Egy pillanat műve, vagy egy folyamat eredménye-e a bizalom?
A bizalom, a keresztény terminológiához közelebb álló “hit” fogalomhoz hasonlóan lehet mind egy pillanat műve, mind pedig egy folyamat végeredménye. Egy döntéssel kezdődik, ugyanakkor olyan dolog, ami fokozatosan alakul és fejlődik ki. Mindkét aspektust meg kell értenünk.
A bizalom, mint döntés
Egy pillanat alatt meghozhatjuk azt a döntést, hogy megbízunk valakiben. Alkalmazok valakit, és rábízok egy olyan munkakört, ahol komoly felelősséget fog viselni, rábízom magam az orvos kezelésére, vagy igent mondok egy házassági ajánlatra. Lehet, hogy sok kérdésen és kételyen át vezet el az út ehhez a döntéshez, de előbb-utóbb elérkezem arra a pontra, ahol döntenem kell: vagy megteszem, vagy pedig meghátrálok. Tisztában vagyok azzal, melyik az a pillanat, amikor a kocka már el van vetve, amikor a döntés megszületett. Ha ezek után megváltoztatom az elhatározásomat, vagy megint elbizonytalanodom, annak olyan íze van, mintha hűtlen lennék, vagy visszaélnék a bizalommal. Minél nehezebb volt meghozni azt a döntést, hogy bízni fogok, annál komolyabban fogom venni elkötelezettségemet, és annál nehezebben szánom rá magam arra, hogy megváltoztassam döntésemet.
Ez segíthet megértenünk, hol van a hit helye Istennel való kapcsolatunkban. Elkezdjük meglátni, hogy a hit nem valami szeszélyből fakadó döntés vagy feltétel, amit Isten az üdvösség alapjaként meghatározott. A hit minden személyes kapcsolat előfeltétele. Bele van építve erkölcsi világunkba az a tény, hogy minden kapcsolatban szerepet játszik a bizalom. Igen különös felfedezés lenne, ha azt tapasztalnánk, hogy hit vagy bizalom nélkül is lehetséges személyes kapcsolatot ápolni Istennel. Bármilyen is lenne egy ilyen kapcsolat, egy dolog egészen biztos: nélkülözné a személyes jelleget.
A bizalom, mint folyamat
De a bizalom folyamat is, mivel a bizalomnak növekednie kell. Egyetlen bizalomból fakadó cselekedet nem fogja bizalmunkat olyan erővel felruházni, hogy az képes legyen elviselni a kapcsolatra nehezedő nyomásokat. Ez az oka annak, hogy az Újszövetség sokkal nagyobb figyelmet szentel a növekedésnek és a hit táplálásának a megtérés után, mint a hit kezdeti cselekedetének, amely belehelyez minket Krisztusba.
Nem kétséges, hogy ezen a területen súlyos hiányosságok mutatkoznak a házasságról szóló tanításokban. A szeretet és egymás megértése megkapja a kellő hangsúlyt, de csak nagyon keveset beszélnek arról, hogyan kell felépíteni a bizalmat, vagy kifejleszteni magunkban a megbízhatóságot. Ha megadnánk a bizalomnak azt a figyelmet és gondoskodást, amit megérdemel, sokkal kevesebb házasság feneklene meg a megszegett ígéretek és a hűtlenség zátonyán.
A szülőknek is tudniuk kell, hogyan neveljenek gyermekeikből megbízható tinédzsereket és felnőtteket, és a munkaadóknak is tisztában kellene lenniük azzal, hogyan fejlesszék alkalmazottaik körében a felelősségtudatot. Következzen itt néhány vezérfonal arra nézve, hogyan lehet ezt elkezdeni. Az első kérdés az, hogyan fejleszthetjük magunkban a mások iránti bizalmat, és ezzel egyidőben hogyan segíthetjük elő azoknak az embereknek a megbízhatóságát, akikben megbízunk. Másodszor: hogyan fejleszthetjük saját megbízhatóságunkat, hogy az emberek köny-nyebben meg tudjanak bennünk bízni.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
