A világban fellelhető gonoszság és az Isten szeretete közt feszülő ellentéttel már a Biblia szereplői is küzdöttek, és példájuk segíthet nekünk is a hitharcainkban. Ezek az emberek megtanulták, hogyan támaszkodjanak Istenre. Ha egy pillantást vetünk a történelemre, Izrael a leginkább támadott és üldözött nép volt évszázadokon át, és mégis közülük kerültek ki azok, akik számunkra az Istenbe vetett bizalom legdicsőségesebb példáit adták. „Ha vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód” (Ésaiás 43,2-3). 3000 év elteltével Izrael él és virul, és Istenük a mi Istenünk is. REINHARD BONNKE
A Föld még ma is bűzös levegőt áraszt a múlt században háborúkban legyilkolt kétszáz millió áldozat vérétől. Hol volt akkor Isten? Vajon befogta az orrát, és undorral elfordult a világtól? Hogyan tehetne ilyet? Vagy ő egy finom úriember, aki távol tartja magát a piszkos dolgoktól? Ha így van, milyen vértelen megoldást tudott volna hozni a világnak, amely minden, csak nem vértelen? Csak egy megsebzett Messiás hozhatott gyógyulást egy megsebzett világnak. Jézus vére mondja el az igazságot Istenről. A kereszténység igazsága nem csendes kolostorok magányában fejlődött ki, mint illatos liliom a meleg lakásban. Az emberi gonoszság Isten orrának szörnyűséges bűz, amit nem lehet parfümözött szép szavakkal semlegesíteni. Isten a bűnnel nem kipárnázott karosszékből számolt le, hanem egy római kivégzőeszközre szegezve. Az ördögre a saját felségterületén rontott rá, ott ütközött meg vele életre-halálra, szemtől szembe a halállal és a pokollal. Az ilyen frontális ütközés nem zajlhatott le vértelenül. „Jézus drága, drága vére kifolyt a Golgotán; kifolyt a lázadókért, kifolyt a bűnösökért, kifolyt értem...” Köszönöm, Úr Jézus! REINHARD BONNKE
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
