Halleluja sétány, Dicsőség sugárút. Így már sokkal könnyebben meg lehetett találni a keresett sátort!
Jóllehet az összejövetelek fantasztikusan sikerültek, mégis ezen az 1913-as Los Angeles-i világszintű Sátoros Összejövetelen (Azusa/Arroyo Seco összejövetel) fogalmazódott meg az a kérdés, amely megosztotta a korai pünkösdi mozgalmat. Itt alakultak ki a „Oneness”, vagyis a „Csak Jézus” doktrínák körüli viták. A tanítás John G. Scheppe-től származik, aki az összejövetelek alatt egy egész éjszakát imával töltött el. Scheppe úgy hitte, hogy valami új dolgot látott meg Jézus nevével kapcsolatban, és elfutott megmondani a többieknek. Ennek eredményeképpen a Nyugati parton elkezdtek csak „Jézus nevében” keresztelni, és azt mondták az embereknek, hogy ha a Szentháromság nevében lettek megkeresztelve, akkor újra kell keresztelkedniük. Ez a tanítás megosztotta a pünkösdi mozgalmat. R. J. Scott úgy tervezte, hogy „álom” összejövetelei elő fogják segíteni az egység megteremtését Krisztus testében. Ehelyett a legnagyobb szakadást eredményezték annak a generációnak az életében.
Rövid időn belül a pünkösdi mozgalom több csoportra szakadt, amelyek különböző tanításokat hangsúlyoztak. Etter testvérnő minden tőle telhetőt megtett, hogy távol tartsa magát ezektől a kérdésektől. Abban hitt, hogy a legfontosabb dolog figyelmeztetni a bűnösöket Jézus közeli eljövetelére, és ennek legfőbb eszköze Isten Igéjének a prédikálása jelekkel és csodákkal. Ezt legjobban a Ne vesd meg a benned levő ajándékot című prédikációjában fejti ki. Ebben az üzenetében ezt mondta:
„Isten nagyköveteinek abba kell hagyni minden vitát, be kell fejezni minden szőrszálhasogató teóriát. Fel kell hagyni azzal, hogy állandóan már kész munkát boncolgassunk, vagy a megszentelődés kérdésén lovagoljunk, mert ezek ellenségességet hoznak létre a szentek között. Pál azt mondja, hogy prédikálni a Szellem és erő megmutatásával kell... Hadd menjen ki Isten Igéje erővel, hogy az emberek megláthassák, Isten mit készített számukra.”
Etter testvérnő célirányosan úgy alakította az összejövetelein a prédikációkat, hogy semmilyen „szőrszálhasogató" doktrínáról ne szóljanak. Évekkel később a „Csak Jézus” tanítás körül kialakult helyzetet „az ördög valaha létező legnagyobb csalásának” nevezte.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
