A szabadsághoz vezető lépések a következők:
a) Hajlandóság a bűn természetének
elismerésére: bálványimádás, amely végeredményben a Sátán imádása.
b) Az okkultizmusban való mindenfajta
részvétel megvallása (amint a szolgálat folyik, az Úr leleplezheti, hogy az
érintett személy mélyebben belekeveredett valamibe, amelynek emléke már el van
temetve.)
c) Szívünkből és akaratunk döntésével meg
kell térnünk. (A sajnálkozás nem elegendő, az akaratnak tudatosan részt kell
vennie abban a döntésben, hogy elfordulunk az összes ilyen jellegű
tevékenységtől a jövőre nézve.)
d) Szabadulás azoktól a démonoktól, amelyek
az okkult tevékenység által beléptek (vagy kívülről irányították az életünket).
e) A szellem, a lélek és a test gyógyulása
azokból a sérülésekből, amelyek a démonikus tevékenységben való részvétel
eredményeként bekövetkeztek.
A kezelésnek radikálisnak és
határozottnak kell lennie. Az nem elég, ha csak tessék-lássék csinálunk
valamit. A Sátán tisztában van azzal, hogy őszintén megtértünk-e, és ha
bármilyen kétely van a szívünkben, akkor a saját döntésünk feljogosítja a
démonokat arra, hogy ott maradjanak, és hiába kiabálunk velük, mindez teljesen
eredménytelen lesz. Jakab nagyon világosan fogalmaz: „Amikor
imádkoztok, hinnetek kell, és egyáltalán nem szabad kételkednetek. Aki
kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél űz és hajt. Az
ilyen ember, aki képtelen elhatározásra jutni és eltökélni magát abban, amit
tesz, ne gondolja, hogy bármit is kap majd az Úrtól” (Jakab
1:6-8).
Ha teljes mértékben megtérünk,
akkor ezzel megszüntettük a Sátán jogait, és a démonok kénytelenek eltávozni,
amikor erre felszólítjuk őket. (Általában nem távoznak el saját jószántukból,
csak akkor, ha utasítjuk őket erre. Ne felejtsük el, hogy a Sátán arra utasította
őket, hogy tartsanak ki a helyükön és teljesítsék feladatukat!)
Sok ember semmit sem tud az
okkultizmus veszélyeiről, vagy arról a tényről, hogy az, amit ő teljesen
veszélytelennek vél, az okkultizmus kategóriájába tartozik. A 3. mellékletben felsoroltuk
és kifejtettük a legáltalánosabb okkult tevékenységek ellenőrző listáját.
Erősen javaslom, hogy a könyv minden kedves olvasója imádkozva olvassa végig a
felsorolást, és kérje meg Istent, hogy mutassa meg neki: nem keveredett-e bele
bármilyen okkultizmusba akár személyesen (tudva vagy tudatlanul), akár őseinek
bűnein keresztül, amelyek hatással vannak rá úgy, hogy észre sem veszi.
Volt valaki, akit
lelkigondozásban részesítettünk, aki nem tudott továbblépni az ellenőrző
listában szereplő „kabbala” szón. Fogalma sem
volt arról, mi az hogy kabbala, és nem tudott senkiről a családjában, aki ebbe
belekeveredett volna. De a Szent Szellem azt mondta neki, hogy meg kell
tagadnia őseinek bűneit, amit ezen a területen elkövettek. Meg is tette, mire
azok a szellemek, amelyek a kabbala gyakorlásán keresztül beléptek a
családjába, azonnal erőszakosan megnyilvánultak a szemünk láttára. Isten a
titkok nagy leleplezője, mert „az
egész teremtett világban minden leplezetlen és nyitott a szemei előtt”
(Zsidók 4:13), és „Ő jelenti meg a
mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a sötétségben, őt magát pedig
világosság veszi körül... van Isten a mennyben, aki kijelenti a titkokat”
(Dániel 2:22, 28).
