Tom Marshall - A szeretet, a legtartósabb építőelem 8.

A szeretet kifejezési formái

A szeretet egy eleven valóság, ezért kell, hogy legyen tárgya. Nem sze­ret­hetsz csak úgy általában; valamit vagy valakit tudsz csak sze­ret­ni. Hasonló módon a szeretetnek ki kell fejeződnie. Gyermekek felé na­gyon sokszor és sokféleképpen ki kell mutatni, hogy hihető legyen. Már nem tudnám összeszámolni azokat, akik gyermekkorukra vissza­te­kint­ve szomorúan ezt mondták: “Azt hiszem, a szüleim a maguk mód­ján szerettek engem, de ezt én soha nem éreztem”.

A szeretetet ki kell mondani. A legédesebb szó, amit mondhatnak ne­künk ez: “Szeretlek”. Egyik barátomnak van két tizenéves fia, akik na­gyon sok bosszúságot okoztak neki. Ezt mondta: “Egyszer oda­hív­tam őket magamhoz. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert már nagy­fiúk voltak, mégis így szóltam hozzájuk: Nézzétek, már régóta nem mondtam ezt nektek, de szeretném, ha tudnátok, hogy valóban sze­ret­lek titeket.” Fiaival való konfliktusai azonnal megszűntek.

A szeretetet szavak nélkül, tekintetünkkel és érintésünkkel is ki kell fejezni. Egyik fiam egy olyan iskolában tanít, ahol nagyon sok a szét­esett családból származó gyermek. Elmondta nekem, hogy amikor ebéd­szünetben átmegy a játszótéren, az alsóbb osztályokba járó leg­ki­sebb gyermekek odamennek hozzá és megfogják a kezét. Nem szól­nak egy szót sem, csak a kezét fogva mennek mellette, aztán egy idő múl­va megelégedetten elmennek játszani. Egy gondoskodó kéz érin­té­sén keresztül megkapják azt, amire szükségük van.

Minél intimebb egy kapcsolat, annál fontosabb lesz benne a sze­re­tet, és annál jobban a felszínre kerülnek az érzelmi aspektusok. Ez kü­lö­nö­sen igaz a házasságra és a családi életre nézve, mivel minél kö­ze­leb­bi viszonyba kerülünk másokkal, annál nagyobb szerepet játszanak a kapcsolatban az érzelmeink.

Ezzel összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy a szeretet pa­ran­csa, amit az Igében olvashatunk, gyakrabban vonatkozik a férjre, mint a feleségre. Ennek valószínűleg alapos oka van. A nők alap­ter­mé­sze­te a reagálás: ha bölcsen szereted a feleségedet, valószínűleg nem jelent majd neki különösebb problémát, hogy ezt szeretettel vi­szo­noz­za. Ha pedig ez így van, akkor egyértelmű, hogy a férj vállán nyug­szik a felelősség azért, hogy van-e elég szeretet a házasságban. Pál még tovább megy, és nem kevesebbet állít, mint hogy a férjnek az a dolga, hogy egy tökéletes feleséget produkáljon! “Ti férfiak, sze­res­sé­tek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és ön­ma­gát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek für­dő­jé­vel az ige által, hogy majd Önmaga elé állítsa dicsőségben az egy­há­zat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgőzés, vagy va­la­mi afféle...”  Férjként az a feladatom, hogy odaadjam magam a fe­le­sé­gem­nek, és így egy olyan környezetet biztosítsak a számára, amely­ben tökéletes beteljesülést élhet át.

Minél jobban kifejlődik egy kapcsolat, annál inkább a háttérbe szo­­rul­nak a szeretet érzelmi összetevői, és egyre fontosabbakká válnak a dön­tés­re épülő aspektusok. De akkor is szeretet marad. Csak a saját ta­­pasz­ta­la­taimról számolhatok be, és az igazság az, hogy soha nin­cse­nek meleg, áradozó érzelmeim saját magammal kapcsolatban. Amikor a fürdőszobában belenézek a tükörbe, soha nem gyengül el a térdem, és nem kiáltok fel elragadtatásomban: “Ó, micsoda elbűvölő férfi vagy!” Soha. Mégis gondot viselek magamról, és megadom ma­gam­nak azt, amire szükségem van, függetlenül attól, hogy semmit sem ér­zek ma­gam iránt. Úgy kell szeretnem embertársaimat is, ahogyan ma­ga­mat szeretem: ugyanolyan hűségesen és tudatosan kell szolgálnom az ő érdekeiket, mint a sajátomat.