„Lehullottam
a semmibe, ahol így kiáltottam: „Uram, nem tudok már harcolni. Semmim sincs,
amit felajánlhatnék neked – nincs érdemem, nem tudok mire hivatkozni. Nincs
több erőm, nem küzdök már. Gyenge vagyok, és elhagyatott. Nem tudom kitalálni,
mit is kellene tennem.”
A
semmi mélyére jutottál, ahol már senkit sem ismersz a földön, aki segíthetne
neked. Nincs tanácsadó, nincs, akit szeretsz, sem barát, sem lelkipásztor.
Olyan hely ez, ahol már tudod: hacsak az Úr nem jön, hogy megváltoztasson téged
– megnyissa a szemedet, és megmutassa az utat -, akkor nem tudsz megváltozni. E
helyen már a kétely árnyéka nélkül tisztában vagy azzal, hogy magadtól semmire
sem vagy képes. Itt egyszer s mindenkorra szembesülsz az igazsággal, hogy testi
erőfeszítésed és igyekezeted sehova sem vezetett, és most már minden csak tőle
függ. Ha kijelentésre van szükség, akkor ő fogja megadni. A szorongató bűnből a
szabadítást a Szent Szellem végzi el. Ha valamit rendbe kell hozni az
életemben, azt ő hozza rendbe. Ha öröm és áldás lesz számára az életem, azt ő
teszi. Ö mutatja meg, hogyan járjak Szellem szerint. Egyedül a tőle származó
hit által történik meg, hogy a Szent Szellem erőt ad leküzdeni a kívánságot
vagy a szenvedélyt. Én magam kikerültem a képből. A kiüresedésből kell jönnie a
felülről származó erőnek. ígéreteim értéktelenek, mert egyet sem tudok
megtartani közülük. Igyekezetem hiábavaló, mert semmire sem jutok vele.
Lent
vagyok az ürességben, ahol már nincs saját akaratom. Nem tudok segíteni
magamon, akarat nélküli vagyok. Feladtam a magam akaratát, mert képtelen voltam
arra, hogy legalább valamilyen szellemi erőt hozzak létre magamban. Itt már
szilárd talajt éreztem a lábam alatt, és emlékeztem arra, hogy maga Jézus sem
tudott a maga erejéből cselekedni. „Válaszolt pedig Jézus és (ezt) mondta
nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, a Fiú semmit sem képes magától tenni, csak
azt, amit lát az Atyától, mert amiket Ő tesz, azokat teszi ugyanúgy
(hasonlóképpen) a Fiú is, mert az Atya kedveli a Fiút és mindent megmutat neki,
amit (önmaga) tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd, hogy (ti)
csodálkozzatok, ... Nem tehetek én magamtól semmit sem, ahogyan hallom, úgy
ítélek és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem
annak akaratát, aki engem küldött.” (Jn 5,19-20.30)
Kiüresedett
állapotomban így szóltam Jézushoz: „Testben megjelent Isten voltál, mégis
szükséged volt az Atya irányítására. Semmit sem tettél magadtól. Várhatsz-e
kevesebbet tőlem? Ha neked szükséged volt segítségre és vezetésre minden
lépésnél, mennyivel inkább szükségem van arra nekem, hogy mindenben a vezérem
légy? Mennyivel tanácstalanabb vágyókén ugyanazon szeretet és irányítás nélkül,
amelyet te kaptál az Atyától? Jézus, te azt mondtad, hogy Atyád szeret téged,
ezért megmutat neked mindent, amit ő maga tesz.”
Ha én Krisztusban vagyok, és az ő Atyja az én Atyám
is, akkor engem is szeret. És megmutat nekem mindent, amit általam tenni akar
önmagáért. „(ezt) mondta Jézus: amikor felemelitek az Emberfiát, akkor
megtudjátok, hogy az én vagyok és magamtól semmit sem teszek, hanem amint
tanított engem az Atya, ezeket úgy szólom és aki küldött engem, velem van, nem
hagyott engem egyedül, mivelhogy én, amik neki kedvesek azokat teszem
mindenkor.” (Jn. 8,28-29)
