R. Liardon - John Alexander Dowie 3.

Mialatt az Edinburgh Egyetemen tanult, Ausztráliából táviratot ka­pott az apjától. Válaszul sietve hazautazott, hogy a szolgálat iránti buzgóságból elszakítson minden olyan szálat, amely a családi vállalko­záshoz kötötte. Amiatt, hogy mindent fölszámolt, és ilyen sebtében ment haza, óriási anyagi terhek nehezedtek a vállára. Ő azonban eltö­kélte: ez a balsiker nem fogja hátráltatni. Megfogadta, hogy teljesíti életének küldetését: teljes idejű szolgálatban Isten nagykövete lesz.

Nem sokkal később az ausztráliai Alma városában a Kongregácionalista Gyülekezet Dowie-t kérte fel pásztornak, ő pedig elfogadta a megbízatást. Teendői több gyülekezetre is kiterjedtek, és - amint az várható volt - bátor prédikálásával kellemetlen módon megosztotta a gyülekezet sorait. Csakhamar lángra is kapott az üldözés; átütő szol­gálati módszere miatt nyíltan nehezteltek rá. Dowie-nak magával ra­gadó képzelőereje volt, mégsem tudta felrázni az embereket a fásult­ságból, még sorozatos erőfeszítések árán sem. Bár szüksége volt a gyülekezet anyagi támogatására, mégis úgy döntött: leköszön pászto­ri posztjáról. Úgy érezte, tiszta időpocsékolás tovább bajlódni velük.

John Alexander Dowie korának reformátora és az ébredés zászlóvi­vője volt. Az ilyen elhívással bíró személyekben olyan erősen lobog az Isten iránti szenvedély, hogy szükségük van arra, hogy meglássák munkájuk gyümölcsét. Dowie szerette ugyan az embereket, de az igazság iránti elkötelezettsége miatt csak olyanokkal foglalkozhatott, akik elfogadták szolgálatát.

Röviddel lemondása után a Manly Beach-beli Kongregácionalista Gyülekezet kérte fel pásztorlásra. Itt már meleg fogadtatásban része­sült, ám Dowie-t ezúttal is zavarta a megtérésre való hajlandóság hiá­nya és az Isten Igéje iránti érzéketlenség. Mégis, most kitartott a pász­tori munka mellett; igaz, gyülekezete kicsi volt, s így bőven maradt ideje tanulmányai folytatására és arra, hogy keresse Istennek az életé­re vonatkozó vezetését.

A sürgető nyugtalanság azonban az idő múlásával sem csillapodott szellemében. Tudta, valami fontos feladat vár rá, de arról fogalma sem volt, hogy küldetése hova szól, és miképpen viszi véghez. Vágyott arra, hogy nagyobb gyülekezetet pásztorolhasson, és amikor 1875-ben Sydney egyik külkerületében, Newtonban lehetősége nyílt erre, Dowie ismét továbbköltözött. Ekkor még nem tudta, hogy ez a lépése vezeti el majd ahhoz a kijelentéshez, amely a világméretű szolgálat pályájá­ra állítja őt.