Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 3.

Róma 6,6-ban azt mondja az Ige, hogy Isten tette által feszíttetett meg az óemberünk, a Galata 5,24-ben viszont ránk hárul a felelősség: "Mi megfeszítettük a testet". Isten dolgaiban ez nagyon jellemző. Isten munkája befejeződött, amikor Krisztus meghalt, de nekünk kell azt a gyakorlatba átvinni, amit Isten a kereszten elvégzett az életünkben. Isten ellátásáig nincs semmi probléma. A probléma az, amikor ezt át kell vinni az én személyes gyakorlatomba. Itt van a felelősség, ami rajtam van, hogy megfeszítsem az én testemet, nemcsak a kívánságokat, hanem az indulatokat és a hangulatokat is.
Kis ostoba szimpátiákat, amik nem Istentől valók, depressziórohamokat, önsajnálatot, ami nem kívánság, de éppen olyan halálos, és éppen annyira az ellenségtől van.

Sok keresztény azt mondaná: rendben van, a kapzsiság az bűn, a házasságtörés is bűn, de a hangulat emberi dolog. Pedig a depresszió, a félelemmel való telítettség éppen annyira a test cselekedete, mint a házasságtörés, paráznaság. Soha nem lesz győzelmünk, ha ezek megmaradnak, és eljön az az idő, amikor a kereszt szögeit át kell verni az önsajnálaton, a hangulatokon, azon a vágyon, hogy csodáljanak, hogy jót gondoljanak rólam.
Amikor Jézus a kereszten függött, akkor higyjétek el, hogy senki sem csodálta Őt és senki sem gondolt róla jót. Ez volt minden büszkeségnek a vége, minden vallásos önigazságnak a vége. Ennek a megvalósulása az életünkben egy folyamat. Már minden megvan Krisztusban. Az Ige azt mondja, hogy egy áldozatával tökéletesen befejezett mindent, hogy mi megszentelődhessünk. Ez egy folyamat, amíg megszentelődünk annak alapján, amit Ő tett. Neki nem kell többé semmit tennie. Minden el van készítve, de nekünk ezt meg kell ragadnunk, ami egy fájdalmas folyamat.