Hazugságépítés a történelmi tények tagadása árán is
A pápai Róma bukása még egy évet váratott magára, miután IX. Piusz hivatalosan megnyitotta az I. vatikáni zsinatot 1869. december 8-án. Még ezt a nagyszabású eseményt megelőzően, a pápai tévedhetetlenséggel szembeni ellenállás (minden jelenlévő tudta, hogy ezt szándékozik a pápa keresztülvinni a zsinaton) a püspökök és a laikusok körében is már elképesztő méreteket öltött. A püspökök jól tudták, hogy a pápa tévedhetetlenségét soha nem fogadta el az egyház, ezért ez teljesen ellentétben állna az évszázados egyházi hagyománnyal és a Szentírással is.
A zsinat megkezdésekor a tévedhetetlenség pártfogói vitathatatlan kisebbségben voltak. Mindamellett konkrét terveik voltak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan szerzik meg a zsinat gépezetében és az egyházi médiákban a kulcspozíciókat. Tervük megvalósításához segítséget kaptak „a pápától, a Kúria többségétől és a jezsuitáktól”. Ez a nyomást gyakorló érdekszövetség „nem riadt vissza cselszövésektől, ígéretektől és a megfélemlítésektől sem” annak érdekében, hogy szavazatokat
szerezzen.
„Minden készen áll arra, hogy bejelentsük a pápai tévedhetetlenséget” - írta Lord Acton Nagy-Britannia miniszterelnökének, William E. Gladstone-nak 1869. november 24-én, két héttel a zsinat hivatalos összeülése előtt. Az angol diplomáciai ügyvivő elmondta a Szentszéknek, hogy a tévedhetetlenség keresztülvitelének előkészületei olyan jól szervezettek voltak, hogy
"... az idegen püspökök szinte lehetetlennek találták, hogy véleményüknek nyílt hangot adjanak. Nagyon kellemetlen meglepetésként fogja érni majd őket, hogy arra kényszerülnek, hogy olyat szentesítsenek, amit valójában el akarnak vetni."
A színfalak mögött lejátszódó intrikák és az I. vatikáni zsinat tisztességtelen végkifejletének nagy részéről a svájci történész és tudós, August Bernhard Hasler munkájának jóvoltából tudunk. Öt éven át a keresztény egység vatikáni titkára volt, és így rendelkezésére álltak mindazok a dokumentumok, amelyeket a Vatikán titkos levéltárai őriznek. Annyira felkavarta, amit kutatásai során megtudott az I. vatikáni zsinatról („Az egész nyilvánvaló manipuláció volt”), hogy úgy érezte, meg kell írnia a Hogyan lett a pápa tévedhetetlen (How the Popé fíecame Infallible) c. művét. Hasler „idő előtt” halt meg, nem sokkal azután, hogy a kéziratot befejezte. A katolikus teológust, Hans Küngöt „megfosztották egyházi tanítói privilégiumától” a könyv előszavának megírása miatt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
